Az elnökválasztás előtt álló USA, valamint Kína nagyhatalmi versengése a koronavírus árnyékában

A Danube Capital a tavalyi évben átfogó kutatást készített, amelyben a kereskedelmi háború hatásait vizsgálta a világra, a hazai gazdaságra, illetve külkereskedelmi lehetőségekre vonatkozóan. A kereskedelmi háború témájában blogsorozatot is indítottunk. Azóta a koronavírus elterelte a világ figyelmet a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Kína közötti feszültségekről. A járványhelyzet azonban nem törölte el a két nagyhatalom közötti versengést, sőt inkább kiélezte azt.

A kereskedelmi háború korszakhatár?

Egy-egy nagyhatalom vezető szerepe történelmi távlatból nem tart örökké. Ahogy Paul Kennedy fogalmazott 1987-es könyve címében (The Rise and Fall of the Great Powers), nagyhatalmak felemelkednek és elbuknak (1987). Az USA immár több mint 100 éve a világ vezető gazdasági hatalma, ami a későbbi évtizedek során nemzetközi politikai hatalommal is párosult (az amerikai izolációs vagyis befelé forduló politika feladása után, amelyre a második világháború idején került sor).

A történelmi tapasztalatok azt is alátámasztják, hogy a hatalmi központok állandó mozgásban vannak. Kína például hosszú évszázadokig, vagy inkább évezredes volt a kelet meghatározó birodalma. Másrészt történelmi távlatban azt is láthatjuk, hogy sokkal ritkább pillanat, amikor egyetlen hatalmi központ emelkedik ki. Lényegesen gyakoribb az a helyzet, amikor egyidejűleg több nagyhatalmi központ is működött.

Az 1990-es évek kezdete óta a nemzetközi kapcsolatok elméletének nagy talánya, hogy az USA meddig képes megőrizni elsőségét. Másrészt, ha a hatalmi tényezők összességét vizsgáljuk, sok tekintetben (kultúra, regionális gazdasági központok, technológiai versengés) ma is multipoláris, több központtal rendelkező világról beszélhetünk. Lényegében erre a jelenségre hívja fel a figyelmet Samule P. Huntington elmélete is (lásd. az alábbi térképen), amelyben a civilizációk összeütközését vetíti előre. Ebbe az elképzelésbe illeszkedik lényegében a jelenlegi folyamat is: ahol a most kirajzolódó világrendben a nyugati világ és annak vezető hatalma, az Egyesült Államok mellé felnőhet Kína, mint a kelet vezető hatalma (lásd. az alábbi ábrán).

• 

A technológia pedig szintén kulcskérdés. A digitalizáció és technológiai fejlődés e folyamatoktól függetlenül is a minél több nemzetközi szereplőt magába foglaló nemzetközi rendszer felé hat, amelyben az államok és nemzetközi szervezetek mellett a vállalatok, de akár az egyének (közdiplomácia) is megjelennek a nemzetközi kapcsolatok alakításában. Ugyanakkor a gazdasági vezető szerep elérésében vagy megszerzésében a technológiának, illetve tudás-intenzív ágazatoknak kiemelt szerepe van.

Az amerikai elnökválasztással mi változhat?

Kína és Amerika kapcsolata hosszas fejezeteken keresztül taglalható. Az elmúlt időszak fejleményeinél maradva az Obama elnöksége alatt a TPP (Trans-Pacific Partnership) egyezményen keresztül igyekezett volna szövetségesi rendszert építeni Kína kordában tartására, illetve hogy ellensúlyozza Kína felértékelődő gazdasági súlyát a csendes-óceáni térségben. Másrészt ugyanebben az időszakban kiéleződött a feszültség a Dél-Kínai-tengeren. Ez a helyzet előrevetítette, hogy Kína az ázsiai régió vezető hatalmává kezd válni. Az ázsiai államoknak még mindig fontos az amerikai támogatás, de Kína ellenében egyre kevésbé akarnak fellépni.

A Trump-adminisztráció már jóval nyíltabban vállalta a nagyhatalmi ellentétet a két vezető szerepű állam, az USA és Kína között gazdasági és politikai színtéren. Ennek lett a folyománya a kereskedelmi háború, és a TPP-egyezménytől való elállás. A nemzetközi szövetségesi rendszer helyébe a protekcionista politika került az USA-ban (America First).

A nemzetközi egyezmények esetében egyébként is megfigyelhető az ellentétes hozzáállás a republikánusok és demokraták között, ahogy a republikánus George Bush visszautasította a kiotói egyezmény ratifikálását, a demokrata Barack Obama csatlakozott a párizsi egyezményhez, amelyből a szintén republikánus Donald Trump kiléptette az USA-t. Ez nem csupán a klímakérdés ellentétes megítélését mutatja, hanem azt is, hogy ki miben látja a nagyhatalmi szerep érvényesülését. Ha az USA megengedheti magának, hogy kimarad a nemzetközi egyezményekből vagy ha belép és úgy áll az élére azoknak.

A két aktuális elnökjelölt közül Donald Trump esetében várható a protekcionista gazdaságpolitika továbbvitele. Joe Biden, a demokrata jelölt esetében már jóval összetettebb a kérdés. Az előzetes ismeretek alapján ő is a szövetséges keresés irányvonalához térhet vissza, mint Obama, akinek Biden az alelnöke volt. Ugyanakkor a protekcionista gazdaságpolitika elemei (Trumphoz hasonlóan) nála is fennmaradhatnak (Made in America program). Bármelyik elnökjelölt győz a választásokon, választ kell találnia a Kína felől érkező kihívásra, hogy fenntarthassa Amerika vezető szerepét a világban.

Hogy módosítja a koronavírus-járvány a képletet?

Amerika és Kína között elmélyült a konfliktus a járvány hatására, kölcsönös vádaskodás indult a már a vírus eredetével kapcsolatában is. Ráadásul a járvány a jelenlegi állás szerint súlyosabban érintheti Amerikát. Az USA gazdasági növekedése tendenciózusan elmarad Kínáétól (lásd. az alábbi ábrán). Mondhatnánk, hogy alacsonyabb alapról könnyebb építkezni. Ugyanakkor Kína ellenállóbbnak mutatkozott a gazdasági válságok alatt, ez történt 2008/9-ben is, ahogy a lenti ábra is mutatja. Az idei koronavírus-válságban pedig a kínai növekedés, ha rekord alacsony is lesz (IMF becslése alapján 1,2% év/ év alapon), addig az amerikai gazdaság 5,9%-kal zsugorodhat az IMF előrejelzése szerint.

Miért vizsgáltuk a kereskedelmi háborút? Mi ennek a jelentősége hazai szempontból?

Mondhatnánk, hogy ez a gigászok harca és hazai szempontból nem érdekes. Mégis mikor két nagyhatalom összeütközik, – még ha az „csupán” a gazdasági színtérén is történik, – az az egész világra kihat.

A Danube Capital blogján már szintén írtunk arról a folyamatról, amelyen keresztül a kereskedelmi háború hatásai begyűrűznek. Azonban a globális értékláncok működését az idei évben még közvetlenebbül tapasztalhattuk a koronavírus-járvány nyomán.

Magyarország egy kis nyitott gazdaság és így a globális gazdaságra jellemző külső hatások mindig kisebb-nagyobb formában begyűrűznek a magyar gazdaságba is. A hazai gazdaság egyelőre közvetlenül nem vesz részt a kereskedelmi konfliktusban. A kockázatot az jelenti, hogy a két nagyhatalom közötti konfliktus a globális gazdasági növekedés lassulásával jár együtt.

Változatlan gazdasági szerkezet mellett a külső keresletünk visszaesése miatt a hazai export is mérséklődni kezd. Ez visszafogottabb átlagbér-bővülést, a foglalkoztatás csökkenését és a fogyasztás visszaesését eredményezné. Tehát az exportnövekedés romlásán keresztül gyűrűznek be a globális gazdaság problémái.

A hazai gazdaság esetében különösen exportérzékeny a feldolgozóipar (járműgyártás, a gyógyszeripar és fémipar), és a kapcsolódó iparágak, mint a logisztika és a kereskedelem. Emellett fontos azt is figyelembe venni, hogy az egyes amerikai ágazatok fejlődése miként alakul. Blogsorozatunk következő részeiben írunk arról is, hogy a demokrata és republikánus jelöltek mely iparágak növekedését támogatják.