Egyre elkeseredettebben küzd az olajárakkal az OPEC, de mire is elég mindez?

Nagy várakozás előzte meg a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) december 5-6-i ülését; mivel a világ olajkitermelésének kb. 40%-a felett rendelkező szervezet már évek óta küzd azért, hogy támaszt adjon az olaj világpiaci árának, azonban átütő sikert az utóbbi időben nem sikerült elérniük. Kérdés, hogy a decemberi egyezményben megfogalmazott, olajárak megtámasztását célzó intézkedések mire lesznek elégségesek.

Egy évvel ezelőtt állapodtak meg az OPEC tagországok arról, hogy 1,2 millió hordó/nap mértékben vágják vissza az olajkitermelésüket az olajár feltornászása érdekében, azonban az intézkedés nem hozta meg a várt hatást 2019-ben. Ennek legfőbb oka a globális gazdaság lassulása és ezzel együtt az olajkereslet-növekedés ütemének mérséklődése, valamint az amerikai palaolaj-termelés felfutása következtében megjelenő többletkínálat.

Elsősorban a fentiek következtében kényszerült rá az OPEC arra, hogy 2019 decemberében további kitermelés-visszafogásról döntsön az olajár megtámasztása érdekében. Az egyezmény szerint az olajnagyhatalmak további 500 ezer hordó/nap mértékkel csökkentik a kitermelésüket. A hivatalos kvóta ezzel 1,7 millió hordó/nap szintre növekszik. A valós kitermelés-csökkenés azonban összesen körülbelül 2,1 millió hordó körül alakulhat, mivel Szaúd-Arábia az elmúlt időszakban jelentősen túlteljesítette a vállalását és ígérete alapján ezen a jövőben sem változtat majd.

A megegyezés 2020 első negyedévére vonatkozik, így bizonytalan, hogy mi történik majd az ezt követő időszakban. Erről a szakértők víziója meglehetősen eltérő, ami nem csoda, hiszen számos bizonytalanság övezi a keresleti-kínálati kilátásokat.

Kérdés, hogy meddig tart a világgazdaság gyengélkedése és ezzel együtt a nyomott olajkereslet. Az OPEC várakozása szerint 2020 második felében már élénkülhet az olajkereslet és akkor elegendő lehet az egyezmény 2020 márciusig történő kiterjesztése. Ha azonban az USA-Kína közötti kereskedelmi háború folytatódik és a világgazdaság tovább lassul, akkor akár a jelenlegi kitermelés-csökkentési kvóta is kevésnek bizonyulhat az árak megtámasztásához. Utóbbit támasztja alá a Nemzetközi Energiaügynökség víziója is, miszerint a decemberi OPEC-egyezmény ellenére is kb. 0,7 millió hordó/nap többletkínálat jelentkezhet a piacon 2020 első negyedévében.

További kérdés, hogy az amerikai palaolaj-termelés felfutása milyen mértékben tudja kompenzálni a kieső kínálatot. Egyes szakértők úgy vélik, hogy az USA nem-konvencionális olajkitermelése nem tud a jövőben olyan ütemben növekedni, mint amit az elmúlt években megtapasztalhattunk.

A Nemzetközi Energiaügynökség némileg csökkentette a nem-OPEC kitermelés 2020-as várható növekedését 2,3 millió hordó/nap szintről 2,1 millió hordó/nap szintre. Meglehet, hogy így lesz, de az is biztos, hogy az elmúlt években számos alkalommal írták le szakértők az amerikai palaolaj-termelőket, amik azonban rendszerint rácáfoltak a várakozásokra és innovációk sorát hajtották végre.

Ráadásul mostanáig kizárólag az USA-ban kezdődött meg nagy volumenben a nem-konvencionális olajtermelés felfutása, holott más országok (pl. Oroszország, Argentína, Kína) is jelentős tartalékokkal rendelkeznek. Oroszország ráadásul nemrég jelentette be, hogy a jövőben az USA-hoz hasonlóan lényegesen nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a nem konvencionális kőolaj- és földgázkitermelésre. Márpedig ha az USA mellett további országok is megkezdik a palaolaj-tartalékok kitermelését, akkor még inkább kevésnek bizonyulhat az OPEC tagországok olajpiac stabilizáló erőfeszítése.