Deflációs félelmek az eurózónában

  • Erdélyi Dóra Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   

Június 30-án, kedden publikálja az Eurostat a legfrissebb, júniusi inflációs adatokat az eurózónából. Májusban 0,1%-kal nőttek a fogyasztói árak az övezetben (év/év alapon), azaz az eurózóna inflációja tovább lassult (áprilisban az infláció még 0,3% volt, márciusban pedig 0,7%).

A drasztikus lassulás mögött a koronavírus-járvány, illetve a kapcsolódó korlátozó intézkedések hatásai állnak, melyek – többek között – az energiaárakra is negatív hatással voltak (idén márciust és áprilist követően májusban is csökkentek az energiaárak az övezetben év/év alapon). Májusban az energia-, élelmiszer-, alkohol- és dohányárakat nem tartalmazó maginfláció 0,9% volt (szintén év/év alapon), ami stagnálást jelent, hiszen az áprilisi 0,9%-ról nem mozdult el.

Júniusban várakozásunk szerint továbbra is jelentősen nyomott szinten maradhatott az övezetben az árszínvonal-romlás mértéke (a nyomott inflációs környezetre már tavaly is felhívtuk a figyelmet a Danube Capital szakmai blogján itt és itt). A piaci konszenzus szerint ugyan nem várható defláció júniusban (0,1%-os infláció várakozás), de többen várnak negatív inflációs érteket, azaz deflációt az övezet esetében júniusban ((-0,2%)-(-0,1%)).


Az eurózónában jelenleg deflációs félelemek határozzák meg a hangulatot.

Fontos megkülönböztetni két fogalmat: dezinfláció és defláció. A dezinfláció alatt az inflációs ráta csökkenésének folyamatát értjük. A dezinfláció addig lehet jelen a gazdaságban, ameddig az inflációs ráta pozitív előjelű.

Amikor a ráta átvált negatív előjelre, akkor már deflációról beszélünk. A defláció alatt tehát a fogyasztói árak tartós, hosszabb időszakon keresztül megfigyelhető általános csökkenését értjük. A jelenség jellemzően gazdasági visszaesések időszakában jelentkezik. Kialakulása azért lehet különösen veszélyes, mivel egy negatív spirált indíthat el a gazdaságban.

Hogyan is következik be ez a negatív spirál?

A fogyasztói árak csökkenése esetén a gazdasági szerepelők – az árak tartós süllyedésére számítva – elhalaszthatják fogyasztási és beruházási döntéseiket, mivel úgy vélik, olcsóbbá válik azt megvalósítani. Ezért csökken a cégek termékei iránti kereslet, csökken a vállalatok bevétele, ami költségcsökkentésre késztetheti őket. Azaz egyebek mellett a foglalkoztatottság visszaesését is magával hozhatja a folyamat. A munkanélküliség növekedésével kevesebb bevétele lesz a lakosságnak, kevesebbet költhetnek az emberek, így tovább csökken a vállalatok termékei iránti kereslet és erre a cégek újabb árcsökkentéssel reagálnak. Így kialakul a negatív spirál, melyből igen nehéz kitörni.


Az euróövezet headline inflációs dinamikája február óta lassul, illetve márciustól a maginflációs dinamika is visszafogottabb tempót mutat (energia-, élelmiszer-, alkohol- és dohányárakat nem tartalmazó inflációs mutató), melyekben jelentős szerepet játszik a koronavírus-járvány. Piaci várakozások szerint az inflációs kilátások globálisan csökkennek a járvány hatására; hiába okoz ugyanis a járvány a kínálati oldalon sokkot, a keresleti oldal sérülése a piaci elemzések szerint erősebb lesz. Azaz a maginfláció globálisan is alacsonyabb lehet.

Mindez az eurózóna esetében is mérvadó lehet a jelenlegi kilátások tükrében, sőt már az Európai Bizottság is hasonlókat fogalmazott meg legfrissebb előrejelzésében: a világjárvány lefelé nyomja az árakat az övezetben, mivel az alacsonyabb kereslet inflációra gyakorolt negatív hatása meghaladja az ellátási láncok sérüléséből eredő áremelkedést. A gyengülő gazdasági aktivitás és a romló munkaerőpiaci kilátások korlátozzák a jövőbeli béremeléseket, ami alacsonyabb belső árnyomáshoz vezet, így rányomja a bélyegét a maginflációra.

A Bizottság előrejelzése szerint 2020-ban stagnálás jellemezheti az övezet inflációját (0,2%), és 2021-ben is csupán 1,1%-ra emelkedhet az infláció; vagyis az eurózóna inflációja még sokáig távol marad a 2% alatti, de ahhoz közeli jegybanki céltól. Az ECB is hasonló dinamikát vár, az infláció a 2019-es 1,2%-ról 0,3%-ra csökkenhet 2020-ban, majd 2021-ben 0,8%-ra, 2022-ben 1,3%-ra nőhet (éves átlagos értékek). Összességében egyik intézmény sem vár deflációt egyik évre sem, mégis érdemes figyelni a havonta megjelenő inflációs adatokat (így a júniusi adatot, mely kedden jelenik meg), mivel akár egy-egy hónap erejéig negatívra válthat az árszínvonalromlás-mértéke, amely az ECB-t további monetáris lazításra késztetheti.

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről havonta, e-mailben értesülhet.