s&p500

Amikor az piacokról szeretnénk egy gyors és átfogó képet kapni, akkor érdemes a szektor ETF-eket átpörgetni. Sz S&P500-at 11 szektor alkotja: napi fogyasztási cikkek, tartós fogyasztási cikkek, technológia, egészségügy, ingatlan, pénzügy, nyersanyag, energetika, közművek, ipar, fogyasztói szolgáltatások. Természetesen mindegyiknek megvan a maga ideje, így például közműveket jellemzően akkor vesznek a befektetők, ha alacsony a hozamkörnyezet, ugyanis ezek a cégek magasabb osztalékot fizetnek, jellemzően 3-8%-ot dollárban. Aztán ezt a sémát természetesen sok dolog felboríthatja. A közműveknél maradva az utóbbi években ez az iparág jelentősen átalakulóban van, megjelentek a megújuló energiaforrások, a mesterséges intelligencia, a decentralizált energiatermelés vagy a blockchain technológia. Aztán ott van a jegybankok tevékenysége, amely azt okozta, hogy igazából mindegy hol vagyunk a gazdasági ciklusban, a befektetők vesznek mindent, mintha nem lenne holnap. 2021-ben az energetika, az ingatlanszektor és a pénzügy teljesített kiemelkedően. Az energetika talán furcsának tűnhet, hiszen ez az év volt az, amikor igencsak erőre kapott az ESG, a klímaváltozás és a környezetvédelem. Így amikor szinte minden nap erről van szó, nem arra számítanánk, hogy az energetika cégei viszik el a prímet. Ugyanakkor átlagosan az energetikai szektorban nőtt a legjobban a működésből származó készpénz mennyisége 2021-ben, így az emelkedésnek van fundamentális oka. A pénzügyi cégekben a magasabb hozamkörnyezetet és így a javuló kamatmarzsokat (a betét és hitelek közötti kamatkülönbözet, ami egy banknak leegyszerűsítve az eredménye) árazták a befektetők. Az ingatlant pedig egyfajta inflációs hedge-nek tekinthetik sokan, kiegészítve azzal, hogy ez az összefüggés korántsem annyira egyértelmű. A szektor ETF-ek által láthatunk egy átfogó képet a piacokról, de ennél sokkal színesebb képet mutat az, ha megnézzük, hogy mely alszektorok, a piac mely, a látókörből elveszett zuga generálta a hozam tetemes részét. Erre pedig jó halmaz a smart beta ETF-ek vizsgálata. A listavezető nem meglepő módon az az ETF, amely olyan cégeket tömörít, amelyek a blockchain technológiára épülnek. De a vezetők között van az önvezető autózás, a globális infrastruktúra, a vízgazdálkodás (ez egyébként évek óta jól teljesítő „alszektor”), az ESG és az USA export. De megtaláljuk itt azokat a cégeket is, amelyek inkább a republikánus párthoz köthetőek (MAGA ETF). Az itt befektetők talán már a 2024-es választásra készülődnek? A 2020-as év nyerői viszont a sor végére kerültek: a génterápia, az e-kereskedelem, a fintech vagy például a „tiszta” energetika. További érdekesség, hogy az év folyamán szinte semmilyen szektorrotáció nem volt látható. A smart beta ETF-eket folyamatosan is nyomon követjük, és az a sorrend, ami az első negyedév után tapasztalható volt, szinte alig változott év végére. Természetesen ebből a mintából semmilyen következtetést nem lehet levonni 2023-ra!

Fordult a kocka, sőt fejre állt

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 4 perc   
Amikor a piacokról szeretnénk egy gyors és átfogó képet kapni, akkor érdemes a szektor ETF-eket átpörgetni. Az S&P500-at 11 szektor alkotja: napi fogyasztási cikkek, tartós fogyasztási cikkek, technológia, egészségügy, ingatlan, pénzügy, nyersanyag, energetika, közművek, ipar, fogyasztói szolgáltatások. Természetesen mindegyiknek megvan… Tovább olvasom »Fordult a kocka, sőt fejre állt

TOP befektetési sztorik 2021-ben (Elemzési kivonat)

  • Erdélyi Dóra Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   
Az év vége nem csak azért fontos, mert a befektetők számot vetnek a 2020-as évvel és áttekintik befektetési/kereskedési stratégiájukat, hanem azért is, mert ki lehet alakítani a következő időszak optimális befektetési portfólióját is. Az MKB Elemzési Központ ebben nyújt segítséget… Tovább olvasom »TOP befektetési sztorik 2021-ben (Elemzési kivonat)

A koronavírus és a részvénypiac – kik az igazi nyertesek és vesztesek?

