Új kihívásokra új monetáris politikai keretrendszer kell

December 12-én, csütörtökön tartja az Európai Központi Bank (ECB) soron következő kamatdöntő ülését, amely várakozásunk szerint eseménytelen lesz. Nem számítunk a monetáris kondíciók érdemi változtatására, mivel a jegybank előreláthatólag még a szeptemberi lazító intézkedések hatását szeretné kivárni.

Az eurózóna gazdasági bővülésének 2018 eleje óta tartó lassulása az elmúlt negyedévekben megállt, de egy kifejezetten alacsony, alig 1% feletti növekedési ráta mellett stabilizálódott. Az inflációs dinamika is messze elmarad a 2% alatti, de ahhoz közeli céltól (a novemberi adat 1%-os árszínvonalromlást mutatott). Emellett a globális kockázatok átmeneti enyhülése ellenére továbbra is komoly politikai feszültségre lehet számítani az USA és Kína között.

Továbbra is gondot okoz az ECB számára, hogy a borús globális kilátások ellenére alig van mozgástere a monetáris kondíciók enyhítésére. Így a korábban megfogalmazott véleményünkhöz hasonlóan továbbra is az látjuk, hogy egyetlen út áll az eurózóna legfőbb monetáris intézménye előtt. Mégpedig az extrémen laza, a gazdasági növekedést továbbra is támogató monetáris kondíciók fenntartása; amelyhez szükséges a korábbi jegybanki eszköztár megváltoztatása és kiszélesítése.

Az eszköztár várható megváltoztatását és kiszélesítését érintő korábbi várakozásunk irányába mutat Christine Lagarde legutóbbi bizottsági meghallgatásán képviselt álláspontja is. Az ECB újonnan megválasztott elnöke az Európai Parlament gazdasági és monetáris ügyekkel foglalkozó bizottságának ülésén fejtette ki, hogy az ECB-nek reagálni kell az új gazdasági kihívásokra. Továbbá hozzátette, hogy a monetáris politikai stratégiájának felülvizsgálatához alapos elemzés és nyitottság szükséges.

Természetesen a felülvizsgálattal kapcsolatban nem közölt további részleteket, de megemlítette, hogy leginkább a demográfiai kilátások, a klímaváltozás és a technológia lendületes fejlődése állítja új kihívások elé Európa első számú jegybankját. Elsőre túl általánosnak tűnik az előbbi felsorolás, de két szempontból is egészen konkrét iránymutatásnak tekinthető.

Egyrészt a rohamos technológiai fejlődés számtalan empirikus kutatás szerint az árszínvonal-növekedés mérséklődését eredményezi. Így ezt burkolt utalásként értelmezhetjük a jelenlegi 2% alatti, ám ahhoz közeli inflációs cél felülvizsgálatát illetően.

Másrészt mindhárom felsorolt kihívás egy sokkal bonyolultabb gazdasági környezetre utal. Ez pedig olvasatunk szerint leginkább azt jelenti, hogy az infláció és a GDP-adatok előrejelzése és a monetáris kondíciók előbbiek alapján történő módosításához képest sokkal nagyobb mozgástérre van szüksége a jegybankoknak, hogy megfelelően tudjanak reagálni a gazdasági, társadalmi és természeti változásokra. Ezeket a dilemmákat boncolgattuk idén júliusi publikációnkban is.

Christine Lagarde beszédének legfőbb üzenete, hogy a jövőbeni jegybanki döntések sokkal komplexebb mérlegelést igényelnek, mint azt a válság előtt alkalmazott viszonylag egyszerű keretrendszerben (inflációs célkövetés) tapasztalhattuk.