Fontos-e még egyáltalán az inflációt figyelni, ha meg akarjuk érteni az ECB döntéseit?

Az elmúlt hetekben kapott szárnyra a hír, hogy az ECB informálisan elkezdte felülvizsgálni az inflációs célját. A jegybank középtávú inflációs célja az 1998-ban elfogadott és 2003-ban módosított definíció alapján a 2%-ot közelítő, de el nem érő árszínvonal-romlás. A jegybanki inflációs célok időről időre módosultak a múltban, sőt a jegybankok gazdaságpolitikán belül betöltött szerepe is folyamatosan változott a történelem során. Ennek ellenére egy inflációs cél újragondolásának híre bizonytalanságot hoz a piaci szereplők számára.

E hét szerdán, július 31-én publikálják az eurózona friss inflációs adatát, amely a piaci várakozások szerint 1,1% lehet. Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen célhoz kell most egyáltalán viszonyítani az árszínvonal romlását? Milyen értékből következne laza és milyen értékből szigorú monetáris politika? Az idei év során eddig a jegybanki céltól messze elmaradó inflációt lehetett tapasztalni az eurózónában. Ebből pedig jelenleg egy laza jegybanki politika képe rajzolódik ki. Ha mellétesszük az eurózóna üzleti ciklusának elmúlt időszakban tapasztalt visszafordulását, akkor nem meglepő az ECB legutóbbi kommunikációja, miszerint a közeljövőben akár újabb monetáris lazító intézkedések érkezhetnek.  

Az ECB jelenlegi előrejelzései alapján 2021-ig az infláció meg sem közelíti a 2%-os inflációs célt, így ezek alapján nem számíthatunk érdemi monetáris szigorításra. Ezzel elkerülhetné a jegybank, hogy a monetáris unió már egyébként is romló üzleti környezetét egy-két szigorító lépéssel még rosszabb helyzetbe sodorja. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi történne akkor, ha egy átmeneti olajár-emelkedés miatt 2% fölé kerülne az infláció, de a növekedés továbbra is gyenge lábakon állna. Az új inflációs cél feltehetően az ehhez hasonló, bonyolultabb helyzetekben jelentene könnyebbséget az ECB döntéshozóinak.

A legvalószínűbb, hogy egy szimmetrikus inflációs cél váltaná fel a jelenlegi inflációs célt. Tehát a 2% kiegészülhetne egy konkrét toleranciasávval. Ebben az esetben elképzelhető, hogy gyengének ítélt gazdasági aktivitás és a 2%-os cél feletti infláció esetén nem kellene elkezdeni a szigorítást. Ugyanakkor ez azt is jelentheti, hogy egy későbbi gazdasági élénküléskor egy 2% alatti infláció esetén is lehetséges lenne a szigorítás.

A jelenlegi gazdasági környezet sokkal bonyolultabb, mint a válság előtt vagy az abból való felépülés alatt volt. Ebben a környezetben pedig a monetáris politika is sokkal szélesebb mozgásteret akar magának, mintsem egy konkrét inflációs cél. Tehát a jövőben érdemes szabadabban gondolkodni a jegybanki mandátumok és az eszközök tekintetében, mert sokkal komplexebb, a kormányzati fiskális politikával egyre inkább összehangolt monetáris politikára lehet számítani.

A fenti gondolatmenet legnagyobb tanulsága, hogy a jegybankok inflációs célja indokolt esetben megváltoztatható, ha a gazdaságpolitikai irányok megkívánják. Természetesen továbbra is fontos az eurózóna inflációs dinamikáját nyomon követni. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy adott gazdasági növekedés és infláció mellett várhatóan szélesebb mozgástere lesz az ECB-nek; így a korábbinál is nagyobb jelentősége lesz a jegybanki kommunikációknak.

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről rendszeresen e-mailben értesülhet.