A koronavírus okozta nyomás hatására összerúgták a port az olajnagyhatalmak

  • Simon Tamás Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   

2016 első negyedéve óta nem volt olyan alacsonyan az olajár, mint idén március elején. A koronavírus terjedésének, valamint az olajnagyhatalmak játszmáinak hatására a január eleji 70 dollár körüli szintről március elejére 50 dollár körüli szintre esett, majd néhány nap leforgása alatt 30 dollár közelébe zuhant az olaj ára. Az alábbi blogbejegyzésben összefoglaltuk, hogy mi történt ebben az időszakban, milyen hatása lehet a jelenlegi helyzetnek az olajpiac szereplőire, illetve mi várható a jövőben.

A globális gazdaság lassulása és ezzel együtt az olajkereslet-növekedés ütemének mérséklődése, valamint az amerikai palaolaj-termelés felfutása következtében megjelenő többletkínálat miatt az olajpiac már az előző két évben is erősen túlkínálatos volt. Az előző év olajpiaci fejleményeiről az alábbi blogbejegyzésekben írtam részletesebben:
Bajban az olajkitermelők: már a koronavírus is lefelé nyomja az olaj árát
Egyre elkeseredettebben küzd az olajárakkal az OPEC, de mire is elég mindez?
Lesz-e újra 100 dollár feletti olajár?

Az olajárak stabilizálása érdekében az OPEC+ több ütemben fogta vissza kitermelését, csökkentve ezzel a kínálatot. 2018 decemberében 1,2 millió hordó/nap, 2019 decemberében további 500 ezer hordó/nap mértékben vágták vissza a kitermelésüket. A tagok közül Szaúd-Arábia vállalta a legnagyobb erőfeszítéseket és jelentősen túlteljesítette vállalásait.

Ezzel párhuzamosan a kereslet éves növekedése 1-2 millió hordó / nap között alakult, azonban ezt szinte teljesen ellensúlyozta a nem-OPEC tagok (elsősorban USA) palaolaj-termelésének 2 millió hordó / nap feletti éves növekedése. Tehát a piac már a koronavírus megjelenése előtt, az OPEC+ jelentős erőfeszítései ellenére is erősen túlkínálatos volt.

Ebben a helyzetben érte az olajpiacot a koronavírus megjelenése. Az IEA pesszimista szcenáriója szerint, amennyiben a koronavírus széles körben elterjed az EU-ban és Amerikában, valamint a járvány kezelése időben is elhúzódik, akkor 730 ezer hordó / nap keresletcsökkenés várható 2020-ra. Ha a pesszimista szcenárió realizálódik, akkor olyat tapasztalhatunk az olajpiacon, amire az elmúlt évtizedben nem volt példa. 2009 óta ugyanis nem volt év/év alapon csökkenés az olajkeresletben. Az optimista szcenárió szerint 480 ezer hordó / nap kereslet növekedés várható. Ez növekedés ugyan, de nagyon alacsony. Összehasonlításképpen, 2019 decemberben még 1,2 millió hordó /nap növekedést vizionált az IEA 2020-ra. Várhatóan 2020 második félévben kezd el visszaállni a kereslet a normális szintre.

A fejlemények következtében Szaúd-Arábia újabb 1,5 millió hordó/nap vágást javasolt az olajkitermelésben annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a koronavírus okozta járvány olajkeresletre gyakorolt kedvezőtlen hatását. Az oroszok azonban kizárólag a jelenleg érvényben lévő kitermelés-csökkentés meghosszabbítását lettek volna hajlandóak elfogadni, további visszavágást nem. Ennek valószínűleg az áll a hátterében, hogy az orosz költségvetésnek a 40-45 dollár feletti olajár még elfogadható, így nekik vélhetően elegendő lett volna a korábbi intézkedések fenntartása.