  • Rácz Balázs Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   
Az elmúlt hetek tőzsdei vérengzését számos befektetési szakember véleményezte és a többségük szerint ritkán látott vételi lehetőség adódott a piacokon. Jim Rogers, az Ariel Investments elnöke szerint, a mostanihoz hasonló vételi lehetőség egyszer adódik az életben. Hozzátette, hogy a legendás… Tovább olvasom »A koronavírus és a részvénypiac – kik az igazi nyertesek és vesztesek?
A koronavírus, bár 2019. december – 2020. január óta van ismerete a befektetőknek róla, komolyabb veszteséget február utolsó hetében okozott a piacokon. Az S&P500 egy hét alatt 12%-ot esett, amelyre legutóbb 2011-ben az európai adósságválság alatt, korábban pedig 2008-ban és 1987-ben volt példa. Mindez azt mutatja, hogy a piaci hangulat komolyan romlott, aki az elmúlt egy évben részvényt vett, az nagy valószínűséggel veszteséget szenvedett. Ha mindez nem lenne elég, az olaj árfolyama akkora mértékű esést szenvedett el, melyre az elmúlt 40 évben az Öböl-háború, a „dot-com” lufi és a nagy pénzügyi válság, esetében volt sor. Továbbá, és talán ez feleltethető meg legjobban a mai folyamatoknak, 1986-ban, amikor az OPEC nem tudott megegyezni a kitermelési kvótáról, így Szaúd-Arábia elkezdte növelni a kitermelést, hogy növelje piacrészét és hogy revansot vegyen azokon a tagországokon, akik nem tartották be az OPEC kvótáit. Ennek hatására az olajár akkor 30 dollárról 10 dollárra esett és nem is tért magához egészen 1990 végéig. A bizonytalanságot az opciós piac is árazza, hiszen a VIX index, amely nem a félelemet, hanem azt árazza, hogy mekkora volatilitásra számítanak a következő egy év alatt a kereskedők, egészen 50-ig ugrott. Mit jelent ez? Azt, hogy a kereskedők az S&P500 esetében az elkövetkezendő 30 napban, az esetek 66%-ában, napi szinten +/- 0,75%-os elmozdulást várnak. Ezzel szemben az 50-es érték azt jeleni, hogy ez a sáv +/- 3,1%. Az idő maradék 34%-ában pedig ezeknél az értékeknél nagyobb mértékben lehet elmozdulás. Az alábbi ábra is azt mutatja, hogy a 2010-2020-as évtized különösan alacsony változékonysággal telt el, annak ellenére, hogy láthattunk európai adósságválságot, bizonytalan kimenetelő amerikai választást, itt volt velünk a Brexit, és Kína is jelentősen lassult, hogy csak néhányat említsünk.

“Mindenkinek van egy terve, amíg egyszer orrba nem verik”

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 11 perc   
A fenti idézet Mike Tyson-tól származik, a terv pedig nagy valószínűséggel az volt, hogy jó ötlet folyamatosan volatilitás shortban ülni, már nincsenek gazdasági ciklusok, a monetáris politika mindent megold és a többi. De mintha most valami “elromlott volna”. A koronavírus,… Tovább olvasom »“Mindenkinek van egy terve, amíg egyszer orrba nem verik”
Itt az idő kidobni a régi vállalatértékelési módszereket? Január elején írtam https://danubecapital.hu/blog/toke-nelkuli-kapitalizmus/ a tőke nélküli kapitalizmus jelenségéről. Akkor úgy fejeztem be a cikket, hogy: „Minden cégnek lehet olyan értékteremtő eszköze, amely nem jelenik meg a könyvekben; mégis befektetőként vagy vállalatértékelőként fontos számolni vele. A fenti kérdésről sokat lehet filozofálgatni, elemezni; de lassan eljön az az időszak, amikor tényleg meg kell változtatni a vállalatértékelésről alkotott módszereinket, ám erről egy következő publikációban mélyülünk majd el.” A vállalatok értékelésének újfajta megközelítése abban áll, hogy míg a tárgyi eszközök szinte kivétel nélkül megjelennek a vállalatok könyveiben, addig az immateriális javak nagy része szinte egyáltalán nem. Ennek pedig sok következménye lehet. Például nem értjük, hogy egy Nike vagy Coca Cola miért forog a könyveinek 3-5-szeresén. Nem értjük, hogy a Google esetében mennyit jelent a keresőmotor. Vagy, hogy az Amazont miért vette boldog boldogtalan annak ellenére, hogy évtizedekig semmi eredményt nem termelt. Évtizedekig a pénzügyi adatok jelentették az összekötő kapcsot a vállalatok részvényeinek teljesítménye és fundamentumai között. Mára ez jelentősen megváltozott. Míg a kilencvenes években, ha valaki a nettó eredményt kis hibahatárral jelezte előre könnyen plusz hozamot tudott elérni, addig 2009-re ez az előny eltűnt, és egyre inkább a szabad pénzáram de az utóbbi években még inkább az immateriális javak helyes felmérése kap központi szerepet. A nettó eredmény és a szabad pénzáram közötti szerepcsere talán nem meglepő annak a fényében, hogy egyre több vállalat jelent egyszeri tételeket szinte minden negyedévben, amely a nettó eredményre jelentős hatással van, azaz túl nagy lett a változékonysága az utóbbinak. De elég csak arra gondolni, hogy ma már számos alternatív adatszolgáltató jelenik meg, olyanok is, akik például műholdas képek alapján próbálják megmondani, hogy egy-egy cég éppen min dolgozik, vagy mekkora a megrendelés állománya, vagy hogy egy bevásárlóközpontba parkolójában hányan fordulnak meg egy napon. Ilyen például az RS Metrics vagy az Orbital Insight, hogy csak kettő ismertet említsünk.

