Rekordszinten az államadósságok, meddig lehet még növelni ezeket?

A koronavírus-járvány nyomán a 2020-ban globálisan bevezetett fiskális és monetáris politikai intézkedések elsősorban a rövid távú negatív gazdasági hatásokat igyekeztek mérsékelni (gazdasági sokkhatások csökkentése, pénzpiaci likviditás fenntartása).

Az IMF kalkulációja szerint az idén szeptemberig bevezetett fiskális lépések globálisan mintegy 10,8 ezer milliárd dollárt tettek ki, míg más kalkulációk szerint a jegybankok a koronavírus-járvány hatásainak megfékezése érdekében 17 ezer milliárd dollár értékben jelentettek be támogató intézkedéseket. A fejlett piaci országok esetében a költségvetési hiány a GDP arányában a 2019-es 3,3%-ról 14,4%-ra ugorhat 2020-ban, a feltörekvő országok esetében 5,8 százalékpontos lehet a növekedés (10,7%-ra). Kiugró az országok között az Egyesült Államok hiányszintjének várható alakulása (6,3%-ról 18,7%-ra).

Mindeközben a hosszabb távú adóssághelyzet alakulása valamelyest háttérbe szorult, pedig historikus összevetésben is eddig soha nem látott mértékűre emelkedhet 2020-ban az államadósságok mértéke. A nagymértékű fiskális lazítás mellett a gazdasági teljesítmények romlása és a gyengébb adóbevételek miatt globális szinten az államadósság szintje az idei évben elérheti a GDP 100%-át, amire eddig még sosem volt példa.

A fejlett piacokon az államadósság GDP-arányos szintje átlagosan 20 százalékponttal 125%-ra emelkedhet 2020 végére, ami a második világháború óta nem látott magas adósságszintet jelent. A fejlett piacok esetében csak a 2020-as évre várt visszaesés 7 százalékponttal növeli az államadósság szintjét. Ennél mérsékeltebb lehet a feltörekvő országokban az adósságszint idei várható emelkedése: 2020 végére 10 százalékponttal 65%-ra emelkedhet, amiben szerepet játszik az, hogy limitáltabb a fiskális tér a lazítást illetően.

Az adósság fenntarthatóságát rövid távon és a jövő évben is nagymértékben támogatják a jegybankok kötvényvásárlási programjai. Erre mindaddig tér nyílik, míg az infláció alacsony szinteken mozog; ezen a téren a piaci szereplők és mi sem várunk hirtelen felfutást. Emellett az elmúlt években az adósságfinanszírozás időben hosszabb megújítása is alacsonyabb kamatlábakon történt meg. Az alacsony fejlett piaci kamatkörnyezet mellett fennmaradhat a kockázatvállalási kedv és a feltörekvő országok pénzügyi eszközei iránti kereslet. Több feltörekvő ország esetében a 2022-es év jelenthet vízválasztót a masszív adósságlejáratok nyomán (pl. Brazília, India, Törökország).

A 2020-ban várható jelentős gazdasági visszaesést követően a koronavírus-járvány második hullámának erősödése nyomán még több a bizonytalanság a 2021-es gazdasági visszarendeződés mértékét illetően; nemcsak globálisan, de az egyes országok szintjén is. Az elhúzódó negatív gazdasági hatások az egyes gazdasági szereplőkre is nagymértékben kihatnak, az eladósodó államoknak növelni kell a kötvénykibocsátásokat, a vállalatok is finanszírozási nehézségekkel nézhetnek szembe, míg a lakosság esetében a most még magas szintről csökkenésnek induló megtakarítások a költekezési hajlandóságot is szűkíthetik.

Ahogyan a Negyedéves makrogazdasági kitekintőben is írtuk, az esetlegesen túl hamar visszavont kormányzati támogatások csak még nagyobb károkat okozhatnak és akár évekre visszavethetik az amúgy is lassú kilábalást. Erre a kockázatra is felhívja a figyelmet a Moody’s nemzetközi hitelminősítő, emellett a hosszú távú növekedést segítő strukturális és szociális reformok szükségességét hangoztatják. 2020-ban a hitelminősítői lépések 60%-a negatív volt, ami háromszorosa a 2019-es, és kétszerese a 2018-as hasonló minősítéseknek. A szuverén államadósságok kapcsán a hitelképességi kilátások negatívak 2021-et tekintve is a növekvő kockázatok nyomán; ám egyelőre nem látszik, hogy mi szabhat határt az egyre dagadó államadósságoknak globálisan.