A hatalom dimenziói

A kereskedelmi háború és más nemzetközi események kapcsán sokszor hallhatjuk a nagyhatalom kifejezést. Gondolkoztunk már azon, hogy mit jelent ez a fogalom? Többnyire inkább csak érezzük, mit jelent. A kifejezésről elsőre az Egyesült Államok, Oroszország, az egykori Szovjetunió vagy esetleg Kína juthat eszünkbe. Mi teszi ezeket az országokat nagyhatalommá?

A hatalom a politikatudományhoz hasonlóan a nemzetközi kapcsolatokban is összefügg a befolyásolási képességgel; legyen akár szó kikényszerített vagy beleegyezésen nyugvó akaratérvényesítésről. A hatalom arcait írja le Joseph S. Nye -napjaink egyik legnagyobb hatású nemzetközi kapcsolatok szakértője, a Harvardi Egyetem professzora – 1990-es években kialakított elmélete, amely kemény és puha hatalmat különböztet meg. A kemény hatalmi eszközök a kényszer valamilyen formájára épülnek: katonai vagy gazdasági erőkifejtést (pl. kereskedelmi háború) foglalnak magukban. A puha hatalom pedig a vonzerőn alapul: ez esetben a kultúrának, a politikai eszményeibe vetett hitnek és a mintaértékűnek tekintett politikaformálásnak van meghatározó szerepe.

A korábbi, zöldgazdaságról szóló blogbejegyzésemben röviden bemutattam, hogy a hatalmi központok időbeli és térbeli kialakulásában kimutatható bizonyos ciklikusság. Emellett arra is rávilágítottam, hogy a technológiai fölény és a hatalom összefügg. A technológián kívül azonban más tényezők is fontosak a hatalmi központok kialakulásánál. Mi a nagyhatalmiság receptje? A következőkben a hatalom öt dimenzióját mutatom be.

Gazdaság: Az USA a világ GDP-jének még mindig közel negyedét állítja elő, ezt követi az Európai Unió összesített GDP-je, Kína pedig az USA-nál egy harmaddal kevesebbet termel. Figyelembe vehető még többek között a legnagyobb vállalatok székhelye. Ezek negyede szintén amerikai, de ezen a téren Kína rohamléptekben dolgozza le hátrányát. Hagyományosan erős Japán és egyes európai államok.

Katonai erő: az Egyesült Államok fölénye még mindig jelentős és a más tekintetben kevésbé kimagasló Oroszország továbbra is a világ második katonai hatalma, megelőzve Kínát, Indiát és Franciaországot.

Erőforrások feletti rendelkezés (terület nagysága, lakosság száma és a természeti erőforrások): Ez a tényező már rendkívül vegyes képet mutat. A történelem során az erőforrások kiemelten fontosak voltak (erről az előző blogbejegyzésben esik szó), ám sokszor az államok nem képesek politikai hatalomra váltani meglévő tartalékiakat. Gondoljunk például a kőolajra. Az OPEC-tagállamok először az 1970-es években igyekeztek felhívni a figyelmet saját erejükre az olajárrobbanással. Az olajtermelők mégsem váltak a hatalom elsődleges centrumaivá (mivel más hatalmi tényezők szerepe is fontos). Az USA és Kína viszonylatában utóbbi sokkal kedvezőbb adottságokkal rendelkezik.

Politikai ideológia és vezetés: a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb fórumai, mint az ENSZ-család, az IMF vagy a Világbank-csoport az USA vezetésével jöttek létre. Az Egyesült Államok helyzeti előnye jelentős, ugyanakkor Kína több úton igyekszik kihívás elé állítani versenytársát. Erősíti jelenlétét az Amerika által elhanyagolt területeken, például Afrikában (eközben biztosítja nyersanyagforrásait), világkereskedelmi szerepét a Selyemút kezdeményezés növeli, illetve az eurázsiai térség szorosabb összekovácsolására törekszik, míg a Dél-Kínai-tengeren formálódó konfliktus már közvetlenül amerikai érdekszférát érint (a Fülöp-szigetek az USA hagyományos szövetségese).

Kulturális befolyás: Kevesen gondolnak arra, hogy a filmek vagy egy életérzés politikaformáló erővel bírnak. Eközben a Hollywood, az amerikai zenészek, sportolók, a farmer, a kóla soha nem csak egy-egy márkát fémjeleztek, hanem az amerikai életérzést is közvetítették. Amerikának még a digitális korszakban is vannak tartalékai, gondoljunk csak az almás digitális eszközökre. Kína számára még van tere a fejlődésnek, például filmekben az indiai Bollywood megelőzi és a Konfucius Intézetek sem terjesztik még olyan markánsan a kínai nyelvet és kultúrát, mint például a Francia Intézetek a franciát.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy napjaink rendkívül gyorsan változó világában egyetlen szabályszerűséget sem tekinthetünk kőbevésettnek. A területen alapuló hatalmiság elé a globalizáció és a digitális világ nagy kihívást állít. Egyes országok nemzeti össztermékét meghaladja egy-egy transznacionális vállalat bevétele. Másrészt az információ is fontos hatalmi tényező, amely nehezen felmérhető erőforrás.

Egy hazai vállalat szempontjából miért lényeges az, hogy ki a nagyhatalom? Úgy tűnik, hogy minden nagyhatalom – napjainkban az USA – esetében is van egy fázis, amikor a kihívó hatalmak egyre erősebbé válnak és jó eséllyel pályáznak az új hatalmi központ címére. Most még nem láthatjuk, hogy Kína vagy más állam felemelkedése következik-e be vagy az USA képes tanulni a történelem tapasztalataiból. Az viszont bizonyos, hogy a változó időkben érdemes fokozottan figyelni az eseményeket és vállalkozásunk a nemzetközi kitettségét diverzifikálni. Annak érdekében, hogy segítsük az eligazodást, holnap is folytatjuk a kereskedelmi háborúról szóló publikációik sorozatát.