vállalatfelvásárlás

Lassan véget ér a jelentési szezon a tengerentúlon. Az aktuális gyorsjelentési időszak során csak úgy záporoztak a pozitív és negatív meglepetések is. De összességében a jelentések képe inkább pozitív. A markáns felülteljesítések (azaz a jobb eredmények) az alacsony bázis miatt nem meglepőek, hiszen 2020. tavaszán állt le az országok többsége a koronavírus okozta világjárvány miatt, így a 2020-as Q2 és Q3-as eredményszezon sok szektor esetében a túlélésről és nem a profitról szólt. Ezen torzító hatások kiküszöbölése végett a cégek sokszor a 2019-es számaikhoz viszonyítják legutóbbi eredményüket és itt inkább pozitív meglepetéseket látni. Ugyanakkor amit magunk is tapasztalunk, ha a világra felülről nézünk rá (top-down, bigpicture), hogy az inflációs nyomás, az ellátási láncok nem kellő stabilitása (főképp logisztika), a munkaerőhiány és a visszatérő koronavírus is nehézségeket okoz a vállalatok többségénél. Ahogy az alábbi ábrán látható, az elemzői várakozásokat kevesebb társaság múlta felül, mint 2021. első vagy második negyedévében, Q1: 85%, Q2: 86%, Q3: 79%. Ezek persze nüansznyi eltérések és még a 79%-os érték is jobb, mint a 10 éves átlag, amely jelenleg 71%-on áll. Forrás: S&P Global Az S&P500 vállalatainak aggregált működési eredménye – ha az index pontértékét dollárban értjük - 189 dollárt tesz ki. Azért használjuk a működési eredményt, mert abban sokkal kisebb a volatilitás. Míg a nettó profitot adózási, pénzügyi, leírási és egyéb veszteségek bőven terhelhetik, addig a működési eredmény esetében nem kell ilyen kiugró eseményekkel számolni. Ez nem jelenti azt, hogy a működési eredményben ne lehetnének kiugró időszakok, de az mégsem annyira változékony, mint a nettó eredmény. Az alábbi ábrán látható, hogy a 189 dolláros működési eredmény soha nem látott magasságokat jelent, és a vörös színnel jelölt előrejelzés a trend folytatódását vetíti előre. Ez persze ismét nem meglepő, az elemzők többsége inkább optimista, így szinte senki sem számol egy globális recesszióval. Hogy ez helyes megközelítés-e, avagy sem, most részletkérdés, az elemzők általános optimizmusával szemben vannak fedezési (hedge) lehetőségek, mint például long-short pozíciós alapok, put opciók tartása, hogy csak néhányat említsünk. Az eredmény alakulása azonban nem csak a cégek profittermelő képességének a függvénye, hanem annak is, hogy mennyi részvény van forgalomban. Ez pedig nem meglepő módon folyamatosan csökken az utóbbi években, a cégek folyamatosan vették vissza a saját részvényeiket. Forrás: S&P Global Ahogy a bevezetőben említettem a logisztika és ellátási láncok zavara sok céget érintett. A nagyobb szállítmányozással, raktározással foglalkozó cégek szerint a helyzet 2023-ra normalizálódhat. De ezt a céldátumot jelölták meg a légitársaságok is. Az ő eredményükbe a kerozin ára marhat bele jobban (inflációs nyomás), de szerintük a pandémia ellenére év végére „visszatérnek” az utasok. Az infláció, a nyersanyagárak emelkedése mást is sújt. A Procter & Gamble szerint a logisztikai és alapanyagárak emelkedése miatti többletköltség elérheti a társaság