Az ECB várhatóan időt akar nyerni az új stratégia kialakításáig

Január 7-én publikálja az Eurostat a 2019 decemberre vonatkozó inflációs adatot. Az októberi 0,7%-os mélyponthoz képest novemberben már 1%-ra gyorsult a mutató értéke és a decemberi adat már várhatóan bőven 1% felett lesz. Ez a gyorsuló dinamika folytatódhat az év elején, de ez alapvetően csak a bázishatásnak köszönhető. Az év egészét tekintve továbbra is nyomott inflációs környezetre érdemes számítani. Ez a várakozás köszön vissza az Európai Központ Bank (ECB) legfrissebb előrejelzéséből is, miszerint 2020-ban az árszínvonal romlása átlagosan 1,1% lesz. Sőt az ECB az egész előrejelzési horizonton továbbra is visszafogott, bőven 2% alatti, inflációt vár (2021: 1,4% 2022: 1,6%).

Az ECB 2012 óta nem tudta tartósan elérni a 2% alatti, ám ahhoz közeli inflációs célját. Nem véletlen, hogy az eurózóna folyamatosan nyomott inflációja és ennek hatása a monetáris politikára már jó ideje központi téma a térséggel foglalkozó szakértők között. Mi is több aspektusból vizsgáltuk már a témát:

• Fontos-e még egyáltalán az inflációt figyelni, ha meg akarjuk érteni az ECB döntéseit?
• Tényleg Japánhoz hasonló gazdasági helyzet vár az eurózónára?
• Új kihívásokra új monetáris politikai keretrendszer kell

Christine Lagarde, az ECB új elnöke a legutóbbi kamatdöntés utáni sajtótájékoztatón is kiemelte, hogy 2020 elején elindul a jegybanki stratégia átgondolása, ami várhatóan az év végére be is fejeződik. 2003 óta nem volt ehhez hasonló „újratervezés” Európa legnagyobb jegybankjánál, így előreláthatólag érdemben módosul majd a monetáris politikai keretrendszer. Ebben feltehetően számtalan, eddig inkább a monetáris politikai gondolkodáson kívül eső témakör is érintve lesz. Itt olyanokra érdemes gondolni, mint a klímaváltozás, a technológiai fejlődés, a demográfiai problémák vagy a geopolitikai feszültségek. Természetesen ezek mellett egy klasszikus jegybanki eszköz, az inflációs cél is módosulhat majd.

Azonban egy új inflációs cél kiválasztásánál komoly dilemma előtt áll az ECB. Az eddigi tapasztalatok és az előrejelzések is azt mutatják, hogy bőven 2% alatt marad az árszínvonal romlása az előttünk álló években is. Ez egy változatlan inflációs cél mellett már komolyan rombolná a jegybanki cél hitelességét. Ez utóbbinak pedig kiemelt szerepe van az inflációs várakozások alakulását illetően. Ha hiteles az inflációs cél, akkor a költség (hirtelen olajár- vagy devizaárfolyam mozgás) és keresleti sokkok (kapacitások túl- vagy alulhasználtsága) eltűnésével az infláció fokozatosan a jegybanki cél felé tart. A közgazdaságtanban jellemzően minden „törvénynek”, így természetesen az előbbinek is számtalan bírálója akad. Az ő érvelésük szerint az üzleti szereplők egyáltalán nem veszik figyelembe a jegybankok inflációs célját az árazási döntőseik során; függetlenül attól, hogy hitelesnek gondolják a jegybank inflációs célját vagy sem. Egy viszont biztos, hogyha hiteltelen egy jegybank inflációs célja, akkor mindegy mit is gondolunk a fenti kérdésről, az infláció más utakon fog járni, mint a hivatalos jegybanki cél.   

Tehát ezek alapján az ECB csak úgy tud hiteles maradni, ha mérsékli az inflációs célját. Azonban ez egy implicit szigorítás lenne, hiszen már alacsonyabb infláció mellett is elérné a jegybank a célját. Az eurózóna jelenlegi negatív gazdasági kilátásai mellett pedig aligha szeretne az ECB kamatemeléseket indítani. A mostani inflációs cél egy kiszélesített toleranciasávval kellően nagy mozgásteret adna a jegybanknak a jelenlegi, igen komplex gazdasági környezetben, ahogy ezt már korábban is megírtuk. Azonban ez nem oldaná meg az inflációs cél hitelességének problémáját, hiszen egy nagyobb sávban meghatározott cél már sokkal nehezebben válik egy stabil várakozássá a piaci szereplők szemében.

A fenti dilemmára feltehetően nincs is tökéletes válasz. Az ECB-nek dönteni kell majd, hogy nagyobb mozgásteret szeretne a jelenlegi összetett gazdasági környezetben vagy továbbra is az inflációs várakozások menedzselését jobban segítő, egyértelmű inflációs célt akar meghatározni. Egy biztos: az idei évben az új stratégia kialakításáig az ECB várhatóan időt akar majd nyerni. Így a gazdasági kilátások markáns változása nélkül előreláthatólag nem módosít majd a monetáris kondíciókon.