Gazdaság, boldogság, Finnország?

A koronavírus-járvány kapcsán átalakul a világ, a gazdaság és ezzel együtt figyelmünket más dolgok kötik le, mint általában. Így idén talán átsiklottunk olyan alternatív gazdasági mutatók megjelenése felett, mint amilyen az ENSZ évente készülő World Happiness Reportja (Jelentés a világ boldogságáról). Eközben a jelenlegi helyzetben az új perspektívát tükröző mutatóknak különös jelentősége lehet: elképzelhető, hogy a gazdasági mérőszámok teljes átírása válhat szükségessé vagy érdemes lehet bizonyos komplex indikátorok szempontjából áttekinteni és készülni arra, hogy merre menjünk tovább a válság után.

A World Happiness Riport alapján, ahogy az elmúlt két évben, ismét Finnország lett a világ legboldogabb országa (a 2020-as riport 2019-re vonatkozik). Ugyanakkor a hosszabb tendenciákat figyelembe véve mindig az északi országok végeznek a lista élén. A világ nagyjából el is könyvelte, hogy ezek az országok jól élnek. Mégis vannak olyan, ebbe a képbe nehezen illeszthető sztereotípiáink is az északi népekről, amelyek ellentétes helyzetet sugallnak: magas arányú a depresszió, az alkoholfogyasztás és az emberek fagyos mentalitása. Akkor vajon az ENSZ mutatója mér rosszul? Vagy mégis tanulhatunk valamit az északiaktól?

Mit mér az ENSZ boldogság mutatója?

Az ENSZ mutatója komplex, de mint más, nehezen megfogható témákat számszerűsítő indexek; szelektál az információkban, így leegyszerűsítő és megvan a saját világképe. Az index jelentősen épít gazdasági mérőszámokra és az anyagi jóléthez szorosan kötődő elemekre (infrastruktúra fejlettsége, közlekedés, infokommunikáció), emellett olyan szubjektív elemeket is tartalmaz mint a jólét érzése. Továbbá, a legutóbbi bejegyzésemben jelzett kritikai elem is megfigyelhető a riport esetében, azaz alapvetően a nyugati civilizáció társadalmi berendezkedését részesíti előnyben. Így a sztereotípiák alapján vidám, déli országok rosszabbul szerepelnek, mint az északi országok.

A boldogság tényleg északon lakik?

Nos úgy tűnik, hogy az igazi finn Mikulás mellett a boldogság receptje is északon található. Ugyanakkor vannak, akik legalább is az utóbbi állítást cáfolják. Néhány éve, 2014-ben jelent meg a nagy sikerű Majdnem tökéletes emberek (Almost Nearly Perfect People) című könyv. Megismerhetjük belőle azokat a társadalmi körülményeket és puha tényezőket, amelyeket például a gazdaságtudomány nehezen tud kezelni: az élhetetlen éghajlat, az unalmas hétköznapok, olyan betegségek elterjedtsége, mint a rák, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, az alkoholizmus, a társadalmi tabuk, vagy éppen a jelentős ökológiai lábnyom (amely a zöldterületek nagyságával nincs nettósítva). Norvégia a nagy fosszilis energia exportőrök között van, míg Svédország a fegyverek exportálásában jeleskedik. A könyv egyébként ugyanúgy kapható az északi országok repülőterein, mint az északiak életstílusát népszerűsítő imázs-könyvek.

Mit tanulhatunk az északiaktól?

Egyre népszerűbb hazánkban is az északi életstílus, ami nem csupán a bútorokra, filmekre, krimiírókra vagy a környezettudatos elvek terjedésére vonatkozik. A helyi népek általánosságban vett életstílusa is felkeltette az érdeklődést, már mintaként szolgál a finn Sisu (a finn virtus: bátorság, elszántság, és kitartás elnevezése), a dán Hygge (a boldogság, melegség, kedvesség, barátságosság, otthonosság és jóllét összefoglalója), a svéd Lagom (középút, praktikum és egyben a kimértség vagy individualizmus is benne foglaltatik), amelyekről már itthon is olvashatunk könyveket. Ugyanakkor az észak-európai (skandináv) gazdasági modellel kapcsolatos csodálat is időről időre kiújul (nincs új a nap alatt, a hazai szakirodalom már közel száz éve felfigyelt az északi népek kortárs fejlődésére és azóta is gyakran hivatkozik rá).

Koronavírus és a jóléti társadalom

Észak-Európa évtizedekig a jóléti társadalom csúcsának számított, a világ számára követendő példát jelentett. Majd az északi modell az 1980-90-es évektől hanyatlásnak indult és a bőkezű állami gondoskodás fenntarthatósága megkérdőjeleződött. Sajátos módon a jelenleg kialakuló válság újra az állami gondoskodás irányába fordította figyelmet. Már az önbeteljesítő lassulás kapcsán is felmerült a fiskális és monetáris politika iránti megnövekedett igény.

A koronavírus kapcsán pedig sorba jelentik be a kormányok és a jegybankok a GDP jelentős százalékát kitevő programokat. Ugyanakkor elgondolkoztató kérdés, hogy a nagy állami beavatkozás meddig marad fenntartható hosszú távon; illetve, hogy a jelenlegi gazdasági rendszereket miként lehetne alapjaiban megreformálni, hogy ne következzen be újabb világszintű válság. Az észak-európai példa nem feltétlenül abba az irányba mutat, hogy a magas állami újraelosztás sokáig működőképes marad.

Hogy állunk mi, magyarok a boldogság rangsorban?

Magyarország az ENSZ Boldoság-riportjában a középmezőny elején szerepel, 2017-2019 átlagában az 53. a 150 vizsgált országból. A visegrádi országok közül Csehország szerepel ugyanezen az időtávon a legjobban, 19., Szlovákia a 37., Lengyelország a 43. A rangsor alapján mindenképpen fontos indikáció, hogy Magyarország javított a harmadik legtöbbet a boldogságot tükröző mutatóján 2008 óta.