Milyen lehet a gazdasági növekedés utáni világ?

A 2020-as évtized számos nem várt negatív eseménnyel és természeti katasztrófával kezdődött (a világ más tájai után Ausztráliában tomboló erdőtüzek, a tavalyról áthúzódó, mezőgazdaságot sújtó sertéspestis és most a koronavírus-járvány). Az elmúlt néhány napig nem igazán tudtuk elképzelni, hogy milyen egy gazdasági növekedés nélküli világ. Talán van, aki még most sem. Eközben a gazdasági növekedés fogalma a történelem egy igen kicsi hányadában volt csak velünk, mindössze kb. 100 éve (a neolitikumtól vagyis a mezőgazdaság kialakulásától számított történelem kb. 12 000 év). Persze ezt megelőzően is voltak gazdasági és így társadalmi rendszerek és ezután is lesznek. A katasztrófákat és személyes drámákat átélőknek ez azonban sovány vigasz. Ugyanakkor a jelen, és talán a jövő tisztábban látása érdekében érdemes lehet megvizsgálni, mi is az a gazdasági fejlődés és növekedés? Mi a különbség közöttük? Az eddigi gazdasági szemléletet honnan és milyen kihívások érik?

Mi a gazdasági fejlődés?

Talán sohasem gondoltunk rá, de a gazdasági fejlődés fogalma térben és időben szorosan lehatárolható használattal rendelkező kifejezés. Közgazdasági fogalom, amely azt a folyamatot jelöli, amikor egy nemzet, régió vagy helyi közösség gazdasági jólétét és életminőségét a kívánt céloknak megfelelően javítja (ez bármi lehet, de jelenleg leginkább egy modern, jóléti társadalom). Ezt a gondolkozási keretrendszert elsősorban a nyugati civilizációhoz és a modernitás eszményéhez (az állandó fejlődés és a hagyományos társadalom szembeállítása) köthetjük; amelynek számszerűsített formája a 20-21. században lett a mindennapok része. A kapcsolódó mutatószámok is ekkor alakultak ki. A mai ember úgy értelmezi, hogy a gazdasági növekedés lényegében elhanyagolható volt kb. 150 évvel ez előttig (alábbi ábra). Fontos azt is látni, hogy több tényező játszik közre az időszak gazdasági progressziójában, mint a népesség robbanásszerű növekedése és a különféle találmányok egyre gyorsuló ütemben való bevezetése.

A gazdasági növekedés egy jóval egyszerűbben megfogható jelenség. A gazdasági javak és szolgáltatások termelésének és fogyasztásának növekedését jelenti. Leggyakrabban használt mérőszáma: a GDP és a GDP/fő. A mutató hitelességét azonban számos kritika érte a múltban és ma is. Több kísérlet történt a megújítására, de eddig egyetlen egységesen elfogadott, helyettesítő mutató sem született.

Mi baj GDP-vel?

Leegyszerűsítő: komplex jelenségeknek csak a legegyszerűbben számszerűsíthető folyamatait tudja jellemezni. Például csak a gazdasági / anyagi jólét számít-e? Másrészt a jövedelemnek sem ismerhető minden eleme, a GDP csak a (legálisan) kereskedelmi forgalomba került termékeket és szolgáltatásokat mutatja meg; valamint az ilyen fajta mérés magában hordozza mennyiség és minőség közötti ellentétet.

Torzít: csak a helyben eladott és megtermelt áruk, valamint szolgáltatások szerepelnek benne; emellett olyan helyzeteket sem kezel, mint amikor egy vulkánkitörés alkalmas rá, hogy növelje a GDP-t (a helyreállítás költségei miatt), de a 2. világháború után is igen magas volt a gazdasági növekedés. Egy hétköznapi példával élve: több GDP-t termel, ha az ablakon megyünk ki, mint az ajtón (mert a betört üveget pótolni kell, amely alapanyagot és üveges szakembert követel meg).

Társadalmi fejlődés mérésére is használják. De mérhető-e gazdasági mutatóval a társadalmi fejlődés? Maga a társadalmi fejlődés sem értéksemleges, egyes csoportoknak kedvez, míg másoknak nem.

Társadalmi jólét mérésére használják: a gazdaság vajon lefedi-e a társadalom mélyebb dimenzióit? Adott társadalom egy szűk része számára is lehet kedvező a GDP-növekedés, miközben a többség számára kedvezőtlen.

Egyezmény eredményeképpen alakult ki, mindig lesznek ellenzői illetve hátrányosan megkülönböztettek (pl.: civilizációk szintjén nyugati és más civilizációk, vagy társadalmi csoportok között, politikai törésvonalak mentén).

A természeti vagy társadalmi tőkét sem méri a GDP.

Honnan jöhet az új gazdasági rendszer?

Számos olyan mozgalom van, amely a mai gazdasági fejlődést kritikusan szemléli, illetve bizonyos változások a kritikai szemlélet nélkül is bekövetkeznek.

Már láthatjuk a koronavírus kapcsán, hogy a digitális világ valódi áttörése most köszöntött be. A rendelkezésre álló digitális eszközök kihasználásának új korszakát éljük a koronavírus-járvány kapcsán (digitális oktatástól a szabadidő eltöltésig: edzések, jóga, fesztiválok a virtuális közösségi térben, online színház vagy pszichológus).

A kritikus szemléletek közül napjainkban a leginkább elterjedtebb szempont az ökológiai megfontolás: a termelés és a fogyasztás állandó növekedése környezetileg és ökológiailag fenntarthatatlan. Ez a jövőben nem csak a csomagolóanyagok rohamos lecserélődésében nyilvánulhat meg, hanem például olyan szektorokban is, mint a járvány által sújtott turizmus, ami számos környezetkárosító elemet tartalmaz (utazás, túlfogyasztás).

A fogyasztás szintén új korszakába léphet. Már az elmúlt években szűkebb rétegek esetében elkezdett terjedni az anti-konzumizmus vagy nemnövekedés mozgalom, ami a felesleges túlfogyasztás ellen kíván fellépni (például: ne vásárolj semmit nap). Mahatma Gandhi maga is az önkéntes egyszerűség hirdette, vagyis a valós szükségletek mentén folytatott életvitelt hirdette.

Az Olaszországból indult Slow-mozgalom is hasonló elveket vall. Továbbá a mennyiség-minőség dilemmára hívja fel a figyelmet: a lassú életmód kiegyensúlyozottabb, értelmesebb és életigenlő életvitel (minőség a mennyiség elé helyezése). A minőségi fejlődési megvalósítható a mennyiség előtérbe kerülése helyett. A Slow olyan ágazatokba gyűrűzik be, mint a vendéglátás (étkezés), szórakoztatóipar (zene), de a divatiparban is megtalálható.

Az is megjegyzendő, hogy baloldali mozgalmak irányából már régóta éri kritika a fennálló rendszert a jelentős egyenlőtlenségek miatt. A világ 8 leggazdagabb emberének vagyona megegyezik a világ szegényebb felének összes vagyonával. Hasonló problémát feszegetnek a technológiai ellenes mozgalmak az automatizáció kapcsán, amely a hatékonyságot a szociális szempontok elé helyezi (munkahelyeket szüntet meg).

A fentebbiekben említettek szerint más civilizációk részéről is éri kritika napjaink gazdasági fejlődési modelljét. A kolonizációval, iparosodással, modernizációval és globalizációval egy nyugatközpontú világ alakult ki. A többi civilizáció esetében van törekvés alternatív modellek kialakítására. Érzékelhető feszültség van a nyugat és „többiek” között (Huntington: Clash of Civilization).

Azonban földrajzi helytől függetlenül találkozhatnunk globalizációellenes mozgalmakkal, amely világszintű egységesedés ellen tiltakozik. Széles körű ideológia: a helyi termékek vásárlása is ide sorolható, ahol az ökológiai szempontok is fontosak; de sokszor olvashatunk globalizációellenes tüntetőkről világszerte.

További, fentebbiekkel összefüggő, mégis külön csoportot alkotnak az önfenntartó mozgalmak, amelyek ökológiai és társadalomkritikai alapon közelítik meg a fennálló rendszereket. Maguk állítanak elő, amit csak lehet, eközben a legkisebb külső segítséget és erőforrást veszik igénybe. A jelenség egy speciális, állami illetve nemzetgazdasági szinten megvalósuló formája az autarkia (az önellátás, a gazdasági elszigetelődés politikája, amelynek során egy ország nem tart fenn kereskedelmi kapcsolatokat a külvilággal).

A fentebbi mozgalmakból egyik vagy másik, esetleg több is előre törhet. Ugyanakkor a korábbi gazdasági modellt sem kell eltemetni, de bizonyos szemléletváltást mindenképpen hozhat a jelenlegi járvány. Azt se felejtsük el, hogy egyes hagyományos termékek és szolgáltatások kifutnak, míg pl. egyes új digitális szolgáltatások vagy környezetbarát termékek előtt kinyílik a kapu.