Moratórium III: avagy meddig nyújtózkodunk még a takaró alatt?

2021. június 30. a törlesztési moratórium II. lejárata. Legalább is néhány nappal ezelőttig azt hittük. A dátum, amelyet szinte minden hitellel rendelkező vállalat, háztartás és hitelt nyújtó pénzintézet ilyen-olyan okból kifolyólag – mint a messiást – várt, és amelyet a jegybank is egy erőteljesen kommunikált dátumnak titulált.

Úgy tűnik, az erős kommunikáció sem tudta visszafogni a kéthavi hosszabbítást, illetve a 2022. június 30-ig tartó moratórium III-at. Úgy tűnik, hogy azok hangja, akik szerint az ország újranyitásának dátumát a pénzügyi védőháló megszűnésével egy időre tenni veszélyes dolog, meghallgattatott.

Mi fán terem a moratórium?

A moratórium elsődleges célja, hogy az átmenetileg (hangsúlyozom: átmenetileg) likviditási problémákkal sújtott, de alapvetően fizetőképes adósokat megsegítse, ezáltal a hitel visszafizetése szempontjából a nemteljesítés elkerülhető legyen. Moratóriummal enyhíthetők a válság – jelen esetben a koronavírus-járvány – okozta azonnali hatások, fenntartható a gazdasági aktivitás, amely által a piaci szereplők időt nyerhetnek a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra is.

Ez úgy tűnik, hogy nem csak a gazdaság és az adósok, de a hitelt nyújtó pénzintézetek számára is kedvező, hiszen fenntartható a portfólióminőség és csökkenthető a potenciális értékvesztés-képzés mértéke is. Azonban mégsem „win-win” szituációról beszélünk, hiszen a moratórium árnyoldala, hogy növeli a nemfizetés időtartama alatt felhalmozódott kamatokat, valamint elrejti az ügyfelek tényleges visszafizetési képességét, sőt legrosszabb esetben visszavetheti az ügyfelek törlesztési hajlandóságát is.

Az illusztráció forrása: Pixabay

Hogyan is alakult eddig a moratórium…

Az Európai Unió 23 országában – köztük Magyarországon is – bevezették, azonban eltérő feltételek és időtartam mellett. Hazánkban egyedülálló módon „opt-out” rendszerben (tehát automatikus beléptetéssel: az ügyfélnek csak akkor kell jeleznie, ha ki szeretne lépni), és a 3-6 havi uniós átlagot lényegesen meghaladó időtartamra, többszöri hosszabbítással került bevezetésre.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb adatai alapján 2021. februárjában az arra jogosult lakossági hitelállomány fele, míg a vállalati hitelállomány több, mint harmada részt vesz a moratóriumban.

Moratórium részvételi arány, 2021. február: adatok forrása: MNB, Danube Capital szerkesztés

A pénzügyi védőhálóra a legnagyobb szükség a turizmusban, míg a lakossági hiteleket tekintve a személyi hitelek esetében volt. Nem elhanyagolható azonban azok aránya sem, akik lakáscélú hiteleik törlesztését függesztették fel – vagyis nem éltek annak lehetőségével, hogy újból törlesszenek. Felmerülhet a kérdés, hogy mi lehet a „nem-kilépés” oka, és mire fordították az emberek az átmenetileg megtakarított törlesztőrészleteket. Tényleg csak azok nem léptek ki, akiknek nagy szüksége volt rá?

Mire költöttünk a hiteltörlesztő helyett a moratórium során?

Ha azt feltételezzük, hogy az igazán rászorulók éltek a pénzügyi védőháló nyújtotta átmeneti segítséggel, akkor talán annyira nem is meglepő, hogy az MNB adatai szerint a moratóriumban résztvevők jelentős hányada az alapvető megélhetési költségeit finanszírozta, a cégek pedig főként a munkabéreket fizették belőle.

Adatok forrása: MNB, Danube Capital szerkesztés

Ha azonban azt nézzük, hogy ezeknek az embereknek egyszer újra kell kezdeniük a hiteltörlesztést, akkor elég aggasztó lehet. Talán emiatt is dönthettek az illetékesek arról, hogy hosszabbításra kerüljön a nem-törlesztés lehetősége a ténylegesen rászorulók számára.

Azonban kockázatot jelentenek azok is, akik kvázi potyautasként éltek a moratórium alatt, és csak azért nem léptek ki belőle, mert alapvetően járt, vagy mert így volt kényelmesebb. Újra kinyílt az ország, újra el akarunk kezdeni élni, újra el akarunk kezdeni fogyasztani, és úgy érezzük, hogy ezt is meg azt is megérdemeljük; megvesszük azt is, amit a pandémia alatt nem mertünk vagy nem vehettünk meg, és óhatatlanul többet költünk a kelleténél.

Mi várható a meghosszabbított moratórium II. után?

A válasz egyelőre nagyon egyszerű: bizonytalanság. 2021. szeptember elsejét fogjuk írni, egyelőre nem tudni, hogy a koronavírus-járványnak lesz-e újabb „ikszpluszegyedik” hulláma, elindul-e a jelenléti oktatás, visszatérünk-e a home office-ból, nyitva marad-e az ország, mik lesznek a vakcinatapasztalatok, kik élnek az opt-in moratórium lehetőségével.

Talán már mindenki érzi, hogy a 2020. március közepétől eltelt idő már túl hosszú, így nem egyértelmű a moratórium-hosszabbítás támogatottsága még azoknál sem, akik eddig éltek a nem-fizetés lehetőségével.

Akkor mi az, amit biztosan tudunk? A moratórium III. egészen 2022. június 30-ig tart. Lesznek kockázatos hitelek – az MNB szerint arányuk 10-12%, de a GKI becslése szerint akár 20% is lehet. Szakértők szerint emelkedni fog a nemteljesítő hitelek aránya, de arányuk a becslések szerint egy számjegyű maradhat, viszont a bankok által kívánatosnak tartott 5% felett alakulhat.

Az előző válság nemteljesítő hitelállományának leépítéséhez közel egy évtized kellett, amely az MNB szerint túl lassú, és nem ismétlődhet meg. Az Intrum adatai szerint 2021. első negyedévére nagyrészt helyreállt a magyar háztartások fizetőképessége, a Századvég kutatása szerint pedig a moratórium után nem várható csődhullám a vállalatok körében.

Ugyanakkor az Opten szerint a cégvagyon és a felelősség jelenleg még az idősebb generáció kezében van, hiszen az 1 milliárd éves nettó árbevétellel rendelkező cégek tulajdonosainak többsége a Baby boom és az X generáció (1940-1979) szülöttei. Tehát ők az egyik csoport, akik kockázatot jelenthetnek, és remélhetőleg nem a koronavírus-járványnak köszönhető generáció-váltás fog bekövetkezni.

Forrás: Opten

Bízzunk benne, hogy a moratórium III-al csökkenthetők lesznek a vállalati kockázatok, így egy esetleges cégbedőlés okozta szállítói nem-fizetés, vagy beszállítói kiesés nem okoz majd láncreakciót a gazdaságban.

Bízzunk benne, hogy az érintett cégek még inkább támaszkodni fognak – például egy esetleges generációváltás előtt – vállalatuk értékének szakszerű és reális megállapítására.

Bízzunk benne, hogy az egyre kisebb vállalatok esetében is fontossá válik az üzleti tervezés, melynek során még inkább igényt tartanak majd külső szakértőkre.

És bízzunk benne, hogy magánemberként is, most még jobban oda fogunk figyelni a pénzügyi tudatosságra, hogy tényleg csak addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér.