A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció; avagy milyen hozam érhető el 2020-ban? I. rész

Venni vagy eladni? A legfontosabb kérdés a tőzsdei szereplők körében. Mindenki keresi a választ és mindenki találhat hozzá megfelelő eszközt, hogy a saját igazát alátámassza – legyen az tudományos, féltudományos vagy nem tudományos. Én most az utolsóra fókuszálok. Nem azért, mert nem érteném a komolyabbat; hanem azért, mert ahogy Nassim Nicholas Taleb is írta:

„…if something stupid works (and makes money), it cannot be stupid…”

Nassim Nicholas Taleb (2018): Skin in the Game – Hidden Asymmetries in Daily Life

A publikációmban olyan hamis korrelációkat mutatok be, amelyekre támaszkodni veszélyes. Mindazonáltal ezek a megfigyelések léteznek, a mindennapi életünk, sőt bizonyos esetekben talán döntési mechanizmusaink részei is.

A tőkepiaci befektetések során a döntéshozók, befektetők sokszor bizonyos együttmozgásokat keresnek. Ezt a szatisztikában a korreláció fejezi ki, amely két érték közötti lineáris kapcsolatot méri. Már itt el kellene gondolkoznunk, hiszen sok kapcsolat nem lineáris, de azt tudjuk, hogy az emberi gondolkodás inkább lineráis. De ettől talán komolyabb hiba, hogy sokan hamis korrelációkra alapoznak döntéseket. Ez az az eset, amikor két érték együttmozog, de semmi kapcsolat nincs közöttük. (Hamis korrelációt bőségesen tudunk keresni. Itt egy remek gyűjtés ezekről, például milyen jól együtt mozog az egy főre jutó csirkehús fogyasztása és az olajimport). A korreláció nem feltétlenül jelent okozatot, azaz, hogy az egyik esemény okozza a másikat. De, ahogy említettük a tőkepiacok tele vannak korrelációval, a legtöbb esetben hamis korrelációval, viszont ezek annyira beépültek a döntési mechanizmusokba, hogy sokan figyelembe veszik őket.

Az egyik legnépszerűbb a „sell in may and go away”, azaz adj el mindent májusban és menj szabadságra gondolat. Ez azon a megfigyelésen alapszik, hogy nyáron mindenki a megérdemelt pihenését tölti, ezért alacsony a piacokon a forgalom és így nem érdemes semmit sem csinálni; a legtöbb nyári kereskedési szezon emiatt inkább negatív eredményt szokott hozni.

Vagy ott van például a Santa Claus rali, azaz a Mikulás rali, aminek következtében az év végi árfolyammozgás inkább pozitív lesz, lévén a befektetők, illetve menedzserek nem szeretnék a bónuszukat elúszva látni, így inkább kitartanak a befektetéseik mellett. Továbbá van, aki a nők által hordott szoknya és a részvényindexek közötti összefüggést tanulmányozta, ez az úgynevezett Hemline-index. Ahogy javul a gazdaság (és emelkednek az indexek) a szoknyák hossza csökken: amikor a legrövidebb akkor kell shortolni, és amikor a leghosszabb, akkor kell venni.  Hiánypótlóként 2010-ben született egy tudományos irat erről a megfigyelésről, ahol azt állapították meg az elemzők, hogy a gazdasági ciklus három évvel a szoknyák hosszának változása előtt jár, azaz a megfigyelés valójában nem állja meg a helyét.

A Hemline index:

Beszélhetünk még a januári hatásról is, amely szerint az év első hónapjában inkább emelkednek a részvényárfolyamok. Vagy azért, mert a decemberi hónapban csökkentek, hiszen a befektetők inkább az eladói oldalon vannak az adóhatás miatt (persze ez ellentmond a Mikulás ralinak, de ezen most lépjünk túl, hiszen nem tudományos hatásokról értekezünk), vagy azért, mert a bónuszt januárban fektetik be azok, akik kaptak.

De ott van David Leinweber – Nerds on Wall Street könyvében bemutatott, a bangladesi vajtermelés és az S&P500 éves hozama közötti korreláció (kapcsolat), amely 75%-os értéket vett fel, de ha még egy két változóval kiegészítette (például sajttermelés az USA-ban), akkor már 95%-os értéket mutatott, azaz tökéletesen együtt mozgott, mégis valójában nincs oksági kapcsolat ezen tényezők között. Ha kitartóak vagyunk, akkor szinte bármilyen változók között tudunk megalapozottság nélküli kapcsolatot felfedezni.

Az S&P500 és a bangladesi vajtermelés közötti “kapcsolat”:

Mivel közeledik a február, ezért nem meglepő, hogy a következő publikációmban a Super Bowl-indikátort mutatom be.