EQ nélkül mit érek én?

Előző publikációm a soft és hard skillekről szólt, illetve arról, hogy miért fontosak ezek mindenki számára a sikeres munkavégzéshez. A soron következő bejegyzéseimben egy-egy soft skillre koncentrálok. Arról is szó lesz, hogy miként hasznosulnak a mindennapi munka során, legyen szó ügyvezetői vagy gyakornoki pozícióról. Végül az adott soft skill fejlesztéséhez nyújtok néhány tájékozódási pontot. Az első górcső alá vett készség, az érzelmi intelligencia.

Az érzelmi intelligencia, más néven EQ (Emotional Quotient – érzelmi intelligencia hányados) meghatározásához az 1990-es évek két, a témában írt, meghatározó könyvét vettem alapul. A Mayer & Solvey szerzőpáros 1990-ben, míg David Goleman 1995-ben adta ki Érzelmi intelligencia című könyvét. Az EQ atyjainak megfogalmazásában ez egy olyan készség, amely segítségével felismerjük magunk és mások érzéseit, megkülönböztetjük őket egymástól és azokat felhasználva képesek vagyunk saját és mások gondolatainak és viselkedésének irányítására, befolyásolására. Ez tehát egy igen komplex soft skill, nagyon sokrétű és megléte megkönnyíti számos más puha készség elsajátítását.

Egy – 2600, toborzásért felelős menedzsert érintő – kutatás arra az eredményre jutott, hogy a munkahelyi sikerességben nagyobb szerepet játszik az EQ, mint az IQ. A felmérésben résztvevő HR szakemberek 71%-a magas EQ-jú jelölteket preferálta a magas IQ-val rendelkezőkkel szemben. Mikor megkérdezték őket, hogy miért, akkor a következőket emelték ki:

• A magas érzelmi intelligenciával rendelkező munkavállalók terhelés alatt is képesek nyugodtak maradni;
• Legalább olyan jó hallgatók, mint amilyen beszélők;
• Megfontoltabb üzleti döntéseket hoznak;
• Pozitívan fogadják a kritikát, elismerik hibáikat és tanulnak belőlük;
• Hatékonyan oldják meg konfliktusaikat;
• Empatikusak a munkatársaikkal.

Önmagában a magas IQ tehát általában nem elég céljaink eléréséhez. A fenti képességek elengedhetetlenek a sikerhez, mind a magánéletben, mind a karrierünk során. Jómagam is számtalanszor hasznát vettem és veszem is érzelmi intelligenciámnak a labdarúgó játékvezetői karrierem során.

A Mennyei Megyeiben élet-halál kérdése is lehet, hogy felismerem-e a játékosok érzéseit, a meccs hangulatát. Egy harapós, feszült rangadón, ahol a játékosok az ”Üsd, vágd, nem apád!” jelmondat szellemében játszanak; semmi értelme annak, ha nagyvonalúan vezetem a mérkőzést, ha engedem a játékot és nem fújom le az apróbb fizikai kontaktusokat. Az ilyen találkozókon a játékosoknak érezniük kell, hogy kordában vannak tartva és élesen meg kell húzni a határokat, ekkor a testbeszédemmel is azt sugallom, hogy itt csak akkor maradnak pályán, ha tisztán, szabályosan játszanak.

Egy másik gyakran előforduló példa, amikor két játékos ”kakaskodik”. Ekkor szétszedem őket, majd következik a renitens játékos fegyelmezése. Eszközeim a sárga vagy a piros lap. Ha látom, hogy a versenyzőnk szemei vérben forognak és a legközelebbi alkalommal is azon lesz, hogy kárt tegyen ellenfelében; akkor nincs mese, küldöm zuhanyozni. Ha azt látom, hogy csak egy pillanatra borult el az agya, de már nyugodt és a szabálytalanság sem volt olyan súlyos, akkor jön a sárga lap és játszunk tovább. Természetesen nem csak a játékvezetőknek kell nagy nyomás alatt dolgozni és nemcsak nekik hasznos mások érzelmeinek felismerése. Az érzelmi intelligencia minden munkakörben és szakmában elősegíti sikerességünket.

A vállalathoz újonnan csatlakozóknak például fontos felmérni a szervezeti kultúrát, amibe épp belecsöppentek. Meg kell figyelniük, hogy mik a szabályok és a normák a csapatukban, ezzel elősegítve a beilleszkedést és a sikeres együttműködést. Ha ez megtörtént és elkezdődött a közös munka, akkor egy idő után (ideális esetben) feletteseitől visszajelzést kap a teljesítményéről. Ekkor nem csak a beszélgetés pozitív kimenetele miatt fontos az EQ. Fejlődni csak akkor tudunk, ha képesek vagyunk befogadni a kritikát és teszünk is azért, hogy fejlődjünk. Ehhez önismeretre, alkalmazkodási képességre és fegyelemre lesz szükségünk, amelyek mind az érzelmi intelligencia részei.

Vezetőként talán még nagyobb szerepe van ennek a készségnek, mint a vállalati hierarchia alacsonyabb szintjein. Minden döntésükkel emberek tucatjaira vannak hatással. Delegálnak, motiválnak, terveznek és felelősséget vállalnak. Ezekhez mind magas EQ szükséges, ha jól akarjuk csinálni. A jó vezető be tudja azonosítani, hogy kit milyen ösztönző faktorok hajtanak és ennek megfelelően motivál. Tetteiért felelősséget vállal és nem roppan össze a nyomás alatt.

Szerencsére az IQ-val ellentétben az EQ kimondottan fejleszthető. Útravalóként az alábbi képen feltüntettem néhány hasznos módszert: