Warren Buffett gondolatai az ESG-ről, a részvénypiacról és a kriptodevizákról

Warren Buffett korunk egyik, ha nem a legsikeresebb befektetője. Befektető, nem trader (kereskedő), aki nem egy vagy több hedge fund kereskedésének igazgatásával szerzett szakmai hírnevet. Vállalata, a Berkshire Hathaway tulajdonában van a GEICO biztosító társaság, a Duracell, jelentős tulajdona van a Coca-Colában, az American Expressben vagy az Appleben. Az utóbbi években jelentős részesedést szerzett légitársaságokban, de az energetikában is szívesen tart pozíciókat.

A Berkshire Hathaway 1965-től működik a jelenlegi formájában. Az elmúlt 55 évben átlagosan éves 20%-os hozamot ért el, szemben az S&P500 átlagos éves 10,2%-os hozamával.[1] Így nem csoda, hogy a világ befektetői – legyenek profik vagy amatőrök – árgus szemekkel figyelik Warren Buffett és társa, Charlie Munger minden lépését, nyilatkozatát. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a Berkshire befektetései alig, vagy szinte egyáltalán nem utánozhatók.

Például a 2008-as válság után Buffett úgy segítette ki a Goldman Sachs-ot, hogy osztalékelsőbbségi részvényt kapott, magas osztalékhozammal, majd opciót is kötött arra, hogy a későbbiekben nyomott áron vehessen további részvényeket. Máskor részvényért másik társaság részvényeivel fizet, így elkerülve például az adózást. Csupa olyan konstrukció, ami átlagos befektetőként kivitelezhetetlen.

A befektetőpáros az előző év eredményeiről mindig május első hétvégéjén számol be, melyen a széles közönség is részt vesz (a koronavírus járvány miatt ez most természetesen nem így történt, az esemény online zajlott). Az esemény rövidnek semmiképpen sem mondható, 3-5 órás szeánszról van általában szó. Az erről szóló videót tömegével nézik újra és sokan olvassák el a nyomtatott (digitális) leiratot is, hiszen ezekben minden évben találni néhány bölcsességet vagy iránymutatást. Nézzük röviden mit tartogatott 2021.

Buffett a kapitalizmus, a vagyoni egyenlőtlenség és az infláció kérdéskörével ütötte fel a beszélgetést. 1989-ben az év 20 legnagyobb vállalata közül ma egy sincs benne a top 20-ban. Akkor 6 amerikai cég volt a listán, ma 13. 1989-ben a legnagyobb cég piaci értéke 104 milliárd dollár volt. Ma a legnagyobb cég az Apple, amelynek piaci értéke 2 ezer milliárd dollár. Szerinte nem teljesen biztos, hogy 30 év múlva a legnagyobb cég 60 ezer milliárd dollárt fog érni, de 1989-ben is biztosak voltak abban, hogy nem lesznek ennél már nagyobb cégek. A történelem mégsem így alakult.

Vagyis a befektetés nem feltétlenül arról szól, hogy megvesszük a 30 legjobb részvényt és tartjuk 30 évig. Aki magabiztosan így cselekedett 1989-ben, az tönkrement. Példaként hozta fel az autóipart. Az USA-ban 1900-tól számítva 2000 autógyár volt, 2009-re három maradt, mely közül kettő akkor csődben volt. Mi a tanulság ebből? Az, hogy az autóipar egy nagyszerű szektor, sok lehetőséggel, de ennek ellenére szinte lehetetlen volt egy olyan részvényt kiválasztani, amellyel hosszú távon ne ment volna tönkre. Teljesen más egy részvényt kiválasztani és meglátni azt az iparágat, amely prosperálni fog. A kettő nem ugyanaz.

Természetesen a sajtótájékoztató alatt a környezetvédelem, illetve az ESG területét is érintették, hiszen a Berkshire-nek energetikai üzletága is van. Buffett szerint a klímakérdést az extremitás jellemzi mind a támogatók, mind az ellenzők között. Nehéz megmondani, hogy egy adott társaság a társadalom előnyére van vagy sem; és azt is figyelembe kell venni, hogy minden cégnek van olyan tulajdonsága, amit a befektetők nem kedvelnek.

A Berkshire energetikai részlege teljesítette a Párizsi éghajlatvédelmi egyezmény előírását, 26-28%-kal csökkentette a szénhidrogénterhelést. Ugyanakkor ez komoly beruházásokkal járt, hiszen csak úgy van értelme megújuló energiát előállítani, ha az el tud jutni a fogyasztóhoz. Ehhez viszont a hálózatot, a transzformátorokat stb. fejleszteni kell, ráadásul ezekre államonként más és más az előírás. Most új előírás született, a szénhidrogénterhelést 52%-kal kell csökkenteni 2030-ra.

Kritikával illették a SPAC (Special Purpose Acquisition Company), azaz az olyan tőzsdén jegyzett társaságokat, „alapokat”, amelyek pénzt gyűjtenek a befektetőktől és azt ígérik, hogy majd valamikor a jövőben egy vagy több másik, tőzsdei vagy tőzsdén nem jegyzett céget fognak az összegyűjtött tőkéből felvásárolni. Buffett szerint ez oda fog vezetni, hogy minden céget meg fognak venni. Ez nem fogja a felvásárlási piacot segíteni, mert gazdaságtalan lesz azzal foglalkozni. A SPAC vezetői azért fognak vállalatfelvásárlásokba bonyolódni, mert azért már elkérték, megkapták a díjat, nem pedig azért, mert a kiszemelt cégnek van jövője.

Az előadás végén a kriptodevizákat is érintették. Sajnos Buffett nagyon diplomatikus volt, hiszen azt mondta, hogy kb. 400 ezer befektetője van és körülbelül kettő van a kriptodevizák ellen, így túl nagy az aszimmetria abban, hogy olyat mond, ami két embernek tetszik, de a többit magára haragítja. Végül Munger adott egy rövid választ, szerinte nem sok értelme van annak, hogy visszatért a régi 500 eurós bankjegy (amit többnyire a feketegazdaság használt).

---

[1] Forrás: Berkshire Hathaway éves jelentés (2020)