Itt az idő kidobni a régi vállalatértékelési módszereket?

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   
Január elején írtam egy publikációt a tőke nélküli kapitalizmus jelenségéről, amelynek zárógondolata az alábbi volt: „minden cégnek lehet olyan értékteremtő eszköze, amely nem jelenik meg a könyvekben; mégis befektetőként vagy vállalatértékelőként fontos számolni vele. A fenti kérdésről sokat lehet filozofálgatni,… Tovább olvasom »Itt az idő kidobni a régi vállalatértékelési módszereket?
A tojáslabda a piacok és a hamis korreláció Venni vagy eladni? A legfontosabb kérdés a tőzsdei szereplők körében. Mindenki keresi a választ, és mindenki talál hozzá megfelelő eszközt, hogy a saját igazát alátámassza. Tudományos, féltudományos, vagy egyáltalán nem tudományos. Mi most az utolsóra fókuszálunk. Nem azért, mert nem értjük a komolyabbat, hanem azért, mert ahogy Nassim Nicholas Taleb is írta: „…if something stupid works (and makes money), it cannot be stupid…”. Persze ettől még hamis korrelációkat fogunk bemutatni ebben az írásban, amikre támaszkodni veszélyes. Mindazonáltal ezek a megfigyelések itt vannak, a mindennapi életünk, sőt egyes esetekben talán döntési mechanizmusaink részei is. Az egyik legnépszerűbb a „sell in may and go away”, azaz adj el mindent májusban, és menj szabadságra. Mivel nyáron mindenki a megérdemelt pihenését tölti, ezért alacsony a piacokon a forgalom, és így nem érdemes semmit sem csinálni, és a legtöbb nyári kereskedési szezon emiatt inkább negatív eredményt szokott hozni. Vagy ott van például a Santa Claus rally, azaz a Mikulás rally, aminek következtében az év végi inkább pozitív lesz, lévén, hogy a befektetők, illetve menedzserek nem szeretnék a bónuszukat elúszva látni, így inkább megtartják a piacokat a magasban. Továbbá van, aki a nők által hordott szoknya és az indexek közötti összefüggést tanulmányozta, ez az úgynevezett Hemline index. Ennek megfelelően, ahogy javul a gazdaság (és emelkednek az indexek) a szoknyák hossza csökken, amikor a legrövidebb akkor kell shortolni, és amikor a leghosszabb, akkor kell venni. Hiánypótlóként 2010-ben született egy tudományos irat erről a megfigyelésről, ahol azt állapították meg az elemzők, hogy a gazdasági ciklus 3 évvel a szoknyák hosszának változása előtt jár, azaz a jó öreg megfigyelés nem igazán állja meg a helyét. Beszélhetünk még a januári hatásról is, amikor az év első hónapjában inkább emelkednek a részvényárfolyamok. Vagy azért, mert a decemberi hónapban csökkentek, hiszen a befektetők inkább az eladói oldalon vannak akkor az adóhatás miatt (persze ez ellent mond a Mikulás rallynak, de ezen most lépjünk túl, hiszen nem tudományos hatásokról értekezünk), vagy azért, mert a bónuszt januárban fektetik be azok, akik kaptak. De ott van David Leinweber – Nerds on Wall Street könyvében bemutatott, a bangladesh-i sajttermelés és az S&P500 éves hozama közötti korreláció, amely 99%-os értéket vett fel, azaz tökéletesen együtt mozgott, mégis, semmi értelme. A Hemline index chart Banglades chart Mivel közeledik február, ezért talán nem lesz meglepő, hogy a Super Bowl indikátort tárgyaljuk kicsit hosszabban. A Super Bowl az amerikai profit futballbajnokság, az NFL utolsó, mindent eldöntő mérkőzése, ahol a két konferencia nyertese csap össze. A döntőn alapuló analógia, mint a legtöbb esetben, ahogy fentebb is láttuk, roppant egyszerű. Ha olyan csapat nyer, amelyik a régi American Football Conferenc, azaz az AFC tagja volt (régebben AFL), akkor medve piac lesz, ha viszont olyan csapat nyer, amelyik a régi National Football Conference, azaz az NFC tagja volt (régebben NFL), akkor emelkedni fog a piac az év hátralévő részében. (Annak, hogy régi AFC vagy NFC tag-e a győztes csapat azért van jelentősége, mert bizonyos csapatok az évek során konferenciát váltottak, és ezt figyelembe kell venni). Az amerikai futball ugyanis 2 szálon futott a történelemben. 1920-ban alapították az NFL-t. Az évek során azonban több rivális liga is szerveződött, de ezeket az NFL könnyen elsöpörte a színről, majd a legerősebb rivális szövetség az AFL lett. Az új liga népszerűségének növekedése ellen már nem tudott mit tenni az NFL, így a két liga egyesült, 1967-ben, (véglegesen 1970-ben) és az NFL nevet tartották meg. A bajnokságban (NFL) két konferencia van az AFC és az NFC 16-16 csapattal, és a szezon végén ennek a két konferenciának a legjobbja mérkőzik meg egymással, ahogy már említettük. Super Bowl-t 1967 óta játszanak, az egyesülés óta, de ezt a nevet csak 1970-ben kapta meg a legnagyobb döntő.

