Akkor most hibás az infláció mérése vagy csak másképpen érdemes használni?

Az infláció számításának helyessége mindig is örökzöld téma volt a gazdasági szakértők körében. Ez a vita napjainkra már olyan éles fordulatot vett, hogy sokan már nem szívesen indulnak ki a hivatalos inflációs adatból, amikor azt egy-egy üzleti döntés során kellene felhasználni. Gondolhatunk itt egy beruházás megtérülési számítására vagy akár a következő évekre vonatkozó általános üzleti tervekre.

Mint minden statisztika esetében, a fogyasztói árindexnél is fontos látni, hogy az pontosan milyen célt szolgál és mire érdemes használni. Az alábbiakban összegyűjtöttük a szerintünk legfontosabb irányelveket, amelyeket nem érdemes figyelmen kívül hagyni, amikor a KSH által publikált inflációs adatokat szeretnénk felhasználni az üzleti döntéseink során.

• A fogyasztói árindexnek vannak olyan elemei, amelyek a gazdaságra jellemző általános árszínvonal-változáshoz képest érdemben és tartósan más pályára állíthatják a fő inflációs mutatót. Erre kitűnő példák az energia-, az élelmiszer. vagy a szabályozott árak. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy általában milyen árnyomás várható a következő években, akkor az ezen tényezőktől megtisztított előrejelzéseket érdemes használni.
• A hivatalos infláció természetesen a háztartások szemszögéből közelíti meg az árszínvonal romlását. Ha nagyon éles a piaci verseny, akkor az alapanyagárak érdemi emelkedése mellett sem tapasztalhatunk majd nagyobb áremelést a cégek részéről. Az infláció pedig ezt a mérsékelt növekedést mutatja majd. Tehát erős piaci versenyben nem érdemes az üzleti tervezéskor az alapanyagköltségeket a várható infláció alapján tervezni.
• A bérek bővülése hosszú távon a nominális gazdasági növekedés mértékével egyezik meg. Azonban hosszú évek vagy akár évtizedek is eltelhetnek úgy, hogy a bérek ehhez képest mégis más pályán mozognak. Így a várható bérnövekedést nem érdemes a nominális gazdasági növekedés alapján tervezni és semmiképpen sem pusztán az infláció alapján.
• Az új személygépkocsik, személyi számítógépek és egyéb tartós fogyasztási javak esetében minőségi kiigazításokat végez a KSH. Ez azt jelenti, hogy a termékek valódi árváltozásából kiszűrik azt a hatást, amelyet annak minőségjavulása okozott. Ez természetesen nagyon hasznos módszertani elem, hiszen a jelenkorban a gazdasági növekedés érdemi része a termékek és szolgáltatások minőségének javulásából fakad és nem pusztán az előállított mennyiség növekedéséből. Ugyanakkor az üzleti tervezéskor sokszor túl alacsony költségnövekedéssel számolnánk, ha csak az inflációt vennénk figyelembe. Például egy vállalatnak muszáj időről időre a kor kihívásainak eleget tevő technológiai felszereléseket (telefonok, laptopok stb.) beszereznie. Ezek valódi ára pedig természetesen a fentiek alapján nagyobb lesz, mint az a statisztikákból látszik.
• Az ingatlanárak nem szerepelnek a fogyasztói kosárban, sőt a lakbér a maga 1,25%-os súlyával sem számít meghatározó elemnek. Azonban a háztartások esetében megközelítőleg helyes becslésnek mondható az alacsony súly, mivel 2015-ös felmérések szerint a teljes lakásállományon belül mindösszesen 6% a magánbérleti lakások aránya. Természetesen a vállalatok esetében érezhetően más arányokkal találkozhatunk, hiszen a cégek jelentős része bérli az irodáit. Így általában az összes költségen belül jóval nagyobb súlyt képviselnek a bérleti díjak, mint a háztartások esetében.

A fenti példák mind abba az irányba mutatnak, hogy a vállalkozások költségei jellemzően az inflációt meghaladó mértékben emelkednek. Következésképpen érdemes pontosabb előrejelzést használni az üzleti tervezés során, amely felhasználja a fogyasztói árindex és a vállalatok költségeinek változása között megfigyelhető múltbeli összefüggéseket.