Tényleg Japánhoz hasonló gazdasági helyzet vár az eurózónára?

  • Maróti Ádám Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 4 perc   

Október 24-én, csütörtökön tartja az ECB a soron következő kamatdöntését, amin nem várunk számottevő változást a monetáris kondíciók tekintetében; mivel az érdemi lazító intézkedésekét már szeptemberben bejelentette a jegybank. A lazító lépéseket alapvetően a globális kockázatok miatt várható önbeteljesítő lassulás és a folyamatosan alacsony inflációs környezet eredményezte.

Ez utóbbi dinamika főként az energia- és az élelmiszerárak változásától megszűrt infláció értékében látszik, amely leginkább képes megragadni a gazdaságban tapasztalható általános árnyomás mértékét. A mutató a válság óta egy rövid időt leszámítva tartósan a jegybank 2%-os inflációs célja alatt maradt.

A fenti jelenség miatt az elmúlt években mind a gazdasági médiában, mind a tudományos életben számtalan alkalommal merült fel a kérdés, hogy mennyire lesz tartós a visszafogott áremelkedés az eurózónában és mekkora az esélye, hogy a térség Japánhoz hasonló útra lép (tartósan cél alatti infláció és 0% közeli hozamok). Közelebb kerülhetünk a válaszhoz, ha jobban megvizsgáljuk a várakozások szerepét az infláció alakulásában.

Egy jegybank akkor tudja sikeresen az inflációs célja körül tartani az árszínvonal aktuális változását, ha a piaci szereplők középtávú várakozása megegyezik a jegybank hivatalos inflációs céljával. Ha az üzleti szereplők elhiszik, hogy a jegybank majd sikeresen ellensúlyoz minden olyan keresleti (gazdasági ciklus) és költségoldali (pl.:olajár) tényezőt, amely eltéríti az inflációt a hivatalos céltól, akkor a középtávú várakozásuk meg fog egyezni az inflációs céllal. Következésképpen az infláció középtávon a hivatalos jegybanki cél felé halad majd.

Az előbb felvázolt mechanizmus egyik alapköve, hogy a jegybank rendelkezzen egy egyértelműen kimondott hivatalos inflációs céllal. Azonban a japán jegybank csak igen nagy késéssel, csupán 2013-ben jelölte ki hivatalos, 2%-os inflációs célját. Ezzel ellentétben az ECB már 1998 óta kisebb módosítás mellett, de alapvetően stabilan kommunikálja a 2%-os árszínvonal emelkedést mint hivatalos inflációs célt. Ez a különbség tükröződik is a két térség (az eurózóna esetében jó közelítésnek tekinthető a német mutató) piaci inflációs várakozásaiban. Noha mindkét esetben érdemben elmaradnak a várakozások az inflációs céltól, az eurózónára vonatkozó mutató sokkal stabilabb és relatíve közelebb is mozog a 2%-os célhoz, mint azt a japán esetben láthatjuk.

A válság óta tapasztalható alacsony eurózónás infláció alapvetően annak köszönhető, hogy a monetáris unió országainak gazdasági aktivitása csak 2017-2018 környékére érte el a potenciális szintjét. Addig folyamatosan kihasználatlan kapacitások mellett működött, ez pedig tartósan a cél alatt tartotta az inflációt. Az elmúlt időszakban bekövetkezett gazdasági lassulásnak köszönhetően pedig továbbra is ehhez hasonló környezetre érdemes számítani.

Tehát a nyomott infláció inkább az eurózóna gyenge gazdasági aktivitásának köszönhető és az inflációs várakozások a japán dinamikához képest még viszonylag stabilnak tekinthetők. Ugyanakkor egyáltalán nincs könnyű helyzetben az ECB, hiszen már jelenleg is 1% környékén vannak az eurózónás inflációs várakozások.   

Ha továbbra is fennmarad a gyenge gazdasági aktivitás és az ezzel járó alacsony árnyomás az eurózónában, akkor az inflációs várakozások további csökkenésére számíthatunk. Ez pedig gyorsan Japánhoz hasonló gazdasági helyzetet teremtene a monetáris unióban. Így várakozásunk szerint a jegybankelnök személyétől függetlenül egyetlen út áll az ECB előtt a közeljövőben: az extrémen laza, a gazdasági növekedést továbbra is támogató monetáris kondíciók fenntartása.

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről rendszeresen e-mailben értesülhet.