Vállalati döntéshozóként nem érdemes kivárni a technológiai forradalom kiteljesedéséig

A gazdasági médiában szinte mindennap találkozhatunk egy-egy cikkel arról, hogy az innovatív megoldások hogyan alakítják át gyökerestül a globális gazdaságot és ezzel a mindennapjainkat. A korábbi bejegyzéseink során mi is részletesen írtunk az IoT és az 5G technológiákról. Egyből felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a jelenben tapasztalható technológiai fejlődésnek tényleg markánsabb-e a hatása a gazdasági növekedésre nézve, mint azt a korábbi évtizedek innovációinál tapasztaltuk.

A 2008-as válságból való felépülés hosszú időszakának végére értünk és az üzleti ciklus ezen szakaszában már egyre inkább a gazdaságok hosszútávú növekedése határozza meg a további gyarapodás mértékét. Ezt pedig nagyrészt a technológiai újítások táplálják. Következésképpen most sokkal fontosabb megértenünk, hogy az innováció milyen formában és mértékben hat a gazdasági növekedésre.

Korábban már itt írtunk részletesen az üzleti ciklusok működéséről, amelyre több más tényező mellett komoly hatást gyakorol a vállalkozások innovatív magatartása. Azonban jelen esetben nem a ciklusra, hanem a hosszú távú (potenciális vagy trend) növekedésre érdemes koncentrálnunk. A gazdaság hosszútávú növekedését kicsit leegyszerűsítve a rendelkezésre álló munkaerő, a gépi kapacitások és a termelékenység határozzák meg. A potenciális növekedés számszerű felbontásakor jellemzően a munkaerő állományra és a tőkeállományra vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok. A termelékenység pedig a maradék, amely magában foglalja a gazdasági növekedés miden olyan tényezőjét, amelyet a munka és a tőke mennyiségével nem lehet magyarázni, azaz egyfajta hatékonyság.

Már a fentiekből is látszik, hogy a gazdasági növekedés felbontásának klasszikus módszere közel sem tökéletes eljárás és a termelékenység maradékként való meghatározása számtalan aggályt vet fel. Ugyanakkor a módszer segítségével közelítő választ kaphatunk arra, hogy az elmúlt időszak technológiai fejlődése tükröződik-e a termelékenység növekedésében.

Elsőre megdöbbentő eredményre juthatunk, hiszen 1960-tól napjainkig a fejlett országok termelékenység növekedése erőteljes lassuláson ment keresztül és mára éppen csak észrevehető mértékben bővül.

Az elmúlt években számtalan tanulmány született, amely a fenti jelenségre igyekezett magyarázatot adni. Sokan kiemelték a beruházások GDP-n belüli alacsony súlyát, a nemzetközi kereskedelem növekedésének lassulását, az általánosan alacsonyabb keresletet vagy a technológiai fejlődés visszafogott ütemét. Természetesen a vállalati működés szempontjából ez utóbbi tekinthető a legérdekesebb magyarázatnak. Különösen azért, mert ez az állítás erősen ellentmond a mindennapi tapasztalatainknak. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a közbeszédben sokszor megjelenő technológiai forradalom sokkal inkább a jövőben elérhető fejlődésről beszél és nem az innovatív megoldások jelenlegi alkalmazásáról.  Egyelőre még sok technológiai újítás gyerekcipőben jár vagy mérnöki oldalról már rendelkezésre áll, de pénzügyileg még nem jövedelmező a felhasználása.

A fentiek alapján látszik, hogy gazdasági értelemben még nem indult el az a dinamikus technológiai fejlődés, amelyet a hétköznapi tapasztalataink alapján gondolnánk. Így az egész világgazdaságot átívelő technológiai forradalomra még valószínűleg jó pár évet várni kell. Ugyanakkor a gazdaságtörténelem éppen arra tanít minket, hogy azok az országok vagy vállalatok váltak igazán sikeressé, amelyek az innovatív megoldásokat elsőként használták fel a működésük során. Következésképpen a technológiai újítások mindennapi vállalati működésbe való bevezetésével nem érdemes várni. Ugyanakkor arra különösen ügyelni kell, hogy a lehető legpontosabb jövedelmezőségi számításokat végezzük el egy-egy ilyen beruházás elindítása előtt.