Felkészülni a felkészülhetetlenre

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   

Gerd Gigerenzer azt írta Calculated risk című könyvében, hogy egy bizonytalan világban a bizonyosság nagyon veszélyes eszmény. A bizonyosság, vagyis az, hogy nincs kockázat; és a biztonság ma már tömegtermékké vált. Szinte mindent átsző annak a tudta, hogy tudjuk mi történik körülöttünk, legyen szó gyógyszerészetről, társadalomtudományról, választásokról, természeti eseményekről vagy a befektetések világáról.

Foglalkozni kell olyan elméletekkel, amelyek arra próbálnak meg választ adni, hogy hogyan vegyük figyelembe az előre nem, vagy csak nehezen jelezhető eseményeket. Ez tipikusan a fekete hattyú eseményeket jelölné, de sokan ezt a fogalmat is rosszul használják. A koronavírus például nem volt fekete hattyú esemény, pedig sokan ezzel kampányolták végig a világot.

Persze az is igaz, hogy ezt a jelzőt használni is nehéz. Hiszen egy vírusjárvány semmiképpen sem lehet fekete hattyú esemény, de 9/11 sokak szerint az volt. De 9/11 valójában kis valószínűséggel előre jelezhető volt, ahogy például a berlini fal leomlása, a 2008-as tőzsdei krach vagy a szíriai háború. Ezek mind olyan nagy hatású események, melyek utólag teljesen világosnak és logikusnak tűnnek, megtörténtük előtt azonban inkább csak homályosan, mint egyfajta lehetséges szcenárió, minimális eséllyel szerepelhetett sokak képzetében.

A váratlan, de nagy hatású eseményeket úgynevezett nem számszerűsíthető bizonytalanságnak is nevezhetjük: például, hogy lesz-e földrengés valamikor Kalifornia legnépesebb részén. Ha valaki erre vonatkozóan fogalmaz meg egy állítást, akkor az inkább egyfajta ellenőrizhetetlen találgatás, mintsem valószínűség. Viszont amit tenni tudunk, hogy tudatában vagyunk az eseménynek és megpróbáljuk a körülményeket úgy alakítani, hogy ha beüt a legrosszabb, akkor valamennyire felkészültek legyünk.

Visszatérve a kaliforniai példára: az, hogy azon a helyszínen elkerülhetetlen egy földrengés, szinte biztos, de ahelyett, hogy az USGS (az amerikai geológiai szolgálat) a következő pusztító esemény időpontját vagy nagyságát akarná előre jelezni – bár biztosan vannak erre vonatkozó adatai is – inkább olyan eljárások kidolgozását támogatja, amelyek egy ilyen esetben a túlélést jelenthetik. Biztonságosabb, erősebb épületek, vízszűrők telepítése, esetleg menedékhelyek létesítése, hogy csak néhányat említsünk. Mindez nem azt jelenti, hogy a nagy horderejű és az átlagostól jelentősen eltérő eseményeket ne lehetne valamennyire és valamekkora hibahatárral előre jelezni. Erre vannak módszerek, például az „extreme value theory”.

Az extrém mozgásokat a tőkepiacok esetében is nehéz modellezni. A múltbeli adatokhoz egyszerű hozzájutni és mindenki azt gondolja, hogy azok tökéletesen reprezentálják azt, ami majd megtörténhet. Ilyen esetben sokkal jobb szkeptikusnak lenni, azaz abból kiindulni, hogy a múltbeli adatok csak egy részét jelenti a teljes jövőbeli lehetőségeknek. A tőzsdei kereskedésnek persze velejárója a veszteség és nem arról van szó, hogy ha az ember megfelelően védi magát „stop loss”-szal, put opciókkal, vagy long/short stratégiát követ – hogy csak párat említsünk – nem fordulhatnak elő kisebb veszteségek. Ahogy szokták mondani a befektetők: az esetek 49%-ban veszítek, 51%-ban nyerek és a kettő közötti 2%-ból élek.

A lényeg, hogy ne veszítsünk egyszerre sokat: 20-30-50%-ot vagy többet. Miért? Mert 20% veszteség esetén nem 20%-ot kell visszanyernünk, hanem 25%-ot, ekkor jutunk vissza a korábbi vagyonunk értékéhez. 50%-os veszteségnél már 100%-os nyereség szükséges. Vagyis, ha a befektetési időhorizontomon van olyan időszak vagy időszakok, amikor sokat veszítek, akkor annak a végső hozamra való hatása rendkívüli is lehet. Nézzünk egy egyszerű példát. 5 év alatt a következő hozamokat realizálom: 10%, 20%, 30%, -50%, 15%. A számtani átlag ebben az esetben 5%. De ha a befektető 5 évig kitart a befektetése mellett, akkor nem 5%-os hozamot fog realizálni évente, hanem jóval kevesebbet. Igazából az 5. év végére 100 forint kezdő befektetés után 98 forintja lesz. Az 50%-es veszteség hatása pusztító.

A XIV ETF árfolyama. Az utolsó hét brutális eséséig beszélhetünk kockázatkezelésről. Addig működött az, amire a múlt engedett következtetni. Az utolsó hét azonban már nem a kockázatkezelésről szólt, hanem az ismeretelméletről, a múltból származó megismerés határairól, feltételeiről. Itt már nem működött a hagyományos kockázatkezelés.
Forrás: finviz.com, Danube Capital

A fenti 5%-os átlaghozamot a jövőre kivetítve óriásit tévedhetünk. Ez a rendszer nem ergodikus, azaz egy csoport átlaghozama (vagyis az 5 év átlagos hozama) nem egyezik meg azzal a hozammal, amit az egyén realizálhat az idő folyamán. Jobban érthető így: ha feltételezzük, hogy a biztosítótársaságok a lakásbiztosításokon profitot szereznek, akkor akik megkötik a biztosítást, átlagosan bukni fognak, méghozzá a biztosítás díját. E szerint értelmetlen biztosítást kötni. De ez a negatív várható veszteség a csoport átlagára vonatkozik, az egyénnel más a helyzet. A csoport tapasztalata számomra mint egyénnek, irreleváns. Az, hogy a többiek átlagosan veszítenek, nem fog rajtam segíteni akkor, ha valami történik a lakásommal és hirtelen egy jelentős kiadással szembesülök.

Valahogy az az érzésem, hogy az utóbbi években mintha minden döntéshozó azon dolgozna, hogy ezt „a nagy visszaesést” elkerüljük. Nem feltétlenül csak a részvények esetében, hanem lehet szó vállalati kötvényekről, munkanélküliségi rátáról, bármilyen pénzügyi vagy gazdasági adatról, egyszóval ne legyenek gazdasági ciklusok, azaz menedzseljük a gazdaságokat.

A monetáris és bizonyos országokban a fiskális politika is olyan intézkedéseket hozott az utóbbi 10-15 évben, amelyek véleményem szerint egyfajta látszólagos stabilitást biztosítottak a piacokon. És azt már régóta tudjuk, hogy a volatilitás hiánya nem egyenlő a stabilitással. Sok szabályozás nem véd meg semmitől, csak elrejti a kockázatot, arra ösztönzi a szereplőket, hogy alábecsüljék a kockázatokat. Miért? Mert mindenki szereti a biztonságot és a modernizmus erre választ is adott. Ahogy a bevezetőben írtam, ma mindenki azt gondolja, tökéletesen ura a kockázatoknak. Aztán jön a koronavírus járvány és kiderül, hogy mégsem…

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről rendszeresen e-mailben értesülhet.