Energiaárrobbanás: okok és következmények

Az elmúlt hónapokban jelentősen nőttek a globális energiaárak, az elmúlt hetekben ráadásul robbanásszerűen ugrottak. Október elején soha nem látott magasságba emelkedett a gáz ára Európában (ld. alábbi ábra). Így például története során először átlépte a megawattonkénti 100 eurót a holland gáztőzsdén a földgáz jegyzése. Ez a fogyasztói árakra is kihat.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamaiban 4,3%-ra gyorsult a fogyasztói árak éves emelkedése augusztusban a júliusi 4,2%-ról. Az energiaárak emelkedése 2021 augusztusában az elmúlt bő másfél évtizedben, vagyis 2008 szeptembere óta a legnagyobb volt (18%), a júliusi 17,4% után szeptember-októberben pedig tovább hevültek az energiaárak.

Mi mozgatja a földgáz árát?

A földgázra mint energiahordozóra a közgazdaságtani törvényszerűségeken kívül (kereslet és kínálat) más tényezők is hatnak. A földgáz ún. stratégiai erőforrás vagyis a gazdaság működése szempontjából kulcsfontosságú természeti kincs. Az energiatermelésen múlik a teljes gazdaság működése, a termelés, gyártás, a szállítás, de még a szolgáltató szektornak is szüksége van energiára. Gondoljunk például csak a digitalizációra, amely szintén nem működhet energia nélkül.

Ugyanakkor hosszútávon az energiahordozók (például fosszilis energiahordozók) végesek, illetve a károsanyag-kibocsátáshoz is hozzájárulnak. Ezzel egyre sürgetőbb kérdéssé válik a jövő, hogy mivel helyettesíthetőek a korábbi fosszilis energiahordozók. Nemzeti és nemzetközi stratégiák és dokumentumok születnek azok fokozatos kivezetésére, és megújuló erőforrásokra való átáramlásra. E kérdések összessége rávilágít arra is, hogy az energiahordozókról mint a földgázról való gondolkozás politikai, illetve geopolitikai kérdés is. Másrészt azt is láthatjuk, hogy a földgáz árának hirtelen megugrása, miért jelent lélektani határt, illetve váltott ki a kétségbeesést, amely további magaslatokba lökte a termék árát.

Fontos azt is szem előtt tartani, hogy az egyes energiahordozók árának emelkedése nem önmagában álló jelenség. A járvány utáni gazdasági újranyitás felpörgette a gazdaság legkülönbözőbb szektorait, így az energia-igényt is. Ez más energiahordozók árára is, mint a kőszén vagy a kőolaj.

Milyen tényezők állnak az árrobbanás háttérében?

Kereslet-kínálat: az egyik fontos tényező az energiaárak emelkedésében a gazdasági kilábalás, a kereslet élénkülése, főleg Ázsiában, azon belül is Kínában. Az újrainduló ázsiai gazdaságoknak megnőtt a gázkereslete, megemelkedtek az árak, ennek hatására a szabad LNG források Ázsiába irányultak Európa helyett, ez felhajtotta a TTF jegyzést (holland gáztőzsde).

Ezen felül Európában alacsony volt a tárolt gázmennyiség – a tavalyi alacsonyabb gazdasági aktivitás következtében – amely hozzájárult az árak emelkedéséhez. Egyes elemzők szerint a gáztartalékok több, mint 20%-kal elmaradnak az ilyenkor megszokottól. Miközben az energiafelhasználás idei növekedése irányába hatnak az extrém időjárási körülmények, amelyek felhúzták az energia iránti keresletet (hűtés és fűtés egyaránt). Jelenleg az alacsony gáztartalékok a közelgő téli fűtési szezon előtt fenyegetően hatnak, mert a várakozások szerint kimondottan hideg téli időjárás várható.

Hosszútávú átalakulás az energiapiacon: Európa belső gázkitermelése drasztikusan csökkent: 12,5 Mrd m³-rel kevesebb volt 2021 január-augusztusa között (39,9 Mrd m³), mint 2019 hasonló időszakában (52,4 Mrd m³). A német villamosenergia-ár növekedésének egyik fő oka volt, hogy az idei szélenergiából származó villamosenergia-termelés – főként június-július időszakban – jelentősen lecsökkent.

Ellátási láncokkal kapcsolatos aggodalmak: pl. orosz gázszállítások elmaradása az ukrán tranzitvezetéken, amely a minimális szerződési mennyiség teljesítésében nyilvánult meg. Emellett Oroszország és az EU közötti szállításban az Északi Áramlat vezetéken keresztül érkező szállítások is korlátokba ütköztek. Az Északi Áramlat 1 és a Jamal vezetékek július végén kezdődött és augusztus elején befejeződött karbantartása miatt Oroszország kevesebb gázt exportált Európába. Miközben a Északi Áramlat 2 gázvezeték üzembe helyezése is elhúzódik az engedélyezési eljárás elnyúlása miatt (itt már a két fél közötti viták is kirajzolódtak, ugyanakkor az orosz gázszállítás megindulása mindkét fél érdeke).

