Hogyan hatna a Brexit a logisztikai ágazatra?

Az európai politikában az utóbbi éveket a Brexit dominálta. Vagyis inkább Az Egyesült Királyság vezetőinek tétovaságáról, hiszen sokszor úgy tűnt, hogy maguk a britek megválasztott képviselői sem tudják pontosan, hogy milyen irányba is szeretnék vinni az országukat. Azonban a jelenlegi tervek szerint mindenképpen távoznak az EU-ból, ennek már csak a módja, illetve az időpontja kérdéses. A jelenlegi forgatókönyv szerint október 31-én lépnének ki, azonban ehhez arra lenne szükség, hogy a módosított egyezséget – mely a napokban született meg a felek között – az EU vezetői csütörtök-pénteken tartandó csúcstalálkozó keretében elfogadják, majd a brit parlament alsóháza is adja rá áldást. Folyamatosak az esélylatolgatások, hogy sikerül-e megállapodással kilépniük vagy lényegében megállapodás nélkül kiesnek az EU-ból. Egy biztos, az utóbbi forgatókönyv számos gazdasági ágazatot érintene negatívan mind az Egyesült Királyságban, mind az EU-ban. Ezek közül az egyik ágazat, amit a legsúlyosabban érintene az a logisztikai ágazat, erről szól a mostani bejegyzésem.

Folyamatos a bizonytalanság a Brexittel kapcsolatban és ez a bizonytalanság a szállítmányozásban résztvevő vállalatok számára a legaggasztóbb. Hiszen egy esetleges rendezetlen kilépés súlyos következményekkel járna mind Nagy-Britannia, mind az Európai Unió teljes logisztikai szektorára, az áruszállításra, a raktározásra, egy szóval a teljes ellátási láncra és ezáltal a szigetország és az EU gazdaságára is mindaddig, ameddig nem sikerül új kereskedelmi megállapodásokat és szabályozásokat tető alá hoznia a két félnek.

Tegyük fel, hogy végül nem sikerül megállapodni és végül a Johnson-kabinet egyezség nélkül vezeti ki az országot a közösségből. Ezt követően vissza kellene rögtön állítani a szigetország és az EU között a vám- és határellenőrzéseket, amelyek így hosszabb szállítási időt, adminisztrációt és ezzel együtt növekvő költségeket is jelentenének az ágazat szereplőinek. A többletköltség természetes oknál fogva először a vállalatoknál jelentkezik a szállítási díjakban, ami közvetlenül a termékek árainak emelkedéséhez vezetne, amit így a fogyasztók is megérezhetnek. Arról nem is beszélve, hogy a kamionok akár több, mint két és fél napig is várakozhatnak a La Manche-csatornán való átkelésre, ami a legnagyobb zavart az üzemanyagok, gyógyszerek és a friss élelmiszerek szállításában okozná.

Ugyanakkor a britek igyekeztek felkészülni minden eshetőségre és 2 milliárd fontot (kb. 750 milliárd forintot) különítettek el arra az esetre, ha nem sikerülne megállapodásra jutni. Ebben az esetben ugyanis több, mint 3000 vámellenőrt vennének fel a vizsgálatok lebonyolításához. Továbbá szerződést kötött több logisztikai céggel is a kormányzat annak érdekében, hogy a hirtelen megugró kamionforgalmat gördülékenyebben tudják kezelni. Azonban azt is érdemes figyelembe venni, hogy az Unió exportjának kb. 5%-a irányult az Egyesült Királyságba, míg a britek exportjának közel a fele (46,8%-a, IMF) irányult az EU-ba és így bár mindkét felet súlyosan érintené a rendezetlen kiválás, azonban a britek jobban megéreznék azt, ezért tud az EU kemény politikát folytatni Nagy-Britanniával.

Azonban a héten fény gyúlt az alagút végén és könnyen előfordulhat, hogy a fentebb vázolt drasztikus forgatókönyv nem fog életbe lépni. A tárgyalások folytatódtak a felek között, mivel a Johnson-kabinet célja az, hogy még az európai uniós csúcstalálkozó előtt megállapodást tudjon kötni a két fél és ezért várhatóan újabb feltételekkel fog előállni a brit kormányzat. De ha a héten nem sikerül megállapodni, akkor az október 31-i határidő előtt újabb rendkívüli EU-csúcsot kellene tartani vagy a kilépés elhalasztásáról kellene dönteni. Ez utóbbi még úgy is reális forgatókönyvnek tűnhet, hogy a brit miniszterelnök kifejezetten elutasító az ötlettel szemben.

Azonban ne felejtsük el azt sem, hogy a kilépéssel az EU az egyik jelentős befizetőjét veszíti el, ez és a technológiai, migrációs területekre való átcsoportosítás teljes mértékben átalakíthatja az EU költségvetését, ebből kifolyólag az elmúlt években meglebegtetett forgatókönyvek alapján várhatóan a hazánknak jutó források mértéke is csökkenhet a jövőben.