A járvány még véget sem ért, de már itt az autóipar újabb kihívása

Az európai autóipar teljesen összeomlott az idei koronavírus-járvány alatt, az ACEA 2020-ban 25%-os visszaesést prognosztizál 2019-hez képest. Azonban az autóipar már a koronavírus-járvány előtt is komoly kihívásokkal nézett szembe: kereskedelmi háború, alternatív hajtásmódok térnyerése és az egyre szigorodó szabályozói változások. Az EU-n belüli emissziós szabályok, illetve annak be nem tartása esetén fizetendő büntetések alaposan átformálhatják az európai autópiacot.

A szóban forgó szabályozás lényegesebb pontjai az alábbiak:

• 2021-től a gyártók újautó-flottájának összességében 95g/km CO₂-kibocsátás alatt kell maradniuk;
• 100 kg-onként 3,33g plusz CO₂-kibocsátást engedélyez a szabályozás;
• Az 50g/km CO₂-kibocsátás alatti járművek nagyobb szorzóval számítódnak az átlagba;
• Az emissziós cél elmulasztása esetén minden extra grammért 95 eurós bírságot kell fizetnie a gyártóknak autónként.

Érdemes megnézni az alábbi ábrát, mely bemutatja, hogy hogyan állnak az autógyártók a flotta szintű emisszió tekintetében:

Ebből az ábrából látható, hogy a tavaly eladott új személyautók mindössze 9%-a felelne meg a 2021-ben érvénybe lépő szabályoknak. Példa kedvéért egy Suzuki Swift a hivatalos honlap szerint 112g CO₂-t bocsát ki kilométerenként, így amennyiben flottaszinten a gyártó nem tud megfelelni a szabályozásoknak, úgy jelen állás szerint nagyjából 500.000Ft bírság megfizetésére kényszerülne a gyártó az egyes eladott modellek után.

A gyártók kétféle módon tudnak alkalmazkodni ehhez a szabályozáshoz: vagy drasztikusan növelik a hibrid és a teljesen elektromos modellek részarányát a portfólión belül, ezzel „helyet adva” a nagyobb fogyasztású modelleknek (hiszen a szabályozás flottaszinten korlátoz), vagy beépítik az árazásba a büntetést. Az elmúlt időszak dinamikus áremelkedést hozott az új autók piacán, ami annak köszönhető, hogy már idéntől érvénybe lépett, azonban jóval megengedőbb keretek között EU-s szabályozás a CO₂-emissziót illetően, ezt pedig a kereskedők beépítették az árakba. Azonban várhatóan további dinamikus áremelkedés lesz tapasztalható a piacon.

Habár a járvány miatt a kereskedőknél felgyülemlett készlet – és annak eladási kényszere – mérsékelte ezt az árnövekedést, számos tényező van, ami hosszú távon tovább fogja hajtani ezt a trendet. Modernebb, alacsonyabb fogyasztású technológiákat kell alkalmazni a modellekben, ez pedig nagyon komoly K+F költségeket ró a gyártókra.

Ezt tetézi még az alternatív hajtásmódokra való átállás, mely a túlélés feltétele minden gyártó számára, hiszen, egyfelől a fogyasztói igény is erre mutatkozik, másfelől pedig ez a kulcsa a kibocsátási kvóta betartásának. Ha hosszú távon nem képesek a gyártók tartani legalább flottaszinten a korlátozásokat, akkor az árversenyben alulmaradnak a konkurensekkel szemben, hiszen a fizetendő büntetést kénytelenek lesznek beépíteni az árba.

Így amennyiben nem tud minden gyártó drasztikusan csökkenteni a flottaszintű kibocsátáson, akkor rövid időn belül kieshetnek szereplők az európai piacról és drasztikusan változhat a ma ismert képhez képest az európai autóipar.