Szerző:Jövő héten csütörtökön, július 25-én tartja az ECB a soron következő kamatdöntő ülését. A jegybank az elmúlt hónapokban egyre negatívabb kilátásokat fogalmazott meg az eurózóna üzleti és inflációs kilátásaival kapcsolatban. Idén június közepéig azt tekinthettük a legnagyobb kérdésnek az eurózóna monetáris politikájával kapcsolatban, hogy vajon mikor indulnak meg a kamatemelések. Azonban a monetáris unió elmúlt negyedévekben tapasztalható gyengélkedése egyre inkább tartósnak bizonyul, így a jegybanki kommunikáció már a lazítás irányába mozdult el.
A jelenlegi 0%-s alapkamat és a korábbi kötvényvásárlások visszafogott sikere miatt úgy tűnik nem sok eszköz maradt az ECB kezében a gazdaság élénkítésére. Így az előttünk álló monetáris politikai döntések leginkább abból a szempontból lesznek érdekesek, hogy a jegybank milyen monetáris politikai eszközökkel próbál majd erőt lehelni a monetáris unió lassuló gazdaságába.
A fentiek alapján borús kilátások körvonalazódnak az eurózóna üzleti kilátásaival kapcsolatban. A térség – mint legfőbb kereskedelmi partnerünk – gazdasági lassulása a hazai export kilátásokat is érdemben ronthatja (hazánk kivitele kb. 60%-ban az eurózónába irányul). Következésképpen az egyre inkább szűkülő piacból kellene a hazai vállalkozásoknak egyre nagyobb szeletet kihasítani, hogy továbbra is kedvező növekedést tudjanak felmutatni és így a hazai gazdaság egésze is tovább bővüljön.
A mostani külső környezet sokkal nagyobb felkészültséget kíván meg a hazai vállalatok részéről, mint azt a válság óta tartó „könnyű növekedés” korszakában lehetett tapasztalni. Véleményünk szerint két fő eleme van az egyre bonyolultabb külső környezet megértésének:
- Látni kell, hogy az eurózóna gazdasága nem homogén, azaz az egyes tagországok különböző üzleti kilátásokkal rendelkeznek. Figyelembe kell venni azt, hogy a fejlettség szintje (általában ez dominálja közbeszédet) és a következő években várható gazdasági növekedés sokszor merőben eltérő pályán mozog az egyes országokban. Ez pedig kiemelten fontos az 2020-as vagy azt követő évekre vonatkozó üzleti tervezés során vagy akár egy új célpiac kiválasztásában.
- A másik elem , hogy a költségeink várható alakulására a lehető legpontosabb előrejelzést tegyük. Ne éljünk például olyan egyszerűsítő feltételezésekkel, hogy a bérek vagy az alapanyagárak pusztán az infláció mértékével növekedhetnek majd az előttünk álló években. Legyen pontos előrejelzés, illetve készüljenek stresszpályák a devizaárfolyamokra és a hitelkamatokra is.
Mindent egybevetve a borús kilátásokkal teli globális gazdaság egyre nagyobb igényt támaszt a megalapozott vállalati döntéshozatalra, mert véleményünk szerint az előttünk álló években jóval kevesebb „szék” lesz az export piacon mint, ahányan ülőhelyet keresnek majd maguknak a piacon.