Gazdaságtörténeti tapasztalatok alapján érdemes majd vizsgálni az ECB lépéseit

  • Maróti Ádám Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 4 perc   

Szeptember 12-én, csütörtökön tartja az Európai Központi Bank (ECB) soron következő kamatdöntő ülését, amelyen friss előrejelzéseket is publikál. A monetáris tanács jellemzően a friss gazdasági prognózisok ismeretében szokott nagyobb változásokat eszközölni a monetáris kondíciókban. Így várhatóan ez lesz a monetáris tanács utolsó érdemi találkozója, amelyen még Mario Draghi tölti be a jegybankelnöki pozíciót. November 1-től már Christine Lagarde vezeti az eurózóna legfőbb monetáris intézményét. Termesztésen elindultak a találgatások a piaci szereplők között, hogy vajon milyen monetáris politika várható az IMF korábbi vezetőjétől.  

Egy új jegybankelnök vagy monetáris tanácstag érkezésekor mindig hasonló mintázatot lehet felfedezni a piaci szereplők gondolkodásában. Ilyenkor jellemzően a jelölt korábbi döntéseit szokták elemezni és ebből igyekeznek következtetéseket levonni. Inkább laza vagy inkább szigorúbb monetáris politikát támogatja? A közgazdasági főáram képviselője és így a korábbi jegybanki gyakorlatot használja majd, vagy újítások várhatóak tőle? Azonban az ilyesfajta gondolatmenetek akkor tudnak igazán segíteni a monetáris politika jövőbeli irányának megítélésben, amikor nagy mozgástere van egy jegybanknak. Ez pedig aligha mondható el a jelenlegi környezetről.

A globális politikai kockázatok okozta gazdasági lassulás és a továbbra is alacsony hozamkörnyezet mellett a jegybankoknak nagyon szűk a mozgásterük. Ez különösen igaz az ECB esetében, így várakozásunk szerint a jegybankelnök személyétől függetlenül egyetlen út áll az eurózóna legfőbb monetáris intézménye előtt. Mégpedig az extrémen laza, a gazdasági növekedést továbbra is támogató monetáris kondíciók fenntartása, amelyhez szükséges a korábbi jegybanki eszköztár megváltoztatása és kiszélesítése.

Ez összességében azt jelenti, hogy nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani annak, ki ül az ECB elnöki székében, hanem azt érdemes átgondolni, milyen eszközök állhatnak rendelkezésre az eurózóna gazdasági növekedésének serkentésére, amelyek közül párat már a szeptemberi 12-ei ülésen is életbe léptethetnek vagy legalábbis elindulhat a kommunikáció az új intézkedések jövőbeni bevezetésével kapcsolatban.

Felmerülhet a betéti rendelkezésre állás kamatlábának (jelenleg: -0,4%) további csökkentése, a mennyiségi lazítás újraindítása vagy a kamatpályával kapcsolatos előremutató kommunikáció módosítása. Az ECB korábbi gyakorlatához képest nagyobb változást jelentő eszközök is napirendre kerülhetnek, mint a többszintű jegybanki betéti rendszer vagy egy szimmetrikus inflációs cél bevezetése, amelyről itt publikáltunk részletesen.

Azonban a fenti élénkítő intézkedések hatékonyságát illetően komoly aggályok merülnek fel és a monetáris politika várhatóan nem lesz képes egyedül ellensúlyozni a globális politikai kockázatokat, erről részletesen itt publikáltunk.

Ettől függetlenül az ECB előreláthatólag minden rendelkezésére álló monetáris politikai eszközt bevet majd, hogy támogassa az eurózóna gazdasági növekedését. Következésképpen számtalan olyan új jegybanki eszköz kerülhet bevezetésre, amely működésének megértésében a közelmúlt gazdasági tapasztalatai nem sokat segítenek majd. Így érdemes lesz felütni a gazdaságtörténeti könyveket, mert az elsőre újszerűnek tűnő gazdaságpolitikai intézkedésekre szinte mindig találhatunk egy-egy nagyon hasonló példát akár több száz évvel korábbról is.

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről havonta, e-mailben értesülhet.