Merre tovább Egyesült Államok? – A társadalmi feszültségek

Az Egyesült Államok (USA) ugyan korunk vezető hatalma, azonban jelentős társadalmi feszültségekkel küzd, amelyek alááshatják ezt a státuszt. Az USA gyakran hangoztatott jelzője, hogy a népek olvasztótégelye, illetve a lehetőségek hazája. Ugyanakkor a koronavírus-járvány időszaka ráirányította a figyelmet a súlyos társadalmi különbségekre. A korlátozó intézkedések jelentős munkanélküliséget hoztak, ami tovább mélyítheti a társadalmi szakadékot és olyan mozgalmak is lendületet vettek, mint a rasszizmus ellen tiltakozó Black Lives Matter. Továbbá jelentős belső vándorlás indult el az országban.

A novemberben megválasztandó amerikai elnöknek olyan kérdésekre kell választ adnia, mint a középosztály elszegényedése és a koronavírus-járvány hatására megemelkedett munkanélküliség. Ugyanakkor az előbbiekkel szorosan összefüggő kérdések is felmerülhetnek, mint az oktatási és egészségügyi rendszer hozzáférhetősége vagy a társadalmi egyenlőség. A két jelölt illetve a két nagy párt álláspontja ezekről a kérdésekről ismert. Felmerül a kérdés, hogy milyen társadalmi körülmények mellett váltak ilyen meghatározóvá az említett témák.

A kialakuló társadalmi tagozódásról bővebben: itt lehet olvasni.

Eltűnik az amerikai középosztály?

Az amerikai középosztály zsugorodása több évtizedes folyamat, de a 2000-es évek válságai felerősítették a folyamatot. A háztartások jövedelme leginkább az 1970 és 2000 közötti időszakban emelkedett, átlagosan évente 1,2%-kal. 2000 és 2018 között az emelkedés már csupán 0,3% körül alakult. Ugyanakkor az időszak utolsó éveiben, 2015 után a válságból való kilábalás jelei kezdtek látszani, az éves jövedelememelkedés üteme újra elérte 2,1%-os szintet.

Az elmúlt évtizedek jövedelemnövekedése ráadásul nem egyenletesen, hanem a magasabb jövedelmű háztartásoknál erősebben csapódott le. Az amerikai középosztály, amely egykor az amerikaiak egyértelmű többségét képviselte, zsugorodni kezdett. Így az összesített jövedelem nagyobb része a magasabb jövedelmű háztartásokhoz kerül, míg a közepes és alacsonyabb jövedelmű háztartásoknál az arány mérsékeltebb. A washingtoni székhelyű Pew Research Center felmérése alapján a 1970-es években még a lakosság 61%-a tartozott a középosztályhoz, addig 2016-ra már csak 52%-a. Az alacsony jövedelműek aránya ez alatt az időszak alatt 25%-ról 29%-ra nőtt. Eközben a felső jövedelemkategóriába tartozók aránya is növekedett: 14%-ról 19%-ra. A jelenség része az is, hogy a legfelső 5%-nál emelkedtek a leggyorsabban a jövedelmek. Ez a tendencia kiéleződő társadalmi különbségeket jelez.

Az amerikai háztartások vagyonát tekintve az 1990-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig tartó időszak igen kedvező volt, a vagyonállomány jelentős növekedését hozta. A lakásárak ebben az időszakban több, mint kétszeresükre nőttek, a részvények értéke pedig megháromszorozódott. A kedvező időszaknak a 2000-es évek közepén kipukkanó ingatlanpiaci buborék vetett véget. 2016-ban – amikorra vonatkozóan az utolsó adatok rendelkezésre állnak a Pew adatbázisában – egy átlagos amerikai család nettó vagyona még mindig kevesebb volt, mint 1998-ban. Így a társadalmi szakadék a vagyon esetében még nagyobb – a hidegháború óta kétszeresére nőtt – mint a jövedelem esetében és ebben a tekintetben még gyorsabban távolodnak az egyes csoportok egymástól. A felső rétegek még a 2008-as válságból is nyertesként kerültek ki. Az Egyesült Államok szerepel a világ 10 legnagyobb vagyonkülönbségével rendelkező ország listáján: ahol a felső 10% birtokolja a háztartások vagyonának 75%-át.

Bővebben: itt, itt, és itt.

Etnikai hovatartozás szerinti és nemenkénti jövedelmi különbségek

Az Egyesült Államokban továbbra is nagyok a faji és nemi bérkülönbségek, még akkor is, ha az évek során bizonyos csökkenés volt regisztrálható. Az amerikai teljes és részmunkaidős munkavállalók körében az afro-amerikaiak 2015-ben 75% -át keresték annak a jövedelemnek, mint a fehérek medián órabére. A nők keresete pedig a férfiak medián bérének 83%-val egyezett meg.

A nem és az etnikai hovatartozás együttes figyelembevételével az ázsiai férfiak kivételével valamennyi csoport lemarad a fehér férfiaktól az óránkénti átlagkereset tekintetében – derül ki a Munkaügyi Statisztikai Hivatal adataiból és a Pew Research Center elemzéséből.