A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció, avagy milyen hozam érhető el 2020-ban. II. rész

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   
Ahogy előző publikációmban megígértem, most a Super Bowl-indikátort mutatom be. A Super Bowl az amerikai profit futballbajnokság, az NFL utolsó, mindent eldöntő mérkőzése, ahol a két liga nyertese csap össze. A döntő kimenetelén alapuló analógia, mint a legtöbb esetben és… Tovább olvasom »A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció, avagy milyen hozam érhető el 2020-ban. II. rész
Venni vagy eladni? A legfontosabb kérdés a tőzsdei szereplők körében. Mindenki keresi a választ és mindenki találhat hozzá megfelelő eszközt, hogy a saját igazát alátámassza - legyen az tudományos, féltudományos vagy nem tudományos. Én az utolsóra fókuszálok. Nem azért, mert nem érteném a komolyabbat; hanem azért, mert ahogy Nassim Nicholas Taleb is írta: „…if something stupid works (and makes money), it cannot be stupid…” Nassim Nicholas Taleb (2018): Skin in the Game - Hidden Asymmetries in Daily Life A publikációmban olyan hamis korrelációkat mutatok be, amelyekre támaszkodni veszélyes. Mindazonáltal ezek a megfigyelések léteznek, a mindennapi életünk, sőt bizonyos esetekben talán döntési mechanizmusaink részei is. Az egyik legnépszerűbb a „sell in may and go away”, azaz adj el mindent májusban és menj szabadságra gondolat. Ez azon a megfigyelésen alapszik, hogy nyáron mindenki a megérdemelt pihenését tölti, ezért alacsony a piacokon a forgalom és így nem érdemes semmit sem csinálni; a legtöbb nyári kereskedési szezon emiatt inkább negatív eredményt szokott hozni. Vagy ott van például a Santa Claus rali, azaz a Mikulás rali, aminek következtében az év végi árfolyammozgás inkább pozitív lesz, lévén a befektetők, illetve menedzserek nem szeretnék a bónuszukat elúszva látni, így inkább kitartanak a befektetéseik mellett. Továbbá van, aki a nők által hordott szoknya és a részvényindexek közötti összefüggést tanulmányozta, ez az úgynevezett Hemline-index. Ahogy javul a gazdaság (és emelkednek az indexek) a szoknyák hossza csökken: amikor a legrövidebb akkor kell shortolni, és amikor a leghosszabb, akkor kell venni. Hiánypótlóként 2010-ben született egy tudományos irat erről a megfigyelésről, ahol azt állapították meg az elemzők, hogy a gazdasági ciklus három évvel a szoknyák hosszának változása előtt jár, azaz a megfigyelés valójában nem állja meg a helyét. Beszélhetünk még a januári hatásról is, amely szerint az év első hónapjában inkább emelkednek a részvényárfolyamok. Vagy azért, mert a decemberi hónapban csökkentek, hiszen a befektetők inkább az eladói oldalon vannak az adóhatás miatt (persze ez ellentmond a Mikulás ralinak, de ezen most lépjünk túl, hiszen nem tudományos hatásokról értekezünk), vagy azért, mert a bónuszt januárban fektetik be azok, akik kaptak.

