Reziliencia: stabilnak maradni a káoszban

2010-ben kitört az izlandi Eyjafjallajökull vulkán és ezzel jelentősen megzavarta Európa légi közlekedését. A természeti katasztrófa csak néhány napos krízist okozott, amely csak néhány gazdasági szegmensre hatott (főleg a légi közlekedés, turizmus). A helyzet gyorsan rendeződött az Izlandon kívüliek számára. Izland ugyanakkor ebben a korszakban a természeti csapás mellett jelentős gazdasági válsággal küzdött. A 2008-2009-es válság nagy erővel söpört végi az országon.

A problémák halmozódása egy, az Eyjafjallajökull vulkán tövében élő farmert különös mértékben sújtott. Házát a vulkáni hamu eltemette, a földje művelésre alkalmatlanná vált. Hónapokig várta az ígért állami segítséget, amellyel a nehéz helyzetben lévő állam késlekedett. A tulajdonos más mentőöv híján gondolt egyet és látogatóközpontot nyitott a katasztrófa-sújtotta házból, a vulkáni hamut pedig kis konzervdobozokba csomagolta, és árulta az arra járó turistáknak. Ez a mentőötlet segítette ki a nehéz helyzetéből a helyi családot. A történet elgondolkodtat minket is arról, hogy vajon mi az a belső erőforrás, amely lehetővé teszi, hogy a nehézségekből megerősödve lábaljunk ki.

Mi a reziliencia? És miért érdemes beszélni róla?

A reziliencia nem egy csúnya betegség elnevezése, hanem éppen ellenkezőleg, erős pozitív kicsengése van. Arra az örök igazságra irányítja rá a figyelmet, hogy az alkalmazkodás és a találékonyság kulcsfontosságú tulajdonság a vállalkozások esetében. A reziliencia rugalmasságot jelent, pontosabban rugalmas ellenállási képességet, alkalmazkodóképességet, reaktivitást, illetve a problémákkal való megbirkózás képességét is magában foglalja. A koronavírus-járvány ráirányította a figyelmet arra, hogy a stabilnak, kiszámíthatónak és megszokottnak hitt világ mennyire törékeny.

A rugalmas alkalmazkodás esetében a statikus, lassú mederben folyó események közepette éppúgy megtaláljuk a helyünket, illetve időnként akár önszántunkból is megújítjuk magunkat. Ezek a tulajdonságok legplasztikusabban mégis nehéz helyzetekben mutatkozik meg. A képesség birtokában a hétköznapokban is megőrizzük fordulékonyságunkat és ha jön a vihar, képesek vagyunk az új helyzetbe is belesimulni és gyorsan vissza tudjuk nyerni az eredeti, jó állapotát, esetleg kibontakoztatni újabb képességeinket.

A jelenlegi koronavírus-járvány kapcsán kialakult helyzetben ez a tulajdonság az előző 2008-2009-es válságnál sokkal inkább előtérbe került. Olyan kreatív megoldásokat tett lehetővé a vállalkozások működésének fenntartása érdekében, amelyekről mi is beszámoltunk az újraírt üzleti modellek kapcsán.

Hogyan alakíthatjuk ki saját esetünkben a reziliencia képességét?

A reziliencia képességét számos módon építhetjük ki. A következő összefoglaló néhány fontos elemet mutat be, de a teljesség igénye nélkül. Ez esetben is fontos az egyéni helyzet figyelembe vétele, ahogy erről már többször publikáltunk a blogon.

• Mindig legyen perspektívánk: folyamatosan szükségünk van célokra. A túl magasra és a túl alacsonyra állított mérce közötti egyensúlyt kell megtalálnunk, hogy motiváltak maradjunk.
• Keretezzük újra helyzetünket: figyeljük meg az aktuális szituációt és körülményeinket új perspektívából.
• Írjuk újra személyes történetünket: vegyük számításba, milyen más, pozitív kimenetek lehetségesek.
• Ismerjük meg önmagunk: tartsuk észben a meglévő erőforrásainkat, és a fejlesztendő területeket.
• Vezéreljük a változást: szembesüljünk a félelmekkel és rossz érzésekkel, vagyis mi a legrosszabb eshetőség, ami megtörténhet velünk? Erre az esethőségre igyekezzük a külső szemlélő perspektívájából rálátni.
• Ismerjük el eredményeinket: ismerjük el a megtett lépéseket és azonosítsuk azokat a körülményeket, amelyekre nem volt ráhatásunk.
• Építsünk kapcsolatokat: másokhoz fűződő jó kapcsolatunk biztos alapokat nyújt, segíthet külső szemmel tekinteni saját helyzetünkre, de új lehetőségeket is hozhatnak.
• Járjunk nyitott szemmel a világban: jó, ha tudjuk merre megy a világ, adott ágazat, partnereink és konkurenciánk.