Számolni a kiszámíthatatlannal: hogyan hat a magyar gazdaságra a koronavírus?

2019 már a borússá váló globális növekedési kilátásokról szólt. Ugyanakkor, ahogy korábbi publikációnkban beszámoltunk róla, ez a jelenség sokkal inkább egy önbeteljesítő lassulás, amely nem éri készületlenül a gazdaságot (a gazdasági összeomlásokat előre nem látható, hirtelen események okozzák). A fejlett piaci jegybankok (Fed, ECB) várakozása is ebbe az irányba mutat, a gazdasági teljesítmény visszaesését a laza monetáris politika fenntartásával igyekeznek kezelni.

A koronavírussal kapcsolatos félelmek felerősítették a globális gazdaság lassulásával kapcsolatos várakozásokat. Ugyanakkor sokkal inkább éven belüli gazdasági hatással kell számolnunk, mint ahogyan a 2003-as SARS-vírus esetében is történt. Azt viszont érdemes figyelembe vennünk, hogy Kína nemzetközi gazdasági szerepe azóta lényegesen átalakult. A globális értékláncok fontos szereplője lett és a világgazdasági súlya is jelentősen emelkedett. A Világbank adatai alapján 2003-ban Kína a világ GDP-jének csupán 4%-át állította elő, míg 2018-ban ez az arány már 16% volt.

A hazai gazdaság esetében a 2019-es évben még nem mutatkozott meg a borús hangulat. A hazai gazdaság fundamentumai kiegyensúlyozottak (2019-ben 4,9%-os volt a gazdasági bővülés, 2020-ra 3,5%-os bővüléssel számolunk), a GDP növekedése 2012 óta haladja meg az európai uniós átlagot. Ugyanakkor kis, nyitott gazdaság esetében számolnunk kell a külpiacokról begyűrűző hatásokkal, pl. a koronavírus járvány kapcsán kialakuló folyamatokkal.

A járvány hatásait leginkább a turizmus szenvedheti el mind globálisan, mind idehaza. A Capital Economics elemzése alapján az Egyesült Államokból Kínába irányuló turizmus 90%-kal esett vissza az egy évvel korábbihoz képest. Az Amerikából Kelet-Közép-Európába irányuló turizmus pedig 7,7%-os visszaesést mutat. Várakozásunk szerint a turizmusban visszaesést tapasztalhatunk február-március hónapokban idehaza is. A turizmus esetében nagyobb kockázatot rejt, hogy a kiesett időszak nem vagy csak kisebb valószínűséggel pótolható a későbbiekben. A Magyarországra irányuló külföldi és némileg a belföldi turizmusra is hatással lehet ezért a vírus. Fontos azonban látni, hogy hazánk esetében turisztikai szempontból kevésbé releváns hónapokban fejti ki hatását a járvány.

A globális értékláncok esetében a kínálat visszaesésével kell számolni, egyes gyártási kapacitások kiesését már most is tapasztalhatjuk a feldolgozóiparban. A hazai gazdaságba is a feldolgozóiparon keresztül gyűrűzhetnek be a hatások. Az alágazatok közül többek között a járműgyártás és fémipar mutatja a legnagyobb korrelációt az export növekedésével. Ez nem meglepő, mert jellemzően külföldi leányvállalatok vagy azoknak beszállító hazai vállalatok tevékenykednek ebben az iparágban. Ezt jól mutatja, hogy a hazai ipar árbevételének 2/3-a az exportpiacról származik.

A logisztika és a kereskedelem is érdemi együttmozgást mutat az exporttal (ráadásul a két ágazat szoros kapcsolatban van a feldolgozóiparral). A hazai ipari termelésbe a folyamat olyan módon gyűrűzhet be, hogy egyes termékekben átmeneti hiány keletkezhet (már hiány volt ázsiai alkatrészekből (Kína), kínai alapanyagokból, kondenzátorokból, lemezből, öntvényekből, palackból, passzív elektronikai alkatrészekből és védőfelszerelésekből). Vannak olyan gyárak, ahol vissza kellett fogni a termelést, de leállásról még nincs szó.

A gyógyszeripar is erős korrelációt mutat az export növekedésével, azonban jelen helyzetben a gyógyszeripar és biotechnológia a folyamatok nyertesei lehetnek. A szolgáltatások esetében – a turizmus,  a vendéglátás, kultúra, valamint a szállítmányozás és logisztika kivételével – némileg tompítottabb lehet a hatás, különösen az atipikus foglalkoztatási lehetőségek elterjedésének köszönhetően, mint a távmunka.

A járvány rövid távon a fogyasztást kevésbé befolyásolja. A koronavírus korai szakaszában élénkítheti a kiskereskedelmi forgalmat, hiszen a fogyasztók felkészülve az esetleges otthoni munkavégzésre vagy szélsőségesebb esetben karanténra, nagyobb mennyiségű élelmiszert halmozhatnak fel. Kínálati oldalról elenyésző a valószínűsége az általános ellátási gondoknak, esetlegesen egy-két speciális termék (pl. szájmaszk) esetében léphetnek fel nehézségek.

A járvány kapcsán kiemelhető, hogy a bizalomnak van kulcsszerepe. Ezt mutatják a nemzetközi beszerzési menedzserindexek (BMI), amelyek Kína (35,7), az Egyesült Államok (49,6) és Európa (49,1) esetében is a gazdasági lassulást előrevetítő (50 pont alatti) tartományban mozognak. Hazánkban a BMI még februárban is a lélektani határnak számító 50 pontos szint felett maradt, 50,1 pontra süllyedt, a januári 52,2 pontról.

Már a 2008-as válság is ráirányította a figyelmet arra, hogy a racionális gazdasági viselkedésre alapuló klasszikus közgazdaságtan nem ad megfelelő magyarázatot az eseményekre. Ezzel analóg jelenség lehet a koronavírus járvány kapcsán kibontakozó félelem és bizalomhiány. A viselkedési közgazdaságtan már számol a szociálpszichológiai jelenségekkel, közöttük a kognitív disszonanciával.

A kognitív disszonancia az új események által keltett szorongás, amely során ellentétes információk és meggyőződések ütköznek egymással az elménkben. Az egyén igyekszik ezeket az ellentéteket, illetve a belőlük fakadó bizonytalanságot feloldani magában, akár az eredeti elképzelések felülírásával, akár az irracionális elképzelések fenntartásával. A jelenség kiszámíthatatlanná teszi az események kimenetelét. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az egyének az ellentmondás feloldására törekszenek, ami szintén erősíti az átmeneti jelleget és a helyzet rendeződését hosszabb távon.

---