Nomen est omen – a neved a végzeted

A latin „Nomen est omen” kifejezésnek két jelentése is van: jelenti azt, hogy a név kötelez; de azt is, hogy a név intő jel. Figyelmeztet arra a jóra vagy rosszra, ami valakivel történt vagy történhet, amire a neve utal. Manapság bármivel kapcsolatban használható, amihez valakinek látszólag a neve miatt köze van.

Elsőre talán értelmetlen feltevésnek tűnik, de vajon van-e hatása egy részvény nevének a részvényár alakulására? Minden pénzügyi, közgazdasági könyv elsők között említi azt, hogy létezik a hatékony piacok elmélete (EMH – efficient market hypothesis), méghozzá annak három formájában. A leggyengébb szerint az árfolyamok minden múltbeli információt tükröznek. A közepes szerint minden múltbeli és mai információ már beépült az árfolyamba. A legerősebb szerint ezeken felül már a bennfentes információk is az árfolyam részét képezik. Aztán kilépve a tőkepiacok valóságos világába jön az első arculcsapás: a piacok a legtöbb esetben nem így működnek, legalábbis nem rövidtávon.

És valóban, elvileg egy név nem határozhatná meg azt, hogy az adott vállalat részvénye hogyan teljesít a tőzsdéken. Mégis az 1960-as évek elején volt a „tronics-boom”. Minden cég, ami használta az „electronics”, „tronic” vagy „tron” szót a nevében, irreálisan magasra lett értékelve. Sokszor 100-200-as P/E arányokon cseréltek gazdát, miközben a hasonló tevékenységű cégeket ennél lényegesen alacsonyabb szorzószámmal értékelték.

Ilyen volt például az Astron, Dutron, Vulcatron vagy Circuitronics, Videotronics. Aztán volt az abszolút csúcs, aki mindezt kimaxolta, a Powertron Ultrasonics. Utóbbit 1959-ben alapították és 1960-ban vezette be részvényeit a tőzsdére 2 dolláros áron. Egy év múlva már 13 dollárért jegyezték, aztán ahogy jött a varázs, úgy el is tűnt; 1962-ben felvásárolták a céget alig valamivel 2 dollár felett (egyébként ma is működik a cég mint leányvállalat). A Powertron ultrahangos tisztítógépeket gyártott és értékesített, ami akkor, az 50-es évek végén nagy innováció volt, de a befektetők sokszor nem azt kapták, ami a befektetői prospektusokban, tájékoztatókban szerepelt.

Persze nem kell visszamenni a hatvanas évekig az ilyen jellegű mániával kapcsolatban. A kétezres évek fordulóján a „dot-com” lufi ugyanígy zajlott, csak ekkor azt kellett odabiggyeszteni a névhez, hogy „ .com”. Jól működött a dolog; elemzések szerint 1998 és 1999 között az internetes szlogent a nevükhöz adó cégek 74%-a pozitív elmozdulást tudott elérni csupán a névválasztás miatt. Ki ne emlékezne a pets.com-ra, amely 1998 és 2000 között működött, háziállatok számára lehetett online rendelni mindenféle terméket. Persze a pets.com menedzsmentje számára akkor fontosabb volt, hogy már az akkor egyik legdrágább felületen, a Super Bowl alatt reklámozza magát, mintsem, hogy hosszabb távon fejlessze a céget. A fent leírt történetek korszakát azonban részvénypiaci buborékok jellemzik, így természetesen kérdéses, hogy a plusz hozam ténylegesen és teljesen a névválasztásnak volt betudható.

Arra vonatkozóan, hogy egy cég neve összefüggésben van-e a hozamával, már több elemzés is született. Legtöbbször a friss kibocsátásokat (IPO) veszik alapul, hiszen itt nem kell a korábbi árfolyammozgásokra vonatkozóan feltételezésekkel élni, valamint a befektetőknek kevés információja van a cégek múltjáról; így olyan tényezőkre is figyelnek, amik egy már régóta a tőzsdén lévő cég esetén irrelevánsnak értékelnénk.

Például a neve vagy a tőzsdei kereskedéshez használt ticker kódja: a Southwest Airlines amerikai fapados légitársaság a LUV tickert használja, ami a szerelemre mint kifejezésre utal. De ugyanígy telitalálat a Market Vectors Agribusiness ETF által használt MOO ticker is, ami a tehénbőgéssel párhuzamot vonva a mezőgazdasági cégekre mint profilra utal.

Egy tanulmányban a svájci tőzsde 1995 és 2006 között kibocsátott részvényeit vizsgálták meg ilyen alapon. Az alapkezelőknek négy szempont alapján kellett osztályozniuk az ezen idő alatt vizsgált 64 részvényt: kiejthetőség, szimpátia, folyékonyság, megjegyezhetőség. Az eredmény pedig: mind rövid, mind közepes időtávon a fenti négy szempont alapján előnyösebben értékelt részvények hozama szignifikánsan magasabb lett. Azaz kis túlzással élve semmivel sem kellett foglalkozni az IPO-kban való részvétel során; csak azzal, hogy mennyire kiejthető, mennyire trendi a részvény neve.

2006-ban az USA részvényeit is vizsgálat alá vonták, amely során a 10 legjobban és 10 legnehezebben kiejthető nevű részvényből alkotott portfólió eredményét vetették össze maximum egy éves időtávon, 1990 és 2004 között. Az eredmény magáért beszélt: a legegyszerűbben kiejthető nevű cégek portfóliója 1 éves időtávon 33%-kal haladta meg a másik csoportét. Igaz, ahogy említettük, csak 10 részvényből állt a portfólió, ami így eléggé koncentrált lett, azaz nem reprezentálhatta a teljes piacot.

Ezért a vizsgálatot kiterjesztették még további 665 amerikai részvényre. Itt a vállalatokat a ticker kódjaik alapján osztották két részre, ahol ez egyik portfólióba tartozók kódja könnyen betűzhető, a másiké pedig nem. Az eredmény itt sem lett más, de nem annyira szignifikáns. Továbbra is az egyszerűbben kiejthető cégek részvényei szerepeltek jobban.

A fentiekre persze semmiképpen se alapozzunk befektetési stratégiát, de az eset jól megmutatja, hogy milyen nagy szerepe van a piaci szereplők pszichológiájának és nem elég csak a vállalatok számaival, pénzügyi jövőjével foglalkozni.