Év végi számvetés: csak a siker és a kudarc számít?

Az év vége hagyományosan a számvetés és befelé fordulás időszaka. Ez az időszak kedvező lehet arra, hogy visszamérjük stratégiai döntéseinket és az alkalmazott eszközöket. Esetleg eddig nem tudatosan végeztük munkánkat vagy irányítottuk vállalkozásunkat, ennek hiányát pedig csak utólag éreztük. Ha mégis számot vetünk ügyeink állásával, akkor általában az iskolában megszokott módon értékeljük az eseményeket. Sikeres vagy kudarcos volt-e az adott esemény vagy időszak? Ugyanakkor a siker vagy kudarc rendkívül szubjektív fogalmak. Szorosan összefüggnek azzal, hogy mennyire vagyunk elégedettek a kialakult helyzetünkkel. Ma már számos módszer elérhető, amelyek segítségével tudatosabban irányíthatjuk döntéseinket. A következő írás ehhez ad szempontokat.

A korábbi blogbejegyzésemben már szó esett arról, hogy a közgazdaságtan a 20. század végén átvett bizonyos megfontolásokat a pszichológiából. Ezek a szempontok többek között segítenek megérteni, hogy milyen tényezők befolyásolják döntéseinket. Ugyanebben a korszakban a pszichológia területén is születtek áttörések és létrejött a pozitív pszichológia. A kedvezőtlen mentális állapotokról átkerült a fókusz az élet napos oldalára és a minél teljesebb élet megélésére.

Martin Seligman, a pozitív pszichológia megalapítója kidolgozott egy képletet, a boldogság egyenletét, amely leírja azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják megéléseink jellegét. A képlet a következő: B (boldogság tartós szintje) =I (irányultság, beállítottság) + K (külső életkörülmények) +E (ellenőrzés, kontrollálható).

A tartós boldogság nem feleltethető meg az olyan impulzusoknak, amelyek rövid időre okoznak örömöt, például: a dicséret, egy finom étel vagy egy kedves üzenet. Nem ezek gyakoriságának növelése a cél. Sajnos a lottó ötös sem segít hozzá a tartós elégedettséghez, mivel az emberek rendkívül gyorsan alkalmazkodnak az új helyzetekhez. Jó hír viszont, hogy a tragédiák után is visszatér megszokott hangulatunk.

A kutatások alapján a boldogságunk 50-80%-ban múlik az öröklött adottságokon és csak a fennmaradó részt befolyásolható neveléssel. Felmerül a kérdés, hogy mit tehetnek azok, akik kevésbé szerencsés alkatúak?

A körülmények csupán 8-15%-ban befolyásolják helyzetünket és többnyire nem is áll módunkban, hogy változtassunk rajtuk. Ezek közé a körülmények közé tartozik az ország vagy kultúra, amelyben élünk, illetve az, ahogyan viszonyulunk hozzá. Fontos a munkahely és hogy miként éljük azt meg. Munkának, karriernek vagy hivatásnak tekintjük? Függetlenül attól, hogy milyen munkát végzünk.

Ahogy Michael Ende bemutatja a Momo című regényében, választhatunk, hogy a szürke urak kiüresedett, időhiányos világában élünk vagy az utcaseprést is vidáman, küldetéstudattal végezzük mint Beppo. A legfontosabb tényezőt pedig személyes kapcsolataink jelentik. A statisztikák azt mutatják, hogy a házas emberek tovább élnek. Azok, akik kiterjedt szociális hálóval rendelkeznek szintén boldogabbak, hamarabb felépülnek súlyos betegségekből, és kisebb eséllyel lesznek depressziósak. A vallásosság szintén mutat bizonyos korrelációt az életünk kedvező értékelésével.

A kutatások szerint a pénz tényleg nem boldogít, kivéve a mélyszegénység állapotát. Miközben normális körülmények és a gazdagság között nincs ilyen választóvonal. (Maslow piramisában jelzett fizikai szükségleteink teljesülésén túl ez a tényező önmagában nem sok mindent befolyásol). A kedvező éghajlat, a tanultság vagy az egészségi állapot sem számítanak sokat. Ezek a tényezők inkább azt mutatják, hogy körülmények megváltoztatása bonyolult és nehézkes, eredménye pedig kétséges.

Ugyanakkor az önkénteskedés, az önzetlen cselekedetek, a sportolás, a meditáció, az olvasás és az új kalandok növelik a boldogságot. A rejtély kulcsa a szabad akaratban rejlik. Ha van bizonyos tere a szabad akartunknak, vagyis úgy érezzük kezünkben van az irányítás, könnyebben válunk elégedetté. Rajtunk múlik, hogy milyen kontextusban értelmezzük, múltunkat, jövőnket és jelenünket. Az ellenőrizhető tényezők boldogságunk akár 40%-t is befolyásolhatják.

Gondolataink vizsgálatához fontos támpont lehet, ha például áttekintjük, milyen csapdákba vezethet saját elménk a kognitív torzításokkal. Másrészt a világszerte népszerű angol pszichológia professzor Richard Wiseman, számos kísérletet folytatott arra nézve, hogy a szerencsés és magukat szerencsétlennek érző embereket milyen attitűd különböztetik meg. Álláspontja szerint sokat tanulhatunk a kedvező csillagzat alatt születettektől, akik általában keresik a lehetőségeket, igyekeznek minél több emberrel kapcsolatba lépni (összhangban Seligman előbbiekben említett kísérleteivel), és a váratlan eseményekben is pozitívumot, illetve lehetőséget keresik (szintén összhangban Martin Seligman eredményeivel). Másrészt, ahogy erre a viselkedési közgazdaságtan is rámutat, sokféle helyzetben hasznos, ha nem rágódunk túl sokat egy-egy kérdésen, hanem megérzéseinkre hagyatkozunk.

A döntéseink előbb születnek, mint ahogy a döntési helyzet előállna. A jó hír az, hogy nagy ráhatásunk van, hogy azt sikerként vagy kudarcként éljük meg. A korábbi évünk áttekintése pedig segíthet abban, hogy a következő évben kipróbálhassunk új utakat, vagy hatékonyabban tervezzünk.