Egy éve ülünk a koronavírus-hullámvasúton: de tényleg ugyanott tartunk, mint tavaly?

Jött az első, amit akkor talán még nem is neveztünk hullámnak, majd jött a második, aminek már sorszáma is volt, és gondolni sem mertünk rá, hogy folytatás is lesz. Ma pedig 370 nappal a legelső korlátozások kihirdetése után, éppen a harmadik hullám tetején csücsülve várjuk a biztonságos partot érést.

Semmi sem a régi

Amikor egy „minden napra egy mese” típusú könyvet kiolvasunk, és már nincs több új történet, nem marad más, mint az újrakezdés. Persze csak akkor, ha tetszett az, amit olvastunk. Gondolhatnánk, hogy ugyanott tartunk, ahol tavaly; azonban mindennapi történeteinket nem hagyta változatlanul az elmúlt egy év.

És mi sem vagyunk már ugyanazok, mint az első mese felütésekor: nem csak az olvasottak tanulságaival lettünk gazdagabbak, hanem egy világjárvány által megtépázva, más szemüvegen keresztül látunk mindent. És csak reménykedhetünk, hogy a háromfejű sárkányból nem lesz hétfejű, és a királyfi talán őt is legyőzi majd.

Mi is harcolunk

A koronavírus-járvány kitörésekor mi, a Danube Capital is felvérteztük magunkat, és a „Fight COVID” munkanevet adtuk a várható gazdasági hatásokat vizsgáló projektünknek. Már a koronavírus-járvány megjelenésétől kezdve nyújtunk támaszt a mentőövet kereső vállalatok számára, összefoglaltuk, hogy mire érdemes figyelni az első gazdasági mentőcsomagok kapcsán a magyar vállalkozásoknak.

Azóta is folyamatosan nyomon követjük a makrogazdasági eseményeket: aktuális negyedéves makrogazdasági kitekintőnk elkészítését is még mindig a járvány körüli bizonytalanság nehezítette. Piackutatásaink során elsődleges kérdéskör volt – és a mai napig is kiemelt téma – a koronavírus és annak negatív hatásai. És bízunk benne, hogy a pesszimista várakozások ellenére 2021-ben tényleg jobb lesz.

Maradj talpon!

És itt ne egy szórakoztató tévéműsorra gondoljunk, mert ez sajnos a szomorú valóság. Sokunknak az elmúlt egy évben a talpon maradás volt a cél: magánemberként az egészségügyi veszélyek, munkahelyünk bizonytalansága, a digitális oktatás, óvodazárlat és home office egyvelege miatt, cégként pedig az ellehetetlenítő pandémiás körülmények következtében.

Vannak olyan vállalatok, olyan munkakörök, melyeket kevésbé érintett a járvány miatt kialakult válsághelyzet. Az emberek egy részét nemhogy a rövidített munkaidő vagy a munkanélküliség sem fenyegette, hanem még több munkája, megrendelése is lett. Vannak, akiknek az otthoni munkavégzés, a kijárási korlátozások, a biztonsági intézkedések betartása csupán egy borsószem a lepedő alatt.

Mindezek azonban eltörpülnek azok mellett a problémák mellett, amelyet korunk legkisebb királyfiai szenvednek el; amit a járvány által leginkább sújtott ágazatok, tevékenységi körök élnek át. Sok esetben teljesen át kellett gondolni a működést, új üzleti modelleket kellett felépíteni.

A kényszerhelyzet a kreativitás fellegvára: semmi sem evidens

Egy klasszikus üzleti modell csak stratégiába ágyazva életképes, éppen ezért a stratégiából szokás levezetni. Létezik azonban egy úgynevezett fordított módszertan is, amikor az üzleti modell, a kreatív ötlet jelenti az első lépést, amelyre olyan stratégiát építünk, amely a piaccal és versennyel is foglalkozik.

Talán pont a koronavírus-járvány az a helyzet, amikor a vállalatok ösztönösen vagy kényszerből ezt a fordított eljárást alkalmazzák, hiszen rendkívül sok kreatív ötlet, újszerű üzleti modell látott napvilágot. És itt gondolhatunk akár arra a találékonyságra is, amellyel a legújabb korlátozások idején szembesültünk: hiszen a kisebb-nagyobb vállalatok számos kreatív megoldással éltek, hogy elkerüljék a kötelező bezárást.

Jónéhány vállalatvezető még egy év után is azon töri a fejét – akár külső szakértőket is igénybe véve -, hogyan őrizheti meg piaci pozícióját, alkalmazottait, egyáltalán hogyan maradhat talpon. A koronavírus-járvány ráirányította a figyelmet arra, hogy a stabilnak, kiszámíthatónak és megszokottnak hitt világunkat nem vehetjük evidensnek.

Tényleg csupán a bizalom helyreállítása a kiút a jelenlegi válságból?

A koronavírus-járvány kapcsán sokszor elhangzó állítás az is, hogy a válságból való kilábalás kulcsa a bizalom helyreállítása. Jelenleg az egészségügyi kockázatok generálják a bizonytalanság forrását. A társadalmi bizalom és a jólét között pedig kapcsolat van, amire már az 1929-es válság kapcsán J.M Keynes is rávilágított.

Az elmúlt egy évben a saját bőrünkön is megtanultuk: fontos, hogy a bizonytalanságok ne egy pánikszituációt eredményezzenek, hanem egy fokozatos alkalmazkodás legyen a borúsabb gazdasági kilátásokhoz. Tehát globálisan ne egy önbeteljesítő válságra, hanem sokkal inkább egy önbeteljesítő gazdasági lassulásra számítsunk.

Legyen ez a hamuban sült cipó, amit elviszünk magunkkal az útra, és ha a szükség úgy kívánja, merítsünk erőt belőle. Minden egyes nap számtalan királyfi indul útnak, hogy legyőzze a gonoszt: és bár legyengülve, de megkönnyebbülve kezdhesse a szebb jövőt.

Ne csak reménykedjünk abban, hogy ezúttal nem sokfejű sárkányt kell legyőznünk, hanem bízzunk benne, hogy a hosszú megpróbáltatások után egy terülj-terülj asztalkával vagy az aranytüsszentő csacsival térünk haza.