Az eurózóna nem tekinthető optimális valutaövezetnek

Az eurózóna a 2007-2008-as válságból történő kilábalása sokkal lassabban ment végbe, mint azt az Egyesült Államok esetében lehetett tapasztalni. Ez a dinamika az alacsony inflációs nyomással kiegészülve ellehetetlenítette az ECB kamatemelési ciklusának megkezdését, ami a jelenlegi negatív kilátások mellett továbbra is várat magára. Sőt már a monetáris politika lazítása is terítékre került az elmúlt időszakban.

Első körben úgy tűnik, hogy a monetáris unió elmúlt években tapasztalt gyengélkedését mintha egymástól elszigetelt ország specifikus problémák okoznák. A gazdasági médiában és a legtöbb elemzésben a fókusz mindig egy-egy országra irányult. Ugyanakkor az események egy lépes távolságból történő vizsgálatakor már kirajzolódik egy szembetűnő strukturális hiányosság. Elemzésünk szerint az eurózóna a kezdetektől nem számít optimális valutaövezetnek. Ezt az állítást érdemes körbejárni, hogy megértsük a térség gazdasági problémáinak hátterét.

Azon országoknak vagy régiónak, amelyek közös valutát szeretnének használni, a szakirodalom szerint négy feltételnek kell megfelelniük. Ha ezek teljesülnek, akkor optimális valutaövezetnek tekinthetjük őket. Ha egy országcsoport úgy használ közös valutát, hogy közben nem számít optimális valutaövezetnek, akkor egy külső sokk esetén (válság, kamatemelés) másképpen reagálnak a különböző országok. Ez megnehezíti a gazdaságpolitikai döntéseket és érdemben eltérő fejlődése pályákat eredményezhet az egyes tagországokban. A négy feltétel megvizsgálva azt látjuk, hogy az eurózóna jelenlegi formájában nem tekinthető optimális valutaövezetnek.

• Eltérő kultúrájú és nyelvű országokból áll, továbbá komoly színvonalbeli különbségek tapasztalhatóak az oktatásban és így a lakosság képzettségében is. Ezért egyszerre látható magas munkanélküliség a periférián (pl.: Görögország 18,1%-os munkanélküliségi ráta 2019 március) és munkaerőhiány a centrumban. (pl.: Németország 3,2%-os munkanélküliségi ráta 2019 március)
• Az eddigi tapasztalatok alapján a bérek és árak rugalmassága, valamint a tőke mobilitása nem volt elégséges ahhoz, hogy a közös valuta miatt kialakuló kereskedelmi egyensúlytalanságokat ellensúlyozza. Így néhol kiugróan magas folyó fizetési mérleg hiányokat (pl.: Görögország 2,9%-os hiány 2018), máshol extrém nagy többleteket okozott (pl.: Németország 7,3%-os többlet 2018).
• Nem létezik teljesen egységes költségvetés, és így az abból finanszírozható rövidtávú élénkítések és hosszú távú reformok mértéke és hatékonysága eltérőnek mutatkozik. 2017-ben az EU költségvetése a tagállamok összesített költségvetésének kb. 2%-át tette ki.
• Az üzleti ciklusokban is jelentős eltérés tapasztalható. A válság hasonlóan érintette a tagországokat, de a kilábalás már különböző volt, A centrum sokkal gyorsabban épült fel, míg a periféria továbbra is gyengélkedik. Ez leginkább az eltérő intézményi háttérnek köszönhető. Például a centrum országokban működő cégek feltehetően gyorsabban és hatékonyabban tudtak alkalmazkodni az új gazdasági helyzethez.

Az elmúlt időszakban számtalan kutatás, gazdaságpolitikai elemzés született, amely a fenti strukturális problémák kezelését szorgalmazza. Azonban a mai napig nem valósultak meg ezek a reformok. Következésképpen az előttünk álló időszakban várhatóan újabb és újabb egyedinek tűnő probléma üti majd fel a fejét az eurózónában.