Emelkedik a szén-dioxid-kibocsátási engedélyek ára: az Európai Unió ambiciózusabb klímacéljainak hatására áremelkedésre vonatkozó várakozás alakult ki. Az így dráguló széndioxid-kvóták európai szinten jelentős termelői áremelkedést eredményeztek, amely fogyasztói inflációt generál. Továbbá a földgázár időközben annyira megnőtt, hogy a szénerőművek versenyképesebbé váltak, ami miatt tehát a kvóták iránti kereslet továbbra is stabilan fennáll.

Mi várható az energiaárakban?

Az Európai Bizottság és az elemzők várakozása szerint legalább jövő áprilisig magasan maradnak a gáz- és villamosenergia-árak. Piaci várakozások szerint hosszabb távon normalizálódhatnak az árak a következő években. Azonban a jelenlegi csúcsérték után csak jövőre várható az energiaárak csökkenése. A gázárak még a következő 6 hónapban csúcson lehetnek, mivel a tárolási kapacitás átlag alatti és jön a (hideg) téli fűtési szezon. A fűtési szezonban amúgy sem könnyű készletet kiépíteni. 2022 második negyedéve hozhat enyhülést, amikor már eshetnek az árak.

Globális gazdasági hatások

Az energiaárak drasztikus emelkedése a háztartásoknál hatással lehet a jövedelmekre, kiadásokra, csökkenti/visszafogja a keresletet. Ez esetben a tavaly, a járvány hatására megemelkedett (kényszer) megtakarítások jelenthetnek tartalékot. A fő kérdés a kormányzati beavatkozás és annak mértéke: jövedelmeket közvetlenül támogatja, megelőzi, hogy túlságosan nőjenek az árak. Közép távú megoldás lehet a megújuló energiákba és energiahatékonyságba való beruházás, valamint a határon átnyúló regionális földgázelosztás erősítése. Az ez irányú törekvésben az Európai Unió is támogatja a tagországokat.

További negatív gazdasági következmények közé közé tartozik, hogy az energiaárak emelkedése visszaveti az ipari termelést, valamint az ágazat válságból való kilábalását. Emellett negatívan hat a vállalatok profitjára. A nagy, energia felé vonatkozó kitettséggel rendelkező ágazat pl. a műtrágyagyártás, itt a gyártók már jelenleg csökkentik, de egyes esetekben akár le is állítják a termelésüket, így ellátási nehézségek alakultak ki a piacon. Ugyanakkor nyertesei is vannak a mostani helyzetnek, mégpedig az energia- vagy földgáz-exportálók pl. Norvégia, Katar, Algéria vagy Oroszország.

Globális inflációs hatások

Az energiaárak átgyűrűzése a fogyasztói árindexbe nagymértékben függ az árak szabályozottságától (szabályozott/hatósági áras termékek, pl. Kínában, vagy pl. japánban hosszú távú szerződések vannak, így kisebb a hatás) és az inflációs kosáron belüli súlytól (az eurózónában és Japánban magas az arány).

Rövid távon az európai infláció emelkedését hozza magával az energiaárak emelkedése, piaci várakozás szerint több szcenárió is elképzelhető:

• Kormányzati beavatkozás nélkül, mely védené a háztartásokat: gázárak hozzájárulása az inflációhoz 1-1,5 százalékpontnyi is lehet;
• Már meglévő intézkedések Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és kisebb országokban (6 havi árbefagyasztás, ársapka az energiaárakra az alacsony jövedelmű háztartások esetében) következtében összességében 0,5 százalékpontnyi inflációs hatás várható a következő hónapokban.

Európa fundamentális gondja, hogy nehéz rövid távon diverzifikálni a villamosenergia forrásokat. Lehetséges megoldás, miszerint növelik a szénre épülő termelést (Németország még mindig nagy széntermelő), ez viszont ellentmond a zöldítésnek (főleg a németeknél a Zöld Párt jelentős befolyásra tehet szert az új kormányban).

Összességében elmondható, hogy a gázárak emelkedése jelentősebb hatással bír Európában, mint az USA-ban, mivel az USA jelentős LNG exportőr, nagy a piaci részesedése, ill. az USA belső piaca is nagy fogyasztó, de ide nem kell importálni. Addig Európa (és Ázsia) gázimportőr, valamint jelentős az inflációs súlya az energiaáraknak (a fogyasztói kosárban).