A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció; avagy milyen hozam érhető el 2020-ban? I. rész

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   
Venni vagy eladni? A legfontosabb kérdés a tőzsdei szereplők körében. Mindenki keresi a választ és mindenki találhat hozzá megfelelő eszközt, hogy a saját igazát alátámassza – legyen az tudományos, féltudományos vagy nem tudományos. Én most az utolsóra fókuszálok. Nem azért,… Tovább olvasom »A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció; avagy milyen hozam érhető el 2020-ban? I. rész
Tőke nélküli kapitalizmus „So much of long-term success is based on intangibles. Beliefs and ideas. Invisible concepts.” A fenti idézetet Isadore Sharp a Four Season hotellánc alapítója és igazgatója fogalmazta meg. Érdekes meglátás egy olyan cég vezérétől, amely; gondolnánk; fizikai eszközökkel rendelkezik, nevezetesen 117 hotelként funkcionáló ingatlannal a világ legdrágább helyein, jól diverzifikáltan. A társaság 47 országban van ugyanis jelen. A Four Seasonnak azonban egy hotelje sincs. A cég „csak” üzemelteti a szállodákat, viszont azok kialakítástól kezdve szinte mindenben a cég dönt. Ha egy épületben Four Season nyílik, akkor itt tolonganak az ingatlanfejlesztők, hitelezők és a többi bérlők, gyakorlatilag a név miatt. De miért érdekes ez? Azért, mert az elmúlt évtizedekben az immateriális javakba történő befektetések egyre inkább meghaladták a fizikai eszközökét. Baruch Lev és Feng Gu - The end of accounting című könyvében látható az alábbi ábra: az 1990-es évek közepétől a fizikai eszközökbe (gyárak, gépek, ingatlanok stb.) való befektetés egyre inkább alulmarad az immateriális javakkal szemben, mint például a brand-ek, márkanevek, vállalati folyamatok, IT, védjegyek, gyártási folyamatok, design, belső oktatások csak hogy néhányat említsünk.

Tőke nélküli kapitalizmus

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   
„So much of long-term success is based on intangibles. Beliefs and ideas. Invisible concepts.” Isadore Sharp A fenti idézetet Isadore Sharp, a Four Seasons hotellánc alapítója és igazgatója fogalmazta meg. Érdekes meglátás egy olyan cég vezérétől, amelyről azt gondolnánk, hogy… Tovább olvasom »Tőke nélküli kapitalizmus
Ha minden így marad, egészen jó évet fog zárni az S&P500 részvényindex. Az alábbi ábrán látható, hogy 1950-től számolva, a 2019-es év idáig a 14. legjobb évnek mutatkozik (piros oszlopdiagram). A főbb részvényindexekről nem is szeretnék bővebben beszélni, hiszen az év végéhez közeledve millió cikk, bejegyzés, komment fog születni arról, hogy a világ melyik indexe hogyan teljesített, amiből aztán persze sok következtetést nem lehet levonni, de valahogy úgy alakult a világ, hogy muszáj év végén ezzel is számot vetni. Én sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a piacok melyik szektora, vagy inkább alszektora tudott kiemelkedő évet maga mögött hagyni. Ehhez pedig tökéletes adathalmazt szolgáltatnak a „smart beta” ETF-ek. De nézzük mi is az az ETF, mi is az a „smart beta”? Az ETF azaz Exchange Traded Fund (tőzsdén kereskedett befektetési alap) olyan pénzügyi instrumentum, amely valamilyen index, nyersanyag, kötvény vagy több értékpapírból épített portfólió árfolyamváltozását követi. A hagyományos befektetési alapokhoz képest az a különbség, hogy az ETF-ek esetén, a nap folyamán folyamatos az árjegyzés, azaz úgy kereskednek vele, mint egy hagyományos részvénnyel, ellentétben a hagyományos befektetési alapokkal, amelyek egy nap egyszer közölnek árfolyamot és nettó eszközértéket. Számos előnye van az ETF-eknek, például, hogy a nagy forgalmat lebonyolító alapok működési, kezelési költsége rendkívül alacsony. Az S&P500 indexet követő SPY éves költsége mindösszesen 0,095%. Továbbá lehetőség van az ETF shortolására is, sőt vannak, amelyek kifejezetten ilyen stratégiát engednek meg. Emellett megjelentek a tőkeáttételes, azaz 2-3-szoros, sőt újabban már a 4-szeres ETF-ek is, amelyek a követett termék hozamának többszörösét biztosítják. Az első ETF 1993-ban jött létre (a fent említett SPY volt az), majd tíz évet kellett várni arra, hogy megjelenjen az első „smart beta” ETF, igazából 2010 után robbantak be a köztudatba. Az ilyen ETF-ek olyan befektetési stratégiát követnek, amelyekkel befektető korábban csak aktívan kezelt befektetési alapok esetében találkozhatott, ráadásul mindezt a hagyományos alapokhoz képest alacsonyabb költséggel tudja végezni. A passzív stratégia egy adott piaci indexet (például az S&P 500, vagy BUX) követ és bárhogyan is változik a piac, a portfólión nem igazán változtat. Természetesen finomhangolások lehetnek, mint hogy újra befekteti az osztalékot, de a portfólió egészét tekintve ezek nem lényegesek. Az aktívan alapkezelői stratégia ezzel szemben elemzi a piacot, mindig a lehető legjobb terméket akarja kiválasztani és a portfóliót időnként átalakítja. Megpróbál védekezni az esések ellen például opciós ügyletekkel vagy short pozíciókkal.

Víz és energetika: alternatív számvetés 2019-cel

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   
Ha minden így marad, egészen jó évet zár 2019-ben az S&P500 részvényindex. Az alábbi ábrán látható, hogy 1950-től számolva a 2019-es év idáig a 14. legjobb évnek mutatkozik (piros oszlopdiagram). Az év végéhez közeledve millió cikk, bejegyzés, komment születik, hogy… Tovább olvasom »Víz és energetika: alternatív számvetés 2019-cel
Ötezer dollár. Ekkora büntetést kapott a kosárlabda legenda, Michael Jordan, 1984-ben, minden egyes alkalommal, amikor a pályára lépett. A kosárlabda legenda ugyanis olyan cipőt hordott, amely szembement az NBA (Észak-Amerikai Profi Kosárlabda Bajnokság) öltözködési irányelveivel, amely szerint a cipőnek minimum 51%-ban fehér színt kell tartalmaznia, a maradéknak pedig összhangban kell lennie a csapat színeivel. Ezt a szabályt később, a 2000-es évek végén eltörölték. A Nike Air Ship-re keresztelt kosárlabda cipő, a Jordan I. prototípusa volt. A következő évben pedig a cég nagyot dobbantott, és 1985 áprilisában a nagyközönség számára is elérhetővé tette az akkor már Jordan I. nevű lábbelit. Elindult a sikersztori, amit ma Air Jordan-nek nevezünk. A botrányt a Nike természetesen kihasználta, hiszen a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Így a Jordan I. marketingje arra épült, hogy azt betiltották, és hogy a Nike átvállalata a meccsenkénti 5 ezer dolláros, azaz egész évben 410 ezer dollárra rúgó büntetés összegét is. De igazából Jordan sohasem használta hivatalos meccsen a Nike által marketingolt fekete/piros Jordan I.-est ezt, a bárki számára megvehető modellt. Mindehhez persze szerencse is kellett. Jordan ugyanis a Convers-zel (ma már ez is a Nike-hoz tartozik) szeretett volna szerződést kötni, de az a cég már több nagyobb nevű sztárt szponzorált, mint például Magic Johnsont. Aztán Jordan az Adidasban gondolkozott, de ott meg épp menedzsment váltás volt. A Nike adott először ajánlatot Jordannek. Ezzel ő felkereste az Adidast is, hogy adjanak valami közelítő ajánlatot, de nem kapott, így maradt a Nike. Lehet „urban legend”, de az Adidas szerint azért utasították vissza, mert nem volt minimum 210 centiméter magas, pedig állítólag kétszer annyit adtak volna neki, mint a Nike. Hogy Jordan mennyiért szerződött le a Nike-kal kérdéses. Ahány nyilatkozat, annyi összeg. Phil Knight a Nike alapítója éves 250 ezer dollárra emlékszik, mások 500 ezret mondanak, amely öt évre szólt évente. De van olyan riport is, amely öt évre 7 milliót állít. Mindenesetre bármelyik legyen az igaz, mindegyik magas összegnek számított, hiszen akkor az egyik legnagyobb deal a New Balance és James Worhty (kosárlabda) között jött létre, amely összege 150 ezer dollár volt és nyolc évre szólt. Az biztos, hogy a Nike belecsempészett még egy plusz dolgot a szerződésbe, Jordan a bevétel bizonyos százalékát megkapja, és ha a cipő értékesítése nem éri el három év alatt a hárommillió dollárt, akkor kiléphet a szerződésből

