Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk?

Gondolkoztunk már azon, hogy mások milyennek látnak minket, magyarokat? Minden országnak megvan a magáról kialakított képe és másokról is rendelkezünk sztereotípiákkal. A nemzeti karakterológia egyik aspektusát vizsgálja Geert Hofstede, holland kutató rendkívül népszerű és praktikus nemzetközi üzleti kommunikációs modellje. Hazánkban ez a koncepció a gyakorlatiassága ellenére inkább tudományos elméletként vált népszerűvé. Éppen ezért érdemes a gyakorlatias vonatkozásaival foglalkozni, mint amilyen az önismereti aspektus.

Vajon ismerjük-e saját (üzleti) kultúránkat, illetve legjellemzőbb megnyilvánulási módjainkat? Alkalmazkodunk-e hozzá tárgyalásaink vagy mindennapi munkánk során? Vajon kulturális hátterünk befolyásolhatja a vállalkozási kedvünket? Tekintsük át, hogy milyen kulturális vonásokat elemez Hofstede. Ez alapján, mi jellemez minket?

Hatalmi távolság: Milyen társadalmi vagy munkahelyi környezet komfortos számunkra?

Nagy hatalmi távolság: szükség van a hierarchiára. Szeretjük, ha vezetőket és magasabb társadalmi pozíciókban lévőket magunktól távolabb és feljebb érezzük (kedvezőbb esetben felnézünk rájuk, rosszabb esetben paternalista módon függünk tőlük). Felülről és így messzebbről várjuk az iránymutatást.

Kis hatalmi távolság: úgy érezzük jól magunkat, ha a magasabb beosztásúak is könnyen megközelíthetőek. Együtt tudunk élni azzal, hogy nincsenek jelentős társadalmi pozíciók és a körülöttünk lévők a kimagasló teljesítményt sem feltétlenül díjazzák.

Magyar szempontból a legsemlegesebb mutatónk a hatalmi távolság. A skála felénél állunk. Nem szeretjük sem túl közel, sem túl távol tudni a vezetőket. A ranglista két szélén éppen szomszédaink állnak. A szlovákok, románok és horvátok szeretik, ha a hatalom nagyon messze van és a formalitásokhoz is ragaszkodnak. Eközben az osztrákok a közvetlen stílusú vezetőket kedvelik.

Individualizmus-kollektivizmus: Kissé általánosítva ez a dimenzió különbözteti meg a nyugatit a keleti kultúrától, illetve a modernt a hagyományostól – gondolhatunk a hagyományos olasz nagycsaládra a Mammával. Kollektivizmus, amikor az ázsiaiak az üzleti vacsoránál is egy tálból csemegéznek. Eközben az individualista európaiaknál mindenkinek megvan a maga tányérja és egyedül eszi végig a menüt. Más szemszögből: a kollektív bölcsességet vagy az önálló véleményt tekintjük-e előrébb valónak? Sajátos módon ez a tényező a vállalkozási kedvet is növelheti: a kollektív értékrendet vallók kisebb, összetartó közösségben szeretnek dolgozni.

Közismert tény, hogy a legindividualistább nemzetek közé tartozunk az angolszászok után, de a skandinávokat megelőzve. Így például: többségünk nem szereti, ha valaki beleeszik az ételébe. Eközben déli szomszédaink, horvátok, bolgárok, románok és szlovének nagyobb közösségekben érzik jól magukat. Ez a tényező részben magyarázhatja az alacsony hazai vállalkozási kedvet is.

Férfiasság-nőiesség: Itt nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy hány női képviselő van a Parlamentben. Ami a feminin értékrendű skandináv országokban bevett szokás. A maszkulin országokban a hagyományos nemi szerepek jelentősége jóval nagyobb. Másrészt ez a skála arról is árulkodik, hogy a férfias vagy a nőies értékrend a fontosabb számunkra.

Maszkulin társadalom: olyan munkahelyen szeretnénk dolgozni, ahol az előremenetel, ambíció, fizetés, siker és győzelem számít. A munkáért élünk.

Feminin társadalom: Jobban érezzük magunkat egy olyan helyen, ahol kedvesek és együttműködőek a kollégák, több a szabadidő, illetve megosztjuk a feladatot és a sikert is. Azért dolgozom, hogy éljek.

Sokat hangoztatott állítás, hogy a magyar maszkulin nemzet. A férfias értékek mellett fontosak a hagyományos nemi szerepek és munkakörök. A főnök legyen inkább férfi, és az óvodában dolgozzon inkább óvónéni. Ebben a vonásunkban nagyon hasonlítunk osztrák és szlovák szomszédainkhoz.

Bizonytalanságkerülés: Mennyire tudunk együtt élni a bizonytalansággal? Mit gondolunk egy hangját megemelő, erősebben gesztikuláló főnökről? Tekintélyt parancsoló vagy híján van az önkontrollnak?

Bizonytalanságtűrés: nem okoz gondot, ha kevés a szabály és nagyobb a kockázat. A versengés is elfogadható, de az érzelmeket és agressziót nem kell kimutatni. Az újszerű és ismeretlen izgalmas.

Bizonytalanságkerülés: kerüljük a bizonytalanságot, a kudarcot és a konfliktust. Sokat szorongunk, stresszesek vagyunk a bizonytalanságban és a döntési helyzetekben. Az érzelmeket ki lehet mutatni, de fontosak a szabályok és a megszokott dolgok. Sajátos módon a szabályok megnyugtató keretet jelenthetnek a vállalkozói kedv számára.

Mi magyarok kevésbé szeretjük a bizonytalan és kétértelmű helyzeteket. Nem véletlen, hogy gyakori a munkahelyi stressz és gyakran találkozunk bürokratikus tényezőkkel. A nagyhangú főnökök előbb váltanak ki tiszteletet, mint a visszafogottabbak. E mutató tekintetében az európai középmezőnyben vagyunk.

Jövőorientáció: Itt is szembetűnő a keleti (erősen jövő orientált) és nyugati (mának élő) gondolkodás között a különbség. Hány évre tervezünk előre? Beosztjuk az erőnket vagy a határidő motivál? A történelmi tradíciók fontosak vagy inkább a jelenben élünk?

Rövidtávú gondolkodás: egy igazság van és legyen minden szabályzatba vésve. Együtt élünk a változással és gyors eredményeket várunk. Esetleg hajlamosak vagyunk a költekezésre.

Hosszútávú gondolkodás: több igazság is megfér egymás mellett. Alkalmazkodunk a helyzetekhez és keressük a praktikus megoldást. Igényeljük a stabilitást, a kitartó munkában hiszünk és takarékoskodunk.

Saját kultúránk időorientáció tekintetében inkább hosszabb távon gondolkozó, de nem vagyunk messze a középúttól. A németek nagyobb távlatokban gondolkoznak, az írek és a portugálok élnek leginkább a mának.

Engedékenység – korlátozás: Mit gondolunk, illik időnként elengedni a kontrollt, kinyilvánítani erős érzelmeinket? Sőt, az élet látványos élvezete sem tilos? Esetleg a korlátozó közeget szeretjük, ahol erősek a társadalmi normák és nem illik kimutatni érzéseinket? Talán furcsán nézünk arra, aki látványosan pihen vagy szórakozik?

Magyarországon az átlagnál jobban szeretjük a társadalmi korlátok betartását és kevésbé engedjük el magunkat. Mégis a volt szocialista blokkban még mindig mi vagyunk a legvidámabb barakk. A svédektől, dánoktól és angoloktól jócskán le vagyunk maradva.

A fenti jellemvonások átlagokat tükröznek és az egyes jellemzőkhöz nem társítanak pszichológiai álláspontot. Ugyanakkor az önjellemzéshez jó kiindulópontnak tekinthetjük a regionális és történeti áttekintést.