Víz és energetika: alternatív számvetés 2019-cel

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   

Ha minden így marad, egészen jó évet zár 2019-ben az S&P500 részvényindex. Az alábbi ábrán látható, hogy 1950-től számolva a 2019-es év idáig a 14. legjobb évnek mutatkozik (piros oszlopdiagram). Az év végéhez közeledve millió cikk, bejegyzés, komment születik, hogy a világ melyik tőzsdeindexe hogyan teljesített; amiből persze sok következtetést nem lehet levonni, de valahogy úgy alakult a világ, hogy muszáj év végén ezzel is számot vetni.

Én sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a piac melyik szektora vagy inkább alszektora tudott kiemelkedő évet maga mögött hagyni. Ehhez pedig tökéletes adathalmazt szolgáltatnak a „smart beta” ETF-ek.

De nézzük mi is az az ETF, mi is az a „smart beta”?

Az ETF, azaz Exchange Traded Fund (tőzsdén kereskedett befektetési alap) olyan pénzügyi instrumentum, amely valamilyen index, nyersanyag, kötvény vagy több értékpapírból épített portfólió árfolyamváltozását követi. A hagyományos befektetési alapokhoz képest az a különbség, hogy az ETF-ek esetében a nap folyamán folyamatos az árjegyzés; azaz úgy kereskednek vele, mint egy hagyományos részvénnyel, ellentétben a hagyományos befektetési alapokkal, amelyek egy nap egyszer közölnek árfolyamot és nettó eszközértéket.

Számos előnye van az ETF-eknek, például, hogy a nagy forgalmat lebonyolító befektetési alapok működési, kezelési költsége rendkívül alacsony. Az S&P500 indexet követő SPY éves költsége mindösszesen 0,095%. Továbbá lehetőség van az ETF shortolására is, sőt vannak, amelyek kifejezetten ilyen stratégiát engednek meg. Emellett megjelentek a tőkeáttételes, azaz 2-3-szoros, sőt újabban már a 4-szeres ETF-ek is, amelyek a követett termék hozamának többszörösét biztosítják.

Az első ETF 1993-ban jött létre (a fent említett SPY volt az), majd tíz évet kellett várni arra, hogy megjelenjen az első „smart beta” ETF, amelyek 2010 után robbantak be a köztudatba. Ezek az ETF-ek olyan befektetési stratégiát követnek, amelyekkel befektető korábban csak aktívan kezelt befektetési alapok esetében találkozhatott, ráadásul mindezt a hagyományos alapokhoz képest alacsonyabb költséggel tudja végezni.

A passzív stratégia egy adott piaci indexet (például az S&P 500, vagy BUX) követ és bárhogyan is változik a piac, a portfólión nem változtat. Természetesen finomhangolások lehetnek, minthogy újra befekteti az osztalékot, de a portfólió egészét tekintve ezek nem lényegesek.

Az aktív alapkezelői stratégia ezzel szemben elemzi a piacot, mindig a lehető legjobb terméket akarja kiválasztani és a portfóliót időnként átalakítja. Megpróbál védekezni az esések ellen például opciós ügyletekkel vagy short pozíciókkal.

A „smart beta” ETF-ek ezt a két metódust próbálják egyesíteni, hiszen valamilyen stratégia által alkotott indexet követnek, amely stratégia alapján az indexet többször átalakíthatják, viszont az indexkövetés miatt a költség alacsonyabb, mint egy hagyományos aktívan kezelt befektetési alap esetében. Vagyis igazából passzív alapok, de mégis valamilyen különleges metódus által kialakított indexet követnek.

A „smart beta” ETF-ek olyan benchmarkot (indexet) követnek, amelyek valamilyen alternatív módon súlyozzák a tagjaikat: azaz nem a megszokott számtani átlag vagy piaci kapitalizáció alapján jelölik ki a tagok a súlyukat, hanem volatilitás, növekedés, értékalapú, momentum, tulajdonosok vagy szektor, alszektor, esetleg azok nagyon kis szelete alapján.

A „smart beta” ETF-ek azért is jó eszközök, mert segítségükkel a piaci szentiment, a befektetői hangulat alakulása is követhető. Megtudhatjuk melyek a „forró” szektorok és melyek azok, ahol a világ végét várják a befektetők. Ezek alapján a következő erősorrend rajzolódott ki 2019-ben: elöl a robotika, génterápia, tiszta energetika, a dolgok internete (IoT), egyszóval a technológiai innováció.

De pontosan tudjuk, hogy az, hogy valaki 2-3-szorosan felülteljesítette a fő indexet, nem jelent semmi. Vajon mekkora kockázattal érte ezt el? Máris ugorhatunk a Sharpe rátához, amely a kockázatmentes hozamhoz mért többlethozamot korrigálja a kockázattal (jelen esetben szórással). Minél magasabb ez a szám, az adott ETF vagy stratégia annál hatékonyabb, hiszen egységnyi kockázatra magasabb eredmény jut.

Ez alapján pedig az S&P500 nem is annyira áll rosszul (a fő index mindkét diagramon pirossal ábrázoltuk). De fókuszáljunk az alternatív stratégiákra: kockázattal korrigálva az egyértelműen győztes szektor vagy inkább alszektor a víz és a tiszta energetika. Ebben az évben erre fókuszáltak a befektetők, de kérdés, mit tartogat majd 2020?

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről havonta, e-mailben értesülhet.