Sok hűhó semmiért? Megvalósulhat-e az MNB elsődleges célja a kamatemeléssel?

Az MNB reagált a megnövekedett inflációra, június 22-én az inflációs kockázatok tartós hatásainak megelőzése és az inflációs várakozások horgonyzása érdekében kamatemelési ciklust indított, az alapkamat júniusban 0,6%-ról 0,9%-ra emelkedett, (amivel megegyező szintre került az egyhetes betét kamata, az elmúlt évek irányadó eszköze is). Az MNB havonta vizsgálja majd felül a kamatemelési ciklus következő lépéseit, és adatvezérelt üzemmódban halad.

Az alapkamat-emelés azonban nem egyből gyűrűzik át az árakba, ahhoz hosszabb időnek kell eltelnie, így a kamatemelési ciklus vége szempontjából érdemes vizsgálni, hogy az árnyomás mikor térhet vissza az MNB toleranciasávjába (3% és ±1 százalékpont). Június végi várakozásunkban 1,2%-os alapkamatot jeleztünk előre, ám a júniusi inflációs adat és az azóta megjelent jegybanki kommentárok alapján megnőtt a valószínűsége annak, hogy ennél magasabbra emeli az MNB az alapkamatot.

Azok mellett az elméleti viták mellett, amelyek az ún. monetáris transzmisszió – (vagyis sérül az a folyamat, amin keresztül a monetáris döntések az árstabilitás biztosítására hatnak) – hatékonyságát vizsgálják, sokkal kézzelfoghatóbb oka van annak, hogy a kamatemelési ciklus hatása tompuljon.

Ahogy a fentiekben láttuk, míg a kormányzat számára a minél gyorsabb gazdasági visszarendeződés a cél, addig a jegybankok számára a túlfűtött gazdaságok hűtése, az infláció mérséklése az elsődleges. Egyik oldalról az infláció várható megugrásait az MNB monetáris politikai szigorítással kezeli, míg a kormányzat a járvány utáni gazdaságösztönzés érdekében a kkv-k számára kedvezményes hitelkonstrukciót tesz elérhetővé (KAVOSZ, Széchenyi Kártya Program).

Ennek addicionális inflációs hatása akár az eredetileg vártnál nagyobb monetáris politikai szigorítást indukálhat, ugyanis a gazdasági aktivitás növelése hozzájárulhat az inflációs mutatók emelkedéséhez, illetve lassabb ütemű csökkenéséhez a fent említett dilemma alapján.

A jelenlegi helyzetben gyengül a monetáris transzmisszió (vagyis sérül az a folyamat, amin keresztül a monetáris döntések az árstabilitás biztosítására hatnak), az egyes szegmensekre vonatkozó kamatok között eltérések alakulnak ki. A vállalati szegmensen belül a kkv-k kedvezményes feltételek mellett juthatnak hitelhez, amely támogatja válságból való kilábalásukat. A lakosság esetében magasabb kamatok érvényesülhetnek az MNB szigorítása miatt, ugyanakkor lakáscélú hitelek esetében érvényben maradnak az állam által garantált családi támogatások. Azonban az építőipari alapanyagok árainak emelkedése negatívan befolyásolhatja a lakosság beruházási kedvét.

A 2008-as válság óta először került sor Magyarországon az alapkamat megemelésére. A magyar jegybank az elmúlt majdnem egy évtizedben több esetben áttekintett a megnövekedett árnyomáson. Az átmenetileg megemelkedő infláció bizonyos idő elteltével vissza is korrigált az MNB ún. toleranciasávján belülre (3% és ±1 százalékpont) a jegybank várakozásait beigazolva.

Ugyanakkor sajátos jelenség volt, hogy 2012-ben a kamatcsökkentési ciklus kezdetén az árnyomás az 5%-os szintet is meghaladta, (akkor még a tolerancia sáv sem volt érvényben, hanem 3% volt az inflációs cél). Az árnyomás pedig a kamatcsökkentés mellett – egyedi tényezők hatására – is képes volt mérséklődni. Majd 2018 után a mutató több alkalommal tartózkodott a toleranciasáv felső határának közelében, vagy át is lépte azt (5. ábra).

Fontos azt is látni, hogy a monetáris politikai szigorítás ellenére a hazai monetáris politikai környezet még mindig támogatónak számít. A fiskális és monetáris politikai környezet együttes beavatkozása segítségére lehet a vállalkozásoknak a talpra állásban, majd a növekedésben az olcsó hiteleken és különféle ösztönzőprogramokon (KAVOSZ-hitelen) keresztül. Az új lakáshitelek THM-je jelenleg – kamatperiódustól függően – 3,5-5,5% körül alakul, amelyhez képest a zöld lakáshitel 2,5%-os maximális kamata több százalékpontos előnyt jelenthet.

Ugyanakkor a fokozott árnyomás kezelése is fontos. Érdemes olyan tényezőket is figyelembe venni, mint az infláció kihatása az elmúlt év során a kényszerhelyzetből adódóan megemelkedett megtakarításokra. Ilyen módon az árnyomás emelkedése tompíthatja a fogyasztás és a beruházások esetében várt fokozott dinamikát, hűtheti a gazdaságot. A gazdasági lendületet hivatottak fenntartani a célzott állami ösztönző programok, amelyek mindkét szegmens esetében érvényesülnek (vállalatok és lakosság).

E komplex szempontrendszer mellett igen nehéz lesz a gazdaságpolitikai döntéshozók számára megtalálni az egyensúlyt, hogy a növekedés fenntartható pályára álljon, és az infláció emelkedése is fékeződjön, illetve a fokozott árnyomás tartósságát megfelelően ítéljék meg. A rendkívül összetett és számos bizonytalansági tényezőt tartalmazó folyamatok miatt láthatjuk azt is, hogy a régiós jegybankok is eltérően reagálnak az infláció megugrására.

A bejegyzés első része itt érhető el.

Szerkesztett formában megjelent a portfolio.hu oldalon 2021. július 24-én.