Mivel nem sikerült egyezségre jutni, ezért a korábbi kitermelés-csökkentési egyezség sem került meghosszabbításra, ami azt jelenti, hogy áprilistól az összes termelő szabadon növelheti a kitermelését és ezzel a korábbi években felhalmozódott kitermelési tartalékok rázúdulhatnak a (már jelenleg is túlkínálatos) piacra. Ennek hatására a kőolaj ára néhány nap leforgása alatt 50 dollár körüli szintről 30 dollárhoz közeli szintre szakadt, amire 2016 eleje óta nem volt példa.

Az olajkészletek jelenleg minden fronton növekednek. Az OECD készletek az ötéves mozgóátlag felett vannak. Ezek a készletek kb. 63 napi keresletet fednek le. Az úszó készletek februárban (nagyrészt Iránhoz köthetően) szintén emelkedtek kb. 1,9 millió hordóval 80,2 millió hordó szintre. Kínában kb. 1 millió hordóval nőttek a készletek. A növekvő készletszintek is túlkínálatos piacot jeleznek és nyomást gyakorolnak az olaj árára.

Az biztos, hogy a jelenlegi olajár minden olajtermelő országnak és vállalatnak káros. Kérdés, hogy a TOP3 olajkitermelő Szaúd-Arábia, Oroszország és az USA játszmájából ki jöhet ki győztesen, illetve várható-e, hogy az olajnagyhatalmak változtatnak a jelenlegi stratégiájukon.

A legnagyobb kérdés az, hogy kinek fáj leginkább az alacsony olajár. A legalacsonyabb (10 dollár / hordó alatti) változó költség mellett kitermelhető forrásai Szaúd-Arábiának vannak, azonban Szaúd-Arábia költségvetési egyensúlyának fenntartásához 70 dollár feletti olajárra lenne szükség. Oroszország ennél lényegesen jobb helyzetben van, Oroszország számára a 40-45 dollár feletti olajár már elfogadható. Az amerikai palaolaj-termelők átlagos egységköltsége 25 dollár körül van, azonban a magasabb költségű kutak fedezeti pontja 40 dollárhoz közelít. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az USA-ban az olajipari vállalatokat ugyan kedvezőtlenül érint a jelenlegi helyzet, azonban az USA gazdaságának egésze kevésbé van kitéve az olajárak alakulásának. A palaolaj-termelők ráadásul 2014-2017 között egyszer már sikeresen alkalmazkodtak hasonló szituációhoz.

A fentiek azt mutatják, hogy a jelenlegi helyzet Szaúd-Arábiát érinti a legkedvezőtlenebbül. Egy ideig külső forrásból valószínűleg tudja fedezni az arab ország a kieső olajbevételeket, azonban a jelenlegi játszmát csak abban az esetben lesz képes hosszabb ideig fenntartani, amennyiben szerkezeti átalakításokkal elkezdi lefaragni költségvetési kiadásait.

Egy másik vetülete a témának, hogy hogyan érinti az energiahordozókban szegény, nettó importőr országok gazdaságát a jelenlegi helyzet. Rövid távon a jelenlegi olajárszint ugyan kedvez az olajimportőr országoknak, azonban hosszabb távon rájuk nézve is kockázatot jelent.

Ugyanis, ha tartósan alacsony marad az olaj ára, akkor mind a hagyományos- mind pedig a nem-konvencionális olajtermelésbe irányuló beruházások drasztikusan csökkenni fognak a következő években. Ez könnyen azt eredményezheti, hogy néhány év múlva, amikor a globális gazdasági növekedés és ezzel párhuzamosan az olajkereslet növekedésnek indul, az elmaradt beruházások következtében a kínálat nem lesz képes időben reagálni az új helyzetre. Ebben az esetben az alacsony olajár éveit követően ismét könnyen a magas olajárak éveiben találhatjuk magunkat.

Szeretne hasonló cikkekről folyamatosan értesülni?

  • Engedélyezze a böngésző általi weboldal-értesítéseket, így az új blogbejegyzéseinkről azonnal értesülhet.
  • Iratkozzon fel hírlevelünkre ezen a linken, így az új blogbejegyzéseinkről havonta, e-mailben értesülhet.