Önbeteljesítő lassulás felé halad a globális gazdaság

A kereskedelmi feszültségek és a globális növekedés lassulása miatt egyre inkább egy közelgő válság rémképe került az általános gazdasági diskurzus középpontjába. Felmerül a kérdés, hogy a gazdasági kilátások általánosan megfigyelhető romlása önmagában képes-e egy önbeteljesítő, akár a 2008-hoz hasonló válságba sodorni a világgazdaságot?

Az üzleti ciklusokat a különböző közgazdasági iskolák egymástól eltérő elméletekkel magyarázzák. A monetaristák szerint a pénzmennyiség növekedésének változása eredményezi a gazdasági ciklusokat, míg a schumpeteri elmélet szerint a vállalkozások innovációs aktivitása a mozgatórugó.

Azonban az üzleti bizalom szerepét leginkább J.M. Keynes illesztette bele a gazdasági ciklusok magyarázatába. Így jelen esetben az általa életre hívott elmélet segíthet a fenti kérdés eldöntésében. Keynes olyan modellszerű leírást adott az üzleti ciklusokról, amelyben meghatározó szerepet játszott az általa „animal spirit”-nek nevezett emberi tényező. Keynes magyarázata szerint az üzleti ciklusokat a beruházási döntések mozgatják, minden más ebből következik. A beruházási döntéseket pedig az üzleti bizalom gyakran hirtelen és irracionális megváltozása mozgatja.

A 2008-as válsághoz hasonló összeomlásokat jellemzően olyan nem várt események indítják el, amely az üzleti bizalom gyors és tartós összeomláshoz vezetnek. Ennek következményeként a vállalatok elhalasztják a beruházásaikat, amely az általános kereslet lassulásához vezet és ezzel recesszióba süllyed a gazdaság. 

Azonban az előbbiekben nem várt eseménynek definiált tényezőkre nem érdemes úgy gondolni, mintha azok minden gazdasági szereplő számára ismeretlenek lettek volna. Hiszen fontos látni, hogy az általános gazdasági tevékenység során számtalan kockázat merül fel és lehetetlen mindegyikre felkészülni. Tehát a nagyobb összeomlást kiváltó tényezőkre sokkal inkább úgy érdemes tekinteni, hogy a döntéshozók átlagban kisebb jelentőséget tulajdonítottak nekik. Mivel nem készültek rá kellő mértékben, így a bekövetkezésük hirtelen pánikot keltett.

A kereskedelmi feszültségek és a globális növekedés lassulása aggasztó jelek és az üzleti bizalom fokozatos romlását eredményezik. Ugyanakkor ezek a témák alapvetően határozzák meg a jelenlegi gazdasági közbeszédet. Ezt jól szemlélteti a kereskedelmi háború kifejezésre irányuló internetes keresések számának elmúlt másfél évben tapasztalt megugrása.

Az előbbiek alapján aligha gondolhatjuk azt, hogy a fenti kockázatokat a döntéshozók figyelmen kívül hagyják. Sőt éppen azt látjuk, hogy lépésről lépésre felkészülnek arra. Elég a FED legutóbbi kamatcsökkentésére vagy a magyar kormányzat gazdaságvédelmi akciótervére gondolni. Sőt a német autóipari vállalkozások tervezett beruházásainak átütemezését is érdemes ebbe a kategóriába sorolni.

Következésképpen a fentiekben tárgyalt bizonytalanságok nem egy pánikszituációt eredményeznek, hanem egy fokozatos alkalmazkodást a borúsabb gazdasági kilátásokhoz. Tehát globálisan nem egy önbeteljesítő válságra, hanem sokkal inkább egy önbeteljesítő gazdasági lassulásra érdemes számítani.