Érdemes-e termelékenységet javítani a jelenlegi borús globális környezetben?

  • Maróti Ádám Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 4 perc   

November 14-én publikálja a KSH a harmadik negyedévre vonatkozó hazai GDP számokat. Várakozásunk szerint a harmadik negyedévben 4,8%-kal növekedett a magyar gazdaság 2018 harmadik negyedévéhez képest. Az idei évben még összességében 4,6%-os átlagos gazdasági növekedés várható idehaza. Ugyanakkor 2020-ban már 2,9%-ra mérséklődhet a hazai gazdaság bővülése, amely leginkább a beruházások növekedésének várható lassulásából fakad. Ezek alapján a hazai üzleti ciklus 2019-ben a csúcsra érhet és 2020-tól már lefordulás várható.

Az elmúlt években a hazai gazdaság vonatkozásában egy általános gazdasági kép rajzolódott ki. A 2008-as válság után kezdődő hosszú gazdasági felépülés következtében eltűntek a kihasználatlan kapacitások. Tehát a további növekedéshez már nemigen tud hozzájárulni a foglalkoztatás bővülése és a gépi kapacitások egyre nagyobb kihasználtsága. Ebben a környezetben pedig egyetlen tényező lenne képes fenntartani a további dinamikus bővülést ez pedig a termelékenység érdemi növekedése, hiszen egyedül ez képes enyhíteni a jelenleg is tapasztalható kapacitáskorlátokat. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ezt a narratívát mennyire rajzolják át a globális növekedéssel kapcsolatos, elmúlt időszakban tapasztalható aggodalmak.

A jelenlegi politikai kockázatok, mint a kereskedelmi feszültségek vagy a Brexit, negatív hatását a jegybankok alig tudják ellensúlyozni. Ez pedig a vállalati beruházások egyre intenzívebb elhalasztását eredményezheti világszerte, ami egy önbeteljesítő lassulás felé sodorhatja a globális gazdaságot. Magyarország egy kis nyitott gazdaság, így természetesen a külföldi lassulás a hazai folyamatokban is előbb-utóbb éreztetné majd a hatását. Ez pedig komoly gazdaságpolitikai dilemmát jelent. Ha nem ösztönözzük a magyar vállalatok hatékonyságjavulását és ezzel a hazai gazdaság termelékenységének javulását, akkor nem tudjuk csökkenteni a versenyképességi lemaradásunkat a fejlett gazdaságokhoz képest. Ha viszont a gazdaságpolitikai ösztönzők hatására érdemben gyorsulna a termelékenység növekedése, akkor a rendelkezésre álló emberi és gép kapacitások egyre kevésbé lennének kihasználva. Érdemi hatékonyságjavulás mellett csak úgy lehet fenntartani a teljes foglalkoztatottságot, ha közben a felvevő piac is érdemben növekszik.  Ez utóbbi pedig a globális lassulás mellett aligha lehetséges.

Természetesen a fenti dilemmára létezik megoldás. Ha a hazai gazdaság felvevő piaca nem bővül érdemben, akkor a meglévő piacból kell egyre nagyobb részesedést szerezni. Tehát egy lassuló globális környezetben az érdemi hatékonyságjavulás és a teljes foglalkoztatás fenntartása csak a piaci részesedés növekedése mellett lehetséges.

A gazdaságpolitika számára a hatékonyságjavulás és a munkanélküliek számának alacsonyan tartása általában egy egyszerre elérendő cél. Ha jobban meggondoljuk ezt, akkor igen sok esetben a vállalati döntéshozók is a fenti dilemmával szembesülnek. Elég arra gondolni, hogy számtalan KKV valósított meg pályázati források segítségével hatékonyságjavító beruházásokat. Ezek a pályázatok pedig sokszor bértömeg-vállalásokat is tartalmaznak. Ha egy hazai KKV egy pályázati vállalás vagy egyéb tényező miatt egyszerre szeretné fenntartani az alkalmazotti létszámát és hatékonyságot javítani, akkor a jelenlegi környezetben a piacszerzésre érdemes koncentrálni. Természetesen ezt egy olyan környezetben, ahol az üzleti szereplők nagy része is éppen ugyanerre törekszik.   

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről rendszeresen e-mailben értesülhet.