teljes ráfordításainak 5-7%-át is. Az Apple-nek a fenti okok miatt is nagy áldozatot kellett hoznia, a globális chiphiány miatt az iPad gyártását az iPhone felé billentik el, előbbi gyártását 50%-kal is visszavághatják, amíg nem rendeződik a helyzet. Hasonló a helyzete az Intelnek is, a CEO szerint a chip és alapanyaghiány teljes körűen 2023-ra érhet véget, ami a szektor szinte minden szereplőjére kihatással lesz addig. Ugyanakkor az is látszik, hogy a napi fogyasztási cikkek piacán jól teljesítenek a szereplők: a McDonald’s, a Pepsi, a Coca Cola, vagy éppen a Starbucks. Többen (Starbucks és McDonald’s) magasabb osztalékot és/vagy részvény-visszavásárlási programot is bejelentettek, továbbá a következő évben a Coca Cola afrikai szegmense leválik az anyacégről és „spin-off” (leválasztás) keretében tőzsdére is kerül. Az ilyen sztorik általában jól szoktak elsülni, így mindenképpen figyelni kell a folyamat alakulását. (Jó példa erre a Yum Brands!, amely kínai egységét választotta le és vezette be tőzsdére néhány éve). A FANG részvényei közül a Facebook és az Amazon a kakukktojás, a két cégnek nem megy jól, vagyis inkább az árfolyamuknak nem megy jól. Az Amazon is az ellátási láncokra hivatkozik, ami a decemberi, ünnepi szezon előtt nem jó ómen, a Facebook pedig globális össztűz alatt áll, kezdve a felhasználók védelme, az adatgyűjtés, az azokkal való visszaélés, a cég belső működése okán és még lehetne folytatni a sort. A Google és a Microsoft esetében szépen fejlődik a felhőalapú szolgáltatás, amely a mostani, hibrid munkavégzést nagyban megkönnyíti és emellett a két cégnek egyfajta aranybánya is. Emellett a Google-nél a hirdetési bevételek is nőttek, a cég több mint 40%-kal növelte árbevételét. Az építőipari beszállítók is jó éveknek nézhetnek elébe, hiszen ahogy azt a Jefferies is megjegyezte, az infrastrukturális törvényjavaslat 50%-kal növeli az autópályaépítések és felújítások finanszírozását a következő öt évben, és becsléseik szerint 2022. végétől/2023. elejétől öt év alatt kb. 9%-kal növelheti az építőanyagok összesített szállítását. A Vulcan Materials vagy a Martin Marietta Materials-nak ez pozitív hír, kérdés mennyi árazódott be már mindebből a részvényárfolyamokba. Ahogy látható, a globális gazdaságot most egyrészt egyfajta hiánygazdaság jellemzi: munkaerőhiány, chiphiány, konténerhiány, másrészt a részben ebből fakadó inflációs nyomással is meg kell küzdenie a cégeknek. A felhasználók, fogyasztók felől a kereslet eleddig töretlen, például az Apple iPad gyártásának csökkentése rövid távon negatív hír, de középtávon pozitív, hiszen az látszik, hogy van kereslet (nem is kicsi) a termékei iránt. Ha nem most, majd egy év múlva veszi meg azt a fogyasztó. A nyersanyagárakat, béreket és egyéb költségelemeket érintő inflációs nyomás valószínűleg átgyűrűzik majd a fogyasztók felé is, de egy ebből fakadó magasabb hozamkörnyezet ugyanakkor a növekedési és most még magas osztalékot fizető cégeknek nem lesz szerencsés helyzet, de a beszámolókból érhető módon, inkább a negatívabb közeljövő, de mindenképpen pozitív hosszabb távú jövőkép csengett ki.