5000 dollárból 3 milliárdig – Michael Jordan cipőinek megdöbbentő sztorija

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 8 perc   
5000 dollár. Ekkora büntetést kapott a legendás kosárlabdázó, Michael Jordan 1985-ben minden egyes alkalommal, amikor a pályára lépett. A kosárlabda legenda ugyanis olyan cipőt hordott, amely szembement az NBA (Észak-Amerikai Profi Kosárlabda Bajnokság) öltözködési irányelveivel, amely szerint a cipőnek minimum… Tovább olvasom »5000 dollárból 3 milliárdig – Michael Jordan cipőinek megdöbbentő sztorija
Mi most nem dobjuk ki az üzleti hírek oldalát, már csak azért sem, mert az esetünkben arról szól, hogy a Hasbro megvette a Peppa malacot is birtokló Entertainment One céget, 4 milliárd dollárért. Előző két bejegyzésemben arról volt szó, hogy hogyan futottak zátonyra a vétel időpontjában nagyon is kecsegtető jövőképpel rendelkező felvásárlások. Most pedig egy olyan tranzakciót vizsgálunk meg, amely a napokban zárult. A játékok esetében, még ha speciálisan kisgyermekek számára is készül(t), nem lehet elmenni amellett, hogy a világ változik, és ma már kevesebbeket érdekel önmagában például a Barbie, amely 60 éve van a piacon (igaz a termék értékesítése újra növekszik). A tabletek, okoseszközök, a digitális világ itt is átvette az uralmat. A Mattel egyik problémája éppen az volt, hogy elmaradt a digitális, média tartalom a játékok mellől, illetve legnagyobb versenytársa a Hasbro sokkal agresszívabban használta ezt ki. Így a cég új vezetője (Ynon Kreiz) változtatni akar, és a játékgyár figuráit a digitális eszközökre (tv, film, sorozat, alkalmazások) viszi. Meg is alapították a Mattel Creations-t, a cégen belüli filmstúdiót. A legtöbb elemző szerint ezt 10 éve kellett volna ezt meglépni… Továbbá az sem segítette a céget, hogy értékesítésének 8%-a a Toys ’R’ Us játékkiskereskedőhöz köthető, amely 2017-ben csődbe ment. Ráadásul évekkel ezelőtt a Disney hercegnők gyártója a volt a cég, amit aztán átengedett a Hasbronak

Peppa malac: a 12 milliárd forintos rajzfilmfigura

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   
–          Van egy ötletem. Szerencsére elhoztam az újságomat. Egy lap elég is lesz (a papírhajóhoz). Melyik nélkülözhető? A hírek? A sport? A divat! –          Ne a divat oldalt! –          Jó, legyen az üzleti hírek. /Peppa malac, 2. évad 11. rész/… Tovább olvasom »Peppa malac: a 12 milliárd forintos rajzfilmfigura
Előző bejegyzésben a Procter and Gamble Gillette goodwilljának leírásáról írtunk, és ott fejeztük be, hogy nem egyedi elszigetelt esetről van szó. 2018 és 2019-ben is történtek olyan korábbi felvásárlások miatti leírások, amik megérnek egy rövid áttekintést. A General Electricre rájár a rúd. A 2000-es évek elején még a legértékesebb cég volt az amerikai tőzsdén. Ez volt AZ amerikai cég, de mára már csak árnyéka önmagának. Külön cikket érdemelne, hogy hogyan siklott félre a cég, de röviden csak annyit, hogy 2017 óta próbál csak a megújuló energetikára, a turbinákra és a légi szegmensre koncentrálni, miközben eladta az olajipari, IT és egészségügyi részeit. 2018-ban kikerült a Dow Jones indexből, miközben az osztalékot majdnem nullára vágta. És közben még egy gigantikus csalással is vádolják, a céget már-már az Enronhoz hasonlítják. A GE 2014-ben az Alstom megújuló, víz és áramhálózat részlegét vette meg. Körülbelül 12 milliárd dollárba került a GE-nek, de érdekes módon a vétel után 17 milliárd dollárnyi goodwillt számolt el. Vagyis a GE negatívra értékelte az Alstom eszközeit, és így magasabb lehetett a goodwill értéke. A trükk az volt, hogy a goodwillt 2001 óta nem lehet évente amortizálni, így az megvett eszközök nem tárgyi eszközként jelentek meg. Ennek értelmében amortizálni sem kellett őket és így a GE nettó eredményét magasabban lehetett kimutatni. A vétel kalkulációink szerint kb. 13-as P/E-n és 8-as EV/EBITDA szorzón valósult meg, de még így is drágának bizonyult.

Minden az időzítésen múlik

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   
Előző bejegyzésben a Procter & Gamble Gillette goodwill-leírásáról publikáltunk és ott fejeztük be, hogy nem egyedi esetről van szó. 2018 és 2019-ben is történtek olyan korábbi cégfelvásárlások miatti leírások, amik megérnek egy rövid áttekintést. A General Electric-re rájár a rúd:… Tovább olvasom »Minden az időzítésen múlik
A 2019 második negyedéves gyorsjelentési szezon történéseit olvasgatva akadt meg a szemem azon, hogy a Procter and Gamble, bár ismét jó eredményt szállított, de csak akkor, ha kivesszük belőle az egyedi tételeket, amelyek között felbukkant egy leírás is. Innen kezdett érdekessé válni a dolog, hiszen a PG olyan márkákat birtokol, mint a: Pampers, Oral-B, Ariel, Always, Head & Shoulders vagy éppen a Gillette, csak hogy néhányat említsünk. Mégis hol lehet ekkora mértékű az átértékelés, hiszen a ruha állandóan koszos lesz, fogat mindig kell mosni és a szőr is folyamatosan nő. A leírás pedig nem volt kevés, több, mint 8 milliárd dollár és az érintett szegmens a Gillette. Pedig ez a cég mindent megér, vallotta anno Warren Buffett. Buffett 1989-ben fektetett a cégbe 600 millió dollárt, akkor az a részvények 11%-át jelentette. Jól látta helyzetet, akkor majdnem minden amerikai háztartásban volt Gillette penge (de a cég nem csak ezt gyártotta, hanem tollat, papírt, izzadásgátlót, később a Duracell és a Braun, valamint az Oral-B is a céghez tartozott). 1996-ban Buffett a befektetőkhöz írt levelében azt fejtegette, hogy a Gillette (és például a Coca Cola) esetében, még a versenytársaknak is el kell ismerniük, ha józan fejjel gondolkoznak, hogy ezek a cégek a piacukat az egész világon dominálni fogják szinte végtelenül hosszú távon. Ekkor a Gillette piaci részesedése 70% volt, de 15 évvel később már csak 54%.

“Jobb venni egy nagyszerű céget korrekt áron, mint egy korrekt céget nagyszerű áron.”

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   
–Tíz, tizenöt, húsz. Na, meg az orgona! Te ez tuti dolog, ez egy tuti dolog! Figyelj, figyelj! Keresel valakit, valakit, aki lagziban játszik. Annak ez mindent megér, mindent. –Mennyit? –Ötven, vagy nyolcvanat, vagy akármennyit, vagy akármennyit. Vagy még többet! Mennyit,… Tovább olvasom »“Jobb venni egy nagyszerű céget korrekt áron, mint egy korrekt céget nagyszerű áron.”
Ebben az évben a legtöbb elemzőház komoly visszaeséssel számol(t) a vállalati eredmények kapcsán. Ennek egyrészt technikai oka van, hiszen 2018 azért is lett kiemelkedő, mert az év elején a Donald Trump által vezetett kormány társasági adócsökkentést és több, munkavállalókat érintő teher csökkentését vezette be. Ennek során a korábbi 35%-os társasági adó 21%-ra csökkent. Azt persze gyorsan le kell szögezni, hogy a globális piacokra is termelő S&P500 vállalatai a legritkább esetben fizették ezt a magas rátát. Az leginkább csak a belföldön árbevételt elérő kiskereskedelemre és egészségügyre volt jellemző, a többi társaságot inkább 30% alatt néhány százalékponttal terhelte ez az adónem.

Mind arany, ami fénylik

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   
Ebben az évben a legtöbb külföldi elemzőház komoly visszaeséssel számol(t) az amerikai vállalati eredmények kapcsán. Ennek egyrészt technikai oka van, hiszen 2018 azért is lett kiemelkedő, mert az év elején a Donald Trump által vezetett kabinet társasági adócsökkentést és több,… Tovább olvasom »Mind arany, ami fénylik

FANG vagy FAG?

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   
A Netflix 2019 második negyedéves jelentése nem sikerült túl jól. És ez kit izgat? – tehetnénk fel a kérdést, csakhogy a streaming társaság annak az impozáns klubnak a tagja (vagy volt tagja), amely az elmúlt években a hátán cipelte az… Tovább olvasom »FANG vagy FAG?