Hogyan hozzunk meg fontos gazdasági döntéseket?

Elérkezett az ősz és ezzel az üzleti tervezések időszaka. A tervezés során a döntéshozók a számokra fókuszálnak. Ugyanakkor a jelenlegi világgazdasági környezetben nagy a bizonytalanság. Az előző válság óta a gazdaság szabályai és nemzetközi környezet megváltoztak. Olyan eseményekkel szembesülünk, mint a kereskedelmi háború, vagy egy újabb globális gazdasági lassulás borongós kilátásai. Időnként, de különösen hasonlóan bizonytalan időszakokban érdemes egy lépéssel hátrébb lépnünk és a döntéseinket mozgató tényezőket megvizsgálni.

A közgazdaságtan és a pszichológia határterületén új tudományág alakult ki, amely arra figyelmeztet, hogy az emberi tényezőnek jelentős szerepe van. A gazdaságot nem csak a számszerűsíthető összefüggések mozgatják. A racionális és profitmaximalizáló egyénekből álló társadalom helyett a valóságban az embereknél sokszor az érzelmi, etikai megfontolások és a kulturális háttér hangsúlyosabbak. A különféle helyzetekben információs vagy erőforrás aszimmetriával szembesülünk: igazságosságra vagy kölcsönösségre törekvést tapasztalunk, mindenki számára fontos a társadalmi jó hírnév kialakítása és idegenek jelenlétében megváltozik a magatartásunk.

A viselkedésgazdaságtan az elmúlt 20 évben jelentős fejlődésen ment keresztül, két közgazdasági Nobel-díj is született a témában (Daniel Kahneman, 2002 és Richard Thaler, 2017). A tudományágat számos területen használják, mint a viselkedési pénzügyek, a fogyasztói magatartás vizsgálata, a pénzügyi tudatosság, szervezetek fejlesztése, de mindennapi döntéseinket is új perspektívába helyezi.

Első kérdésként érdemes megvizsgálni, hogy mi ösztönzi döntéseinket. A meghatározó faktorokat három csoportba oszthatjuk: a társadalmi meghatározottság, egyéni tényezők és a kontextus. A társadalom általi meghatározottság jelentőségét sok tudós kiemeli. Általában nem gondolunk arra, hogy gondolkozásmódunkat milyen nagy mértékben meghatározza a társadalom, amibe születtünk. A normák, amelyekben felnőttünk; számtalan komponensből állnak, mint a kulturális háttér, az erkölcs vagy a szokások. Az íratlan szabályok közül a szakértők kiemelik a reciprocitás vagyis a kölcsönösség szerepét és az altruizmust (önzetlenséget). Az emberek általában nem csak a saját előnyeiket veszik alapul, hanem törekszenek a javak bizonyos elosztására (ez a szemlélet egy későbbi helyzetben viszonzásra kerülhet, tehát evolúciós előnye igazolt.)

Az egyéni tényezők esetében a kognitív rendszerből indulhatunk ki. Az életünk során kialakuló mentális sémák célja, hogy olyan használható mintát szolgáltassanak, amelyek a különféle szituációk megoldásánál eredményes lehet. Az elme kategorizál, egyes helyzeteket prototípusként kezel, koncepciókat alakít ki vagy történeteket gyárt. Eközben tekintettel van az egyén kötődéseire, identitására, és tudja, mi okoz fájdalmat vagy örömöt. A kategóriák nagyban megkönnyítik a világban való eligazodásunkat, de sokszor leszűkítik a mozgásterünket.

A kategorizálás befolyásolja a más emberekről kialakított benyomásunkat. A vonzó megjelenésű emberek például előnyben vannak kevésbé vonzó társaikkal szemben. Kortól és nemtől függetlenül kedvező megítélés alá esnek és a pszichológiai kísérletek alapján a vonzóság kritériuma is általános érvényűek (kismértékben a faji hovatartozás befolyásolhatja az ízlést). A szemüveges embereket például intelligensnek, de kevésbé vonzónak látjuk. A szakáll a férfiasság szimbóluma. Az előítéletek pedig olyan életre szóló döntéseinket befolyásolják, mint a pályaválasztás. Egyes foglalkozástípusokat nemhez és faji vagy társadalmi csoportokhoz kötünk, de családokon belül is nagy az esélye a szakmák továbböröklődésének (ld. generációváltás).

A döntés kontextusa ugyan összefügg az előző tényezőkkel, de érdemes azt külön kezelni. A jelenséget röviden talán úgy lehetne megragadni, hogy a pohár félig üres vagy félig tele van, de a kérdés ennél összetettebb. A döntések értelmezése az az elem, amely formálásához a legtöbb segítséget kaphatjuk. A kontextus meghatározása abban mindenképpen segít, hogy meghatározzuk saját magunk számára a döntési helyzetet és a célt. Számba vesszük, hogy milyen tényezők vezettek el a jelenlegi döntési ponthoz, és mik a változás mozgatórugói. Milyen alternatívákban gondolkodunk és miért?

A számos tudatos, illetve tudatalatti információ és tapasztalat alapján határozhatunk gyorsan és ösztönösen, vagy fektethetünk nagyobb hangsúlyt a döntés átgondolására. Az emberek többsége heurisztikusan vagyis ötletszerűen határozza el magát. Ez a megoldás gyors, leegyszerűsítő, sokszor megbízhatatlan, mivel kis számú vagy nem megfelelő tapasztalatunkból próbálunk meg általános következtetéseket levonni. Ugyanakkor néha szükséges lassan, átgondoltan és észszerűen kiválasztani a megfelelő opciót. A helyzetet az is bonyolítja, hogy az egyes döntési stratégiák nem minden helyzetben alkalmazhatóak megfelelő hatékonysággal. A hosszú távú és súlyos következményekkel járó döntéseknél célravezetőbb az elemző hozzáállás. Míg a gyorsan átlátható helyzetekben és a teljes bizonytalanságban érdemes inkább a heurisztikus ötletekre hagyatkozni.

Ha a fentieket áttekintve mégsem jutottunk közelebb ahhoz, hogyan hozhatnánk meg a legoptimálisabb döntést, még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy egy hozzáértő külső szemlélő sokszor jobban átlátja helyzetünket, mint mi magunk. A jövőbeli sikerek eléréséhez a korlátozott erőforrásokkal (anyagi, információs, emberi erőforrás) rendelkező kis- és középvállalkozások számára talán még a többi gazdasági szereplőnél is fontosabb a tervezési és a döntési mechanizmusok felülvizsgálata, az üzleti modellek fejlesztése illetve a digitalizáció. A gondolkodásmódba pedig érdemes olyan elemeket beépíteni, mint a különböző eshetőségek számba vétele. A forgatókönyvekben való gondolkozás, segít gyorsan átlendülni az előre nem látható nehézségeken.