A megalapozott vállalati döntésekhez nélkülözhetetlen, hogy tudjuk; hol leszünk az üzleti ciklusban a következő években

  • Maróti Ádám Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 4 perc   

Jövő hét szerdán, augusztus 14-én publikálja a KSH a második negyedéves hazai GDP-növekedésre vonatkozó első becslést. Várakozásunk szerint a második negyedévben 4,7%-kal növekedhetett a magyar gazdaság 2018 azonos időszakához képest; amelyhez az ipar, az építőipar és a szolgáltatási szektor pozitívan, míg a mezőgazdaság negatívan járulhatott hozzá. A szektorok közül a szolgáltatások húzóereje lehetett a legjelentősebb a növekedés tekintetében.

Az idei év egészét tekintve még kimagasló, 4,6%-os növekedéssel számolunk, amelyet leginkább az EU-s források elköltésének idei felfutása eredményez. Azonban az ezt követő évben már 2,9%-ra mérséklődhet a hazai gazdaság növekedése, amelyet leginkább a beruházások bővülésének várható lassulása magyaráz. Ezek alapján a hazai üzleti ciklus 2019-ben a csúcsra érhet és 2020-től már lefordulás várható.

Véleményünk szerint minden hazai piacon tevékenykedő vállalat számára kiemelten fontos annak ismerete, hogy a hazai üzleti ciklus miként alakul a következő két-három évben. Hiszen a várható keresletet, az inflációt, a bérek alakulását vagy az általános kamatszintet az határozza meg, hogy hol leszünk az üzleti ciklusban és erre hogyan reagál a gazdaságpolitika. Ez pedig mélyebb makrogazdasági elemzés nélkül nem lehetséges, mivel az üzleti ciklusok négy egymástól elkülöníthető szakasza egyáltalán nem szabályszerűen követi egymást. Tehát közel sem olyan egyszerű a helyzet, mint amit a stilizált tankönyvi ábrázolás alapján gondolnánk.

Forrás: Danube Capital

A jelenlegi globális környezetben pedig még inkább kardinális kérdéssé vált, hogy tisztában legyünk az üzleti ciklus várható alakulásával. Ennek megértéséhez egészen a 2008-as válságig érdemes visszanyúlni. A válság romboló hatásának köszönhetően a legtöbb ország gazdasági aktivitása bőven a potenciális teljesítő képessége alá került. Tehát a gépi és az emberi kapacitások érdemi kihasználatlansága volt jellemző világszinten. Ebben a helyzetben minden jegybank és kormányzat érdemi élénkítő eszközöket vetett be, amely a gazdaságok öngyógyító képességével kiegészülve egy hosszú felépülési szakaszt eredményezett; amely környezetben viszonylag egyszerű volt tájékozódni. Hiszen a legtöbb gazdaság bőven a saját teljesítő képessége alatt működött, így szinte biztosra lehetett venni, hogy egy hosszú felépülési szakasz következik majd szinte minden ország üzleti ciklusában függetlenül az egyedi sajátosságoktól. Igazából csak az volt a kérdés, hogy ez mennyi ideig tart, illetve milyen mértékű és típusú gazdaságpolitikai élénkítés szükséges hozzá.

Azonban az elmúlt egy-két évben az üzleti ciklus globálisan és idehaza is érett szakaszba ért. Tehát a gazdaságok felszívták a parlagon heverő munkaerő jelentős részét és a gép kapacitásokat is egyre magasabb kihasználtság mellett működtetik. Itt pedig felmerül a kérdés, hogy merre tovább? Már egyértelműen látszanak a jelek, hogy az országok üzleti ciklusa kezd elválni egymástól. Az eurózóna ciklusa már visszafordult; miközben az amerikai még kedvező dinamikát mutat, de a kereskedelmi feszültségek beárnyékolják a tengerentúli gazdasági kilátásokat.

Ebben a környezetben sokkal mélyebb és alaposabb elemzésre van szükség, hogy felismerjük, merre halad tovább a hazai üzleti ciklus a következő két-három évben; mert sokkal több a bizonytalanság, mint azt az elmúlt évtizedben megszokhattuk.  

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről rendszeresen e-mailben értesülhet.