A kutatások azt mutatják, hogy a különbségek többsége az oktatás, a tapasztalat, a foglalkozás vagy az iparágak eltéréséből és más mérhető tényezőkből fakad. Ugyanakkor a különbségek már az iskoláztatásnál kezdődnek: az afro-amerikaiak ás a spanyol ajkúak alacsonyabb aránya rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Míg az ázsiai férfiak között sok a magasan iskolázott és menedzserként dolgozó, így ők a legjobban keresők közé tartoznak.

Bővebben: itt.

Kik váltak munkanélkülivé a járvány hatására?

Az aktivitási ráta (alábbi ábra) – amely a gazdaságilag aktívak (foglalkoztatottak és munkanélküliek) népességen belüli arányát mutatja meg – az 1970-es évektől fokozatosan emelkedett az 1990-es évekig (a 61% körüli szintről). A mutató 66-67% körüli értéken stagnált 2000-ig; az akkori csúcsérték (67%) óta 2015-ig csökkenés volt tapasztalható, ami után enyhén emelkedett a ráta (2020 év elején 63% volt). A munkanélküliség esetében az 1970-es évek eleje óta nem volt olyan kedvező érték, mint 2019 végén (3,5%), amit a koronavírus-járvány kitörése írt felül (lényegében ez azt mutatja, hogy a munkaerőpiac stabillá vált).

• 

Az idei válság hatásait vizsgálva az egyes társadalmi szegmensekben a következőket láthatjuk (az adatok a munkanélküliség májusi tetőzését mutatják be, azóta bizonyos visszarendeződés volt tapasztalható): több nő (14,3%) vált munkanélkülivé, mint férfi (11,9%). Az afro-amerikai férfiak körében lényegesen kevésbé ugrott meg a koronavírus-járvány következtében (15,8%) a munkanélküliség, mint a 2008-as válság után (21,2%).

A legnagyobb negatív irányú eltérés a 10 évvel ezelőtti válsághoz képest a spanyol ajkú nőknél alakult ki, akik közül akkor 13,4% vesztette el állását, most 19,5%. A bevándorlók körében is nagyobb volt az emelkedés (12,4%), mint az amerikai születésűeknél (15,7%). A jelenség mögött valószínűleg ágazati hatások húzódnak meg: más szektorokba gyűrűzött be a járvány, mint 2008-ban. Az összes korosztály tekintetében nagyobb arányú volt az állásvesztés, mint egy évtizeddel korábban. Mégis a jelenlegi helyzet különösen súlyosan érintette a fiatalokat (25,3%-os munkanélküliség alakult ki, míg egy évtizede 20,0%).

A fiatal felnőttek a nagyobb arányban dolgoznak a magasabb kockázatú iparágakban, mint például a vendéglátás és turizmus, amelyeket jobban érintett a társadalmi távolságtartás bevezetése és a korlátozások. A legnagyobb biztonságban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők voltak: az egyetemi végzettséggel rendelkezőknél 7,2%-os munkanélküliség volt tapasztalható, míg a középfokú végzettséggel sem rendelkezőknél 18,5%.

Bővebben: itt, és itt lehet olvasni.

Mit jelent ez Amerika nagyhatalmi státuszára nézve?

A kihívónak, Kínának is megvannak a maga társadalmi problémái. Ugyanakkor érdemes figyelembe vennünk, hogy Kína esetében egy feltörekvő (és nem csúcson lévő) nagyhatalomról van. Másrészt, gyakran európai szemüvegen keresztül nézzük a Keletet. A kínai társadalom berendezkedése sosem lesz a nyugati civilizációval megegyező, hiszen eltérő kultúrával és fejlődési úttal rendelkezik.

Miért érdemes hazai szempontból tudni az amerikai társadalmi problémákról?

A gazdaság vagy a technológia jövőjét a világ vezető hatalmai formálják. Egy nagyhatalom jövőjét azonban számos tényező befolyásolja, ezek közé tartozik, hogy merre tart az adott társadalom. A belső problémák megakadályozhatják, hogy egyik vagy másik ország a benne rejlő potenciálnak megfelelően teljesítsen. Ez igaz lehet Amerikára is.

Ahogy arról már korábban is írtunk, a hazai vállalatoknak is tekintettel kell lenni arra, hogy egyik vagy másik gazdasági ágazatban nem elég egy földrajzi irányba orientálódni. Diverzifikálni kell a beszállítói láncokat, amelyekben az egyes vállalatok részt vesznek. A koronavírus-járvány ismét ráirányította a figyelmet erre a kérdéskörre. A határok lezárásával felerősödtek azok a tendenciák – elsősorban a kereskedelmi háború miatt –, amely során új országok léptek be a beszállítói láncokba, illetve termelési kapacitások áthelyeződnek. A vállalkozások szempontjából fontos, hogy kövessék a világban zajló események folyását és arra gyorsan reagáljanak.