Mit jelent ma a lakás – avagy hogyan juthatnak a fiatalok lakáshoz?

A lakáspiac olyan, mint a foci – ami most szintén aktuális. Mindenki úgy érzi, hogy ért hozzá, hiszen kis túlzással mindenki lakik valahol. Ki saját tulajdonban, ki bérleményben, kollégiumban, vagy esetleg felnőttként még a családi fészekben a „mamahotel” és „papabank” előnyeit élvezve. Van, aki saját lakás vásárlásra törekszik, de vannak olyanok is, akinek fontos a mobilitás, így nem kötnék röghöz magukat. Egy azonban közös, a többségnek fontos, hogy hol, milyen körülmények között él.

Csorba Zoltán építészeti nívódíjas okleveles építészmérnök szerint a lakáshelyzetet az ökológia, a piac, a kultúra és a közgazdaságtan összefüggésrendszerében érdemes vizsgálni. Régebben az „otthon” és a „lakóhely” érvényesült inkább, napjainkban azonban ezek háttérbe szorultak, és a lakások az „értéket”, a „terméket” képviselik. Erre utal az is, hogy manapság amikor a lakhatásról beszélünk, azt lakáspiacnak hívjuk.

Otthonteremtés vagy spekuláció?

Hosszútávú trend, hogy egyre inkább kitoldóik az önállóvá válás, csökken és életkor szerint kitolódik a házasságkötési hajlandóság, ezzel összefüggésben pedig csúszik a gyermekvállalás is. A jelenlegi otthonteremtési programok pedig pont erre, a házasságkötésre, a meglévő vagy vállalt gyermekekre építenek: tehát elsősorban a családok számára nyújthatnak segítséget.

A legfőbb probléma, hogy az otthonteremtés koncepciója nincs a családok életciklusához igazítva (pl. egyedül élők, gyermektelen házasok), a jelenlegi támogatások pedig beépülnek az árakba, így az „ingyenmilliók” nem ott landolnak, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

Meddig élvezzük a mamahotel és papabank előnyeit?

Európai összehasonlításban azt látjuk, hogy a svéd fiatalok költöznek el leghamarabb szüleiktől, míg a horvátok a legkésőbb. Magyarország az átlagos 27 évvel a középmezőnyben szerepel.

Bár jogi értelemeben a 18. életév betöltése jelenti a felnőtté válást, látható, hogy sokan még a harmincas éveikben is a szülői házban élnek. Ez magyarázható a tanulmányok kitolódásával, a munkaerőpiaci lehetőségekkel és anyagi okokkal is. Egy biztos, a huszonévesek első lakásuk megszerzésekor számos nehézségbe ütközhetnek.

A KSH adatai szerint 2019-ben a magyar 18-34 éves fiatalok 62%-a még nem hagyta el a szülői házat, amely 2005-höz képest 12%-os növekedést jelent.

Mi kellene a fiatalok első lakáshoz jutásához?

A lakáshoz jutásánál meg kell különböztetnünk, hogy bérlésről vagy vásárlásról van-e szó. A lakásbérlés egyfajta edukáció is lehet, hiszen a saját tulajdonnal járó megkötések nélkül nőhetünk bele az otthonteremtésbe, megtartva a karrierépítéshez szükséges mobilitást. Ehhez azonban szükség lenne piaci alapon bérbevehető, megfelelő minőségű lakásokra, jövedelem-arányosan elfogadható lakhatási költségekre, és a kiszámítható továbblépés lehetőségére.

Ezzel szemben a saját tulajdon megteremtéséhez önerő (megtakarítás, családi segítség) és/vagy olcsó, hosszú lejáratú hitel szükséges. Önerő sokszor nem áll rendelkezésre, az alacsonyabb (pályakezdő) jövedelemmel pedig esetlegesen nehezebb megfelelő kondíciójú hitelekhez jutni, a támogatások pedig az egyedülálló, gyermektelen fiatalok számára nem elérhetőek.

Egy társadalmilag elfogadott, piaci alapú bérlakásszektor, illetve egy élethelyzetekhez kötött támogatási rendszer megfelelő edukációs (előtakarékosság) programokkal karöltve járható út lenne a fiatalok számára első lakásuk megteremtéséhez. Ez talán elősegíthetné azt is, hogy ne csak termékként gondoljanak lakásukra, hanem igazi otthon váljon belőle.