Szép új világ

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 8 perc   
Lassan véget ér a vállalati gyorsjelentési szezon a tengerentúlon. Az aktuális gyorsjelentési időszak során csak úgy záporoztak a pozitív és negatív meglepetések is. De összességében a jelentések képe inkább pozitív. A markáns felülteljesítések (azaz a jobb eredmények) az alacsony bázis… Tovább olvasom »Szép új világ
A Kansas City Southern (KSU), egy közlekedési holdingtársaság, belföldi és nemzetközi vasúti szállítási szolgáltatásokat nyújt Észak-Amerikában. 1887-ben alapították, székhelye a Missouri állambeli Kansas Cityben található. A társaság kb. 7100 mérföldnyi vasútvonalat üzemeltet és vállalat tíz államot szolgál ki az Egyesült Államok középnyugati és délkeleti régiójában, valamint közvetlen átjárója van Mexikóvárosba. A vállalat a vegyi és kőolaj, az ipari és fogyasztási termékek, a mezőgazdaság és ásványi anyagok, az energia, az intermodális és az autóipari piacokat logisztikai partnere. Az USA vasúthálózatait üzemeltető és birtokló cégeknek jó évtizede van. Ha megnézzük a nagyobb, tőzsdei cégek árfolyamát, akkor azok nem okoznak csalódást: a Kansas City az évtized elején még kb. 30 dolláron kereskedett, ma már 300 dollárt adnak egy részvényért, ezalatt a CSX 15 dollárról 100 dollárig, a Union Pacific 35 dollárról 220 dollárig száguldott, hogy csak néhány példát említsek. Most azonban, 10 év hihetetlen részvénypiaci emelkedés után már látszanak az őrület jelei: a Kansas City Southernért megindult a harc. Két kanadai vasúttársaság, a Canadian Pacific (CP) és a Canadian National (CN) is meg akarja, vagy már inkább csak meg akarta szerezni a KSU-t. Már 2020 szeptemberében megjelentek hírek, hogy a céget felvásárolhatják. A KSU eredményeire kb. 10 éve szinte mindig ránézek, mert tényleg jól prosperált és a menedzsment is szinte változatlan, vagy annak tagjait a társaság „termelte ki” az évek során. Persze nehéz megmondani, hogy egy az általános gazdasági teljesítménnyel szoros kapcsolatban lévő cég árfolyamának alakulásában mekkora szerepe van a menedzsmentnek és mennyit jelent a gazdaság általános alakulása. 2021 év elején (március 22) ami korábban csak pletyka volt igazzá vált: A Canadian Pacific ajánlatott tett a cégre 30 milliárd dollárt értékben. Ez részvényenként 275 dollárt jelentett, ami 22%-kal magasabb volt, mint az előző napi 224 dolláros záróárfolyam. Elméletben van értelme a felvásárlásnak, hiszen így egy szinte egész Észak-Amerikát behálózó vasúti folyosó jöhet létre, amelyet egy cég birtokolhat. Egy hónappal később a Canadian National úgy gondolta ezt ő sem hagyhatja szó nélkül és egy közel 34 milliárd dolláros ajánlatot tett a KSU részvényeire. Ez már kb. 290 dollárra értékelte a vasúttársaság részvényeit. A KSU árfolyama a felvásárlási harc

Vasúttal a csillagokig

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 4 perc   
A Kansas City Southern (KSU), egy közlekedési holdingtársaság, belföldi és nemzetközi vasúti szállítási szolgáltatásokat nyújt Észak-Amerikában. 1887-ben alapították, székhelye a Missouri állambeli Kansas Cityben található. A társaság kb. 7100 mérföldnyi vasútvonalat üzemeltet: a vállalat tíz államot szolgál ki az Egyesült… Tovább olvasom »Vasúttal a csillagokig
Május 17.-én tette közzé 2021 első negyedéves eredményét a hazai megújuló energiatermeléssel is foglalkozó ALTEO Nyrt. Várakozásainknak megfelelően kiemelkedő bevétel és EBITDA számokat közölt a cég. Az előbbi éves alapon 5%-kal, míg utóbbi 98%-kal tudott emelkedni. A növekedés hátterében több faktor is húzódik. 2020-ban a cég megvette a Pannon Szélerőmű Kft.-t, amely összesen 7 darab széltornyot működtet 15 MW-nyi kapacitással. Mellette a cég 1,2 milliárd forintból felújította a gibárti vízerőművet. Továbbá 2020-ban üzembe helyezett 6 darab gázmotort, melyből 5 Győrben, egy pedig Tiszaújvárosban működik, névleges kapacitásuk 18 MW. A beruházások eredményeképpen a társaság ma már körülbelül 70 MW-nyi megújuló kapacitással és ugyan ennyi hagyományos villamosenergia-termelési kapacitással, azaz összesen 140 MW-nyi kapacitással rendelkezik. A két portfólió (hagyományos és megújuló) párhuzamos fejlesztése fontos, hiszen a megújuló energiatermelés erősen időjárásfüggő, így ahhoz, hogy azok villamosenergia-termelése „kisimításra” kerüljön elengedhetetlen a hagyományos, általában gazüzemű erőmű alkalmazása is. Mindezeket pedig az ALTEO virtuális erőműve, azaz vezérlőterme köti össze, ahol ma már mesterséges intelligencia is képes lehet arra, hogy elvégezze a szabályozási műveleteket. A vállalati hagyományos energiatermelési szegmensének bevétele 4%-kal, de az alacsonyabb költségek (például alacsonyabb gázárak) miatt EBITDA-ja 179%-kal nőtt. A megújuló szegmens árbevétele és EBITDA mutatója is 49 és 51%-kal nőtt, köszönhetően a már fentebb említett szélerőmű vásárlásnak. Ezek mellett a társaság energetikai szolgáltatásokat (kivitelezés, üzemeltetés) is végez harmadik félnek. Itt csökkent az eredmény, mivel saját kivitelezésű munkák már nem voltak. Az energiakereskedelem a nagyobb kapacitás miatt növekedni tudott, az árbevétel 11%-kal, az EBITDA 176%-kal. Mindezek mellett a társaság elindította hulladékgazdálkodási és elektromos autótöltő hálózati üzletágát is, ezek azonban még kicsi szeletet jelentenek a teljes eredményből, ugyanakkor a jövőben a növekedés egyik motorjai lehetnek.

Kiemelkedő számok az ALTEO-tól – Elemzési kivonat

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 3 perc   
Május 17-én tette közzé 2021 első negyedéves eredményét a hazai megújuló energiatermeléssel is foglalkozó ALTEO Nyrt. Várakozásainknak megfelelően kiemelkedő bevétel és EBITDA számokat közölt a cég. Az előbbi éves alapon 5%-kal, míg utóbbi 98%-kal tudott emelkedni. A növekedés hátterében több… Tovább olvasom »Kiemelkedő számok az ALTEO-tól – Elemzési kivonat
Rekordprofit, 2010 óta 10-szerező árfolyam, az egész világ meghódítása. Az előbbiek, röviden, tömören a mai tőzsdén jegyzett gyorséttermek közös jellemzője. Annak ellenére, hogy a közbeszédben sokszor, mint pejoratív jelző jelenik meg, nehéz látni olyan egységet, ahol ne lennének tömött sorok. Meg is van ennek az eredménye, mondják sokan, a lakosság túlnyomó része elhízott (mármint bizonyos országokban). Mégis van racionális oka a gyorsétteremnek: az emberek bizonyos esetekben nem a várható értéket, a hasznosságot maximalizálják, hanem a kockázatokat próbálják minimalizálni. Egy gyorsétterem esetében, amit várunk az nem túl nagy dolog (közgazdaságilag azt mondanánk, hogy az átlaghozam alacsony), cserében ennek alacsony a volatilitása. Bárhova mész a világban, ugyanabban a gyorsétteremben nagy valószínűséggel ugyanazt a minőséget kapod, nem kell a helyi ételek kockázatát elviselni. Kockázat kiiktatva – probléma megoldva. És még egy: a gyorséttermek jól prosperálnak, mert nincs, vagy legalábbis eddig nem volt olyan társadalmi-gazdasági kisebbség, amely fellépett volna ellene, például a „transzzsír-ellenzők”. (Tudom, hogy ilyen nem létezik, vagy mégis)? 2020-ban a gyorséttermek listája az egységek száma szerint a következőképpen nézett ki: Itt pedig a 13 legnagyobb amerikai, tőzsdén jegyzett gyorsétterem átlagos árfolyamváltozása 2010 elejétől: De mi a helyzet akkor, ha nem csak egy értékpapírszámlát szeretnénk nyitni és venni pár darab részvényt, hanem konkrétan éttermet szeretnénk nyitni? Nos, ez nem egyszerű mulatság. A KFC esetében a következőképpen néz ki a költséglista: A KFC tulajdonosa, azaz a YUM Brands megköveteli, hogy a vállalkozónak legyen 1,5 millió dollár vagyona és 750 000 dollár likvid eszköze. Ez utóbbi abban az esetben fontos, ha valami nem várt esemény bekövetkezik, de ez fedezi azt az időszakot is, amíg a hely nem profitábilis. Az étterem kiépítése, eszközökkel és az ingatlannal együtt 700 000 és 1,2 millió dollár között mozog. Emellett még szükséges befizetni egy egyszeri 45 ezer dolláros franchise-költséget, de ez már egészen kis összeg a fent említettekhez képest. Az éves folyó költség a teljes bevétel 10%-a minden egyes üzleti periódusban, ami körülbelül 100 000 dollár. Ez utóbbi a royalty és a hirdetési költséget tartalmazza. Azaz látszik, hogy itt egy kezdő befektetés kb. 1,4 és 2,7 millió dollár között van. Fontos hangsúlyozni, hogy az adatok az USA piacára vonatkoznak, de arányaiban nem lehet nagyon más a hazai viszony sem. A fellelhető információk alapján egy hazai McDonald’s étterem megközelítőleg 200 milliós kezdő befektetést igényel. Amennyiben összehasonlítjuk például a Subway hazai és USA piac árait akkor sem látunk nagy különbségek, míg itthon egy ilyen étterem becsült várható költsége 120 és 290 ezer euró között van, addig az USA adatok 100 ezer és 340 ezer dollárról szólnak. De mennyit termel egy ilyen egység, maradva a KFC-nél? Nos, körülbelül 1 millió dollárt, de ez persze erősen helyfüggő és átlagadat, ez utóbbival pedig vigyázni kell, mert az egyes egységek bevételei biztos nem normál eloszlást követnek. Nagy valószínűséggel, akik a legjobb helyen vannak sokszorosát keresik az átlagnak és olyan is van, aki épphogy csak megél. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az egyes gyorséttermek egyes egységekre lebontva átlagosan mekkora árbevételt érnek el: Szóval, a gyorsétterem nem olcsó biznisz, de könnyen áthidalható, ha az ember a felvezetőben említett részvényvásárlás mellett marad inkább. Akár fedezésként is felfogható a dolog. Hogyan? Pár éve olvastam, hogy egy amerikai könyvkereskedő (biztos nem egy, valószínűleg többen is folytatják ezt a stratégiát), minden évben a költségek kifizetése, és bizonyos osztalék kivétele után a cégben megmaradt pénz egy részét Amazon részvénybe fekteti. Miért? Azt mondta, harcolni úgysem tud vele, ha neki végleg le kell húzni a rolót, az nagyrészben az Amazon miatt is lesz. Így fedezi magát erre az esetre. Innen pedig már csak egy gondolatra van, hogy mi lett volna, ha akinek van megtakarítása és étterme mondjuk McDonald’s részvényt vesz? Teoretikus kérdés, mindenki azt mondja, diverzifikálj: ha van egy könyvkereskedésed ne Amazon részvényt vegyél. Tényleg igaz ez az állítás ebben a formában?

Diverzifikáljunk? Ne!

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   
Rekordprofit, 2010 óta tízszereződő árfolyam, az egész világ meghódítása. Az előbbiek röviden, tömören a mai, tőzsdén jegyzett gyorséttermek közös jellemzői. Annak ellenére, hogy a közbeszédben a gyorsétterem szó sokszor pejoratív kifejezésként jelenik meg; nehezen találunk olyan egységet, ahol ne lennének… Tovább olvasom »Diverzifikáljunk? Ne!

A családi értékmegőrzés egyik legfontosabb tényezője: a szocio-emocionális vagyon

  • Péli Zsombor Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   
A generációváltás a hazai KKV-szektorban az elmúlt évtized egyik meghatározó témaköre és minden bizonnyal a következő évtizedben is az lesz. Hazánkban 200 ezer vállalkozást és 700 ezer munkahelyet érint aktuálisan a családi vállalkozások utódlásának kérdése. A 30-40 éve létrejött cégek… Tovább olvasom »A családi értékmegőrzés egyik legfontosabb tényezője: a szocio-emocionális vagyon
Itt az idő kidobni a régi vállalatértékelési módszereket? Január elején írtam https://danubecapital.hu/blog/toke-nelkuli-kapitalizmus/ a tőke nélküli kapitalizmus jelenségéről. Akkor úgy fejeztem be a cikket, hogy: „Minden cégnek lehet olyan értékteremtő eszköze, amely nem jelenik meg a könyvekben; mégis befektetőként vagy vállalatértékelőként fontos számolni vele. A fenti kérdésről sokat lehet filozofálgatni, elemezni; de lassan eljön az az időszak, amikor tényleg meg kell változtatni a vállalatértékelésről alkotott módszereinket, ám erről egy következő publikációban mélyülünk majd el.” A vállalatok értékelésének újfajta megközelítése abban áll, hogy míg a tárgyi eszközök szinte kivétel nélkül megjelennek a vállalatok könyveiben, addig az immateriális javak nagy része szinte egyáltalán nem. Ennek pedig sok következménye lehet. Például nem értjük, hogy egy Nike vagy Coca Cola miért forog a könyveinek 3-5-szeresén. Nem értjük, hogy a Google esetében mennyit jelent a keresőmotor. Vagy, hogy az Amazont miért vette boldog boldogtalan annak ellenére, hogy évtizedekig semmi eredményt nem termelt. Évtizedekig a pénzügyi adatok jelentették az összekötő kapcsot a vállalatok részvényeinek teljesítménye és fundamentumai között. Mára ez jelentősen megváltozott. Míg a kilencvenes években, ha valaki a nettó eredményt kis hibahatárral jelezte előre könnyen plusz hozamot tudott elérni, addig 2009-re ez az előny eltűnt, és egyre inkább a szabad pénzáram de az utóbbi években még inkább az immateriális javak helyes felmérése kap központi szerepet. A nettó eredmény és a szabad pénzáram közötti szerepcsere talán nem meglepő annak a fényében, hogy egyre több vállalat jelent egyszeri tételeket szinte minden negyedévben, amely a nettó eredményre jelentős hatással van, azaz túl nagy lett a változékonysága az utóbbinak. De elég csak arra gondolni, hogy ma már számos alternatív adatszolgáltató jelenik meg, olyanok is, akik például műholdas képek alapján próbálják megmondani, hogy egy-egy cég éppen min dolgozik, vagy mekkora a megrendelés állománya, vagy hogy egy bevásárlóközpontba parkolójában hányan fordulnak meg egy napon. Ilyen például az RS Metrics vagy az Orbital Insight, hogy csak kettő ismertet említsünk.

Itt az idő kidobni a régi vállalatértékelési módszereket?

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   
Január elején írtam egy publikációt a tőke nélküli kapitalizmus jelenségéről, amelynek zárógondolata az alábbi volt: „minden cégnek lehet olyan értékteremtő eszköze, amely nem jelenik meg a könyvekben; mégis befektetőként vagy vállalatértékelőként fontos számolni vele. A fenti kérdésről sokat lehet filozofálgatni,… Tovább olvasom »Itt az idő kidobni a régi vállalatértékelési módszereket?
A tojáslabda a piacok és a hamis korreláció Venni vagy eladni? A legfontosabb kérdés a tőzsdei szereplők körében. Mindenki keresi a választ, és mindenki talál hozzá megfelelő eszközt, hogy a saját igazát alátámassza. Tudományos, féltudományos, vagy egyáltalán nem tudományos. Mi most az utolsóra fókuszálunk. Nem azért, mert nem értjük a komolyabbat, