A bizalom helyreállítása a kiút a jelenlegi válságból? – 2. rész

Az előző blogbejegyzés folytatásaként, jelen cikk arra a kérdésre adja meg a választ, hogy miként alakul át a gazdaság bizalmi légköre a koronavírus-járvány hatására.

Annak ellenére, hogy a közgazdászok között elfogadott a tétel: „a bizalmat erősíteni kell a válságból való kilábaláshoz”, annak mikéntjére már nincs egységes recept.

A 2008-a válság után megfogalmazódott javaslatok voltak a kiszámítható és a korábbiaknál erősebben szabályozott közeg és az információval való ellátottság. Ezek a tényezők azonban mind ellentmondásosak és sokféleképpen érthetőek:

• A szabályozottabb közeg merevebb, a váratlan helyzetek kezelésénél rugalmatlanabb.
• Kérdés az is, hogy ki legyen a szabályozó: nemzeti szintű hatóság vagy a világ általánossá válása és a nemzetközi szervezetek szerepe a megfelelő út. E kérdések sem eldöntöttek, ahogy az elmúlt években láttuk Kína és az USA kereskedelmi háborújában is a szabadkereskedelem (nemzetközi színtér) és a protekcionizmus (nemzeti) szint közötti megoldások erősítéséről szólt a konfliktus, akár államon belül is (USA elnökválasztás). Másrészt Európában is láthatjuk a nemzeti és nemzetközi szint közötti vitát.
• Az információval való ellátottság pedig napról napra fokozódik, az telekommunikációs forradalom óta (interneten szinte végtelen mennyiségű és minőségű információ elérhető). Ma már inkább az a kérdés, miként szelektáljunk. És megismétlődik az alapkérdés kérdés: kiben bízzunk?

Így érdemes azt is megnézni, hogy más tudományágak, mint a pszichológia mit mondanak a jelenségről.

Az alkalmazkodás is segít?

Már 2020 során is láthattuk, hogy a gazdasági szereplők részéről elindul egy természetes alkalmazkodási folyamat. A 2020-as év egyik kulcsszava a reziliencia lett, amiről a Danube Capital blogján is beszámoltunk. Még az EU járvány utáni helyreállítást célzó NextGenerationEU eszközének (1,8 billió eurós újjáépítési terv) is fontos jelszava lett a reziliencia, illetve az európai gazdaságok rugalmasabbá tétele.

2020 első felében még úgy tűnt, hogy a gazdasági szereplők esetében a fogyókúrák esetében ismert jojó-effektust láthatunk. Vagyis a nagy megszorítás után (éttermek, szállodák és üzletek bezárása) az emberek rohamszerűen térnek vissza az átmenetileg leállított ágazatokhoz („V” vagy pipa alakú kilábalás). A jelenleg már hosszasan elhúzódó válság esetén más fajta reakciókat várhatunk.

A hosszútávú változásoknak már sokkal nagyobb szerepe van a tanulásnak, az új helyzet adaptálásának, és így az alkalmazkodásnak. Evolúciós célt szolgál a tapasztalatszerzés útján történő tanulás, ami elősegíti a jutalom megszerzését vagy a veszélyhelyzet elkerülését.

Talán a reziliencia mellett érdemes a homeosztázis kifejezéssel is megismerkedni, ami a szervezet stabilitásra törekvését, az élő szervezet dinamikus állandóságát vagy egyensúlyát jelenti. E jelenség szükséges az életben maradáshoz. Jonathan Haidt, elismert amerikai szociálpszichológus szerint az alaphangulatunk esetében is megfigyelhető az egyensúly-felé törekvés, így az extrém kilengések, akár pozitív irányba (lottófőnyeremény), akár negatív irányba (leég a házunk és ezzel életünk munkája) nem változtatják meg az életünket, csak átmeneti kilengést okoznak alapvető hangulati beállítottságunkban.

Kononavírus-járvány utáni világ

A közgazdaságtan elemzése során egyre nagyobb szerep jut a viselkedési közgazdaságtannak. A gyakorlati következményeket a vállalatvezetőknek érdemes figyelemmel kísérni, mint: az ágazati hatások, a nemzetközi környezet (export-import partnerek) és makrogazdasági környezet (GDP, fogyasztás, infláció, bérek vagy a hozamok és árfolyamok, melyek befolyásolhatják egy vállat árképzését, bér- vagy alapanyag költségeit vagy beruházási lehetőségeket). Amennyiben iránytűre van szükségünk a változások feltérképezéséhez, érdemes szakértőt is megkérdezni. Emellett hamarosan elkészül idei első Negyedéves Makrogazdasági Kitekintőnk, amely tartalmazza a Danube Capital legfrissebb előrejelzéseit.