Mi várható az USA-ban, ha a demokrata jelölt győz az elnökválasztáson? III.

A blogsorozatom első részében bemutattam az Egyesült Államok (USA) mezőgazdaságának tendenciáit, folyamatait. Továbbá szót ejtettem az USA mezőgazdaságának alapját képező szabályrendszerről, a Farm Bill-ről. A második részben Trump egyes vitatott intézkedéseit – legyen szó akár munkavédelemről vagy környezetvédelemről – mutattam be. A jelenlegi sorozatzáró bejegyzésemben bemutatom a kereskedelmi háború agráriumra gyakorolt hatásait, de szót ejtek a koronavírusról és Joe R. Biden demokrata kihívó ígéreteiről is.

Az Egyesült Államok kereskedelempolitikája

A 2008-as gazdasági világválság kellős közepébe csöppent megválasztását követően Barack Obama előző demokrata elnök (2008-2016). Jelentős kihívásokkal kellett szembenéznie az újonnan beiktatott elnöknek, 2008-ban -0,1, míg 2009-ben -2,5%-kal csökkent éves szinten az ország GDP-je, hónapról hónapra 800.000 munkahely szűnt meg, az ország exportja 259 milliárd dollárral csökkent. Az újjáépítésben a kereskedelempolitikának kulcsszerepe volt, Obama 8 éve alatt az export 40%-kal nőtt 2009 elejétől kezdve. A nagy gazdasági világválság egyik tanulsága az ország, illetve a világ számára is egyértelműen az volt, hogy a vámok emelésével, valamint a kereskedelmi protekcionizmussal a válság csak elmélyült és elhúzódott volna.

A válságot követő években a demokrata vezetésnek sikerült az amerikai gazdaságot ismét növekvő pályára állítani. 2010 és 2017 között több, mint 15,5 millió új munkahely jött létre és ezzel a munkanélküliségi rátát is sikerült 4,6% alá csökkenteni, ami jelentősen alacsonyabb a válság előttinél (5,3%). Obama a talpra állás során folytatta a liberális kereskedelempolitikáját és széleskörű gazdasági kapcsolatok kiépítésére törekedett. Ennek első terepe már akkoriban is az ázsiai régió volt, az USA bővítette kapcsolatait Indiával, kereskedelmi megállapodást kötött Dél-Koreával. De Obama idején hozták létre a Transz-csendes-óceáni partnerséget, amelynek egyértelmű célja Kína növekvő gazdasági szerepének ellensúlyozása volt (tagjai: Ausztrália, Brunei, Chile, az Egyesült Államok, Japán, Kanada, Malajzia, Mexikó, Peru, Szingapúr, Új-Zéland és Vietnám). Ugyanakkor Trump megválasztásának első hetében, választási ígéretéhez híven felmondta a szabadkereskedelmi megállapodást.

Trump megválasztásával egy merőben új, a korábbiakkal ellentétes protekcionista kereskedelmi politika vette kezdetét. A jelenlegi elnök már a kampányában jelentősen bírálta a különféle kereskedelmi egyezményeket, mivel úgy vélte, hogy ezek elsősorban amerikai munkahelyeket veszélyeztetnek. Trump számos egyéb, az USA és a világ kereskedelmére jelentős hatást gyakorló intézkedést hozott a négyéves elnöki ciklusa alatt. Röviden összefoglalva Trump legnagyobb sarokpontjai a következők voltak:

• Kiléptek a Transz-csendes-óceáni partnerségből, az egyik legnagyobb kereskedelmi megállapodásból;
• Újratárgyalták a NAFTA-t, az USA kereskedelmi megállapodásait Kanadával és Mexikóval. Az 1994-ben hatályba lépett megállapodásnak a célja közös piaci liberalizáció volt, azaz egy közös piac létrehozása a tagállamok termékeinek, illetve szolgáltatásainak szabad áramlása érdekében. Ezekkel együtt munkahelyek teremtése, valamint a tagországok vállalatainak versenyképességeinek növelése. Trump már a kampánya alatt jelentősen kritizálta az egyezményt arra hivatkozva, hogy a megállapodás jelentősen gyengíti az amerikai ipart, mivel a megállapodás megkötését követően sokkal olcsóbbá vált Mexikóban gyártani, majd onnan a kész termékeket vámmentesen eljuttatni az amerikai piacokra.Az új megállapodás többek között olyan új szabályokat tartalmaz, mint hogy a jövőben csak olyan gépjárműveket exportálhat az USA-ba Mexikó, amelyek alkatrészei legalább 75%-a az Egyesült Államokban készült, Kanadával pedig sikerült megállapodni abban, hogy az amerikai tejtermékek nagyobb részben jelenhetnek meg a kanadai piacokon.
• KORUS FTA, avagy a USA és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi egyezmény. A megállapodást még Barack Obama írta alá, amelynek célja az volt, hogy új lehetőségek nyíljanak az amerikai termékek értékesítésére az ázsiai régióban. Trump hatalomra kerülését követően azonnal az egyezmény felmondásával fenyegetőzött, amennyiben nem sikerül az országa számára kedvezőbb feltételekkel újratárgyalni a megállapodást. Összességében a legtöbb vélemény szerint a megállapodásnak szinte csak kedvező hatásai voltak annak 2012-es érvénybe lépése óta. Azonban Trump célja újabb reformok bevezetése volt elsősorban azokon a területeken, ahol az amerikai vállalatok továbbra is akadályokba ütköztek, ilyen volt a mezőgazdaság, az autóipar, de a technológia terén is voltak még nehézségek az amerikai vállalatok előtt. Trumpnak 2018-ban sikerült újratárgyalni az egyezményt, ami lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági termények, amerikai autók, gyógyászati szerek könnyebben és nagyobb mennyiségben juthassanak el Dél-Koreába.
• Donald Trump a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) összetűzésbe került rövidesen a megválasztását követően. Trump 2008-ban az amerikai Bloombergnek adott interjújában egyértelműen kijelentette, hogy a világkereskedelmi egyezmény létrehozása a valaha létrehozott legrosszabb kereskedelmi megállapodás volt. Az elnök szerint a WTO tisztességtelenül bánik az országával és panaszt nyújtott be, hogy más országok ne vethessenek ki büntetővámokat válaszul az amerikai büntetővámokra. Panaszát a szervezet elutasította.

Kereskedelmi háború

Minden kétséget kizáróan Trump jelenlegi elnöki ciklusa elsősorban a Kínával szemben indított kereskedelmi háborúról lett híres. A kereskedelmi háború lehetősége, fenyegetése Kínával már hosszú idő óta téma volt a világkereskedelemmel kapcsolatos diskurzusok során. Egyértelműen látszott, hogy Kína az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen, gazdasági növekedésen ment keresztül, de a fő probléma az ázsiai ország felemás gazdaságpolitikája, a szellemi tulajdonjogok semmibe vétele volt, amelyek együtt már komoly aggodalmakat váltottak ki az amerikai politikai szereplőkben is. Ez volt az, amit Donald Trump az elnökválasztási kampánya során sikeresen behozott az amerikai közbeszédbe. Kampányát részben a Kínával szemben való határozott fellépésre építette. A kereskedelmi háború alapjául Kína a külföldi államokkal folytatott tisztességtelen politikája (nem egyenlő feltételek a külföldi vállalkozásoknak a kínai piacon, vegyes vállalatok kikényszerítése, amivel értékes külföldi technológiák kerülnek kínai kezekbe), a kereskedelmi deficit, illetve Kína jelentős valutatartalékának a növekedése adta.

2018. júniusában Kína bejelentette, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi háborút indított az ország ellen. Az első kölcsönös vámokat még ez év júliusában vetették ki egymás termékeire, amit számos egyéb újabb vám kivetése követett.

A kereskedelmi háború az amerikai farmereket sem kímélte, jelentős bevételektől estek el a termelők a „háború” kirobbanása óta. Kína az amerikai agrártermékek egyik fő piaca, az agrártermékek közül is a szójabab az egyik legkiemelkedőbb. A szójabab esetében a Kínába irányuló export közel 75%-kal esett, ezzel önmagában több, mint 9 milliárd dollárnyi veszteséget okozva az amerikai termelőknek. Az eredmény az árak esése volt, a farmereknek igazodniuk kellett az új kihívásokhoz. Egyes esetben kénytelenek voltak a termőterületeket átcsoportosítani más növények számára. Az amerikai gazdák számára azért is jelentett különösen fájó pontot a Kínával folytatott háború, mivel az ágazatban a kedvezőtlen időjárás, valamint a globális piacokon tapasztalható túltermelési válság miatt az elvártnál is alacsonyabbak a mezőgazdasági termékek árai. Ez a kisebb gazdaságokat a megszűnés szélére sodorta. Tovább nehezítette a helyzetüket, hogy az állami támogatások jelentős részét a nagyobb szója-, illetve gyapottermelők kapták.

2020. január 15-én a két állam által aláírt kereskedelmi megállapodás alapján az ázsiai ország vállalta, hogy jelentős mértékben (80 milliárd dollár) növeli a következő két évben az amerikai mezőgazdasági termékek importját. Azonban a különböző egyéb tényezők állati, növényi, illetve humán betegségek is nagyban megnehezíthetik a megállapodás betartását. A koronavírus-járvány kirobbanása önmagában teljes mértékben átírta a globális gazdasági forgatókönyveket. Az emberek, termékek szabad áramlásában problémák léptek fel, a korlátozó intézkedések érdemi hatást gyakoroltak a világkereskedelemre. Másik oldalról ugyanakkor Kína továbbra is küzd a sertéspestis hatásaival és bár jelentős belföldi támogatási, állománynövelési programot indítottak, továbbra is nagymértékben a külföldi sertésre szorulnak. De a kínaiaknak nem csak a sertéspestissel, hanem a magas patogenitású madárinfluenzával is meg kell küzdeniük. Mindezek érdemben befolyásolják a kínai keresletet és ebből adódóan az árakat is, ezen tényezők érzékeltetik hatásukat az amerikai állati takarmány alapanyagok, többek között a szójabab iránti kereslet, igény terén is.

A gazdáknak az idei év sem kedvezett, a koronavírus-járvány hatásai az amerikai kontinensen is jelentős károkat okoznak. A mezőgazdasági árak csökkentek, ezzel együtt a gazdálkodók jövedelme is drasztikus mértékben csökkent. Az egyesült államokbeli Missouri Egyetem élelmiszer- és agrárpolitikai kutatóintézete (FAPRI-MU) értékelése alapján a növényi termékek árai 5-10%-kal eshetnek a 2020/21-es gazdasági évben, de a nettó mezőgazdasági jövedelem is közel 20%-kal csökkenhet. Az egyetem előrejelzése szerinte a nettó jövedelem vélhetően 2022-re térhet vissza a járvány előtti szintre.

Mindezek ellenére az amerikai farmerek jelentős része vélhetően továbbra is kiáll a jelenlegi elnök mellett, amihez a járvány és a kereskedelmi háború okozta veszteségek enyhítésére folyósított dollármilliárdokon túl az is hozzájárulhat, hogy a demokrata kihívó minden bizonnyal jóval nagyobb hangsúlyt kíván a környezetvédelemre fektetni, ezáltal szigorodhatnak a környezetvédelmi előírások és nőhetnek az adók is Joe Biden győzelme esetén.

A demokrata kihívó, Joe Biden ígéretei

Joe Biden ígéretei között egyértelműen megjelenik a környezetvédelem kérdése, céljai között szerepel, hogy az Egyesült Államok legyen az első az üvegházhatású gázok kibocsátásának a megszüntetésében. Jelentős összegű, 400 milliárd dolláros beruházási keretet biztosítana zöld infrastrukturális beruházásokra. Tőkét biztosítana a kis- és közepes méretű vállalkozásoknak a versenyképességük növelése érdekében. Növelné a biogazdaságok arányát, csökkentve a különböző növényvédőszerek és műtrágyák használatát. Támogatást biztosítana az etanol és a következő generációs bioüzemanyagok gyártásához.

Biden programjában összességében jelentős hangsúlyt kap a mezőgazdaság modernizálása, a kutatás-fejlesztésre szánt források emelése, zöld beruházások támogatása, illetve a kis- és közepes vállalkozások támogatása. Ugyanakkor a kihívó által felvázolt tervek jelentős összegekbe kerülnének és vélhetően egy részük túlmutatna egy elnöki cikluson. De az sem utolsó szempont, hogy számos programelem végrehajtásához (elsősorban a költségvetést érintők) a képviselőház jóváhagyása is szükséges: a képviselőházban jelenleg demokrata többség van és a közvéleménykutatások alapján várhatóan ez meg is maradhat a következő két évre, bár 2016-ban is történtek meglepetések.

Forrás:

USDA

Bloomberg

Pageo, Geopolitikai kutatóintézet

Whitehouse

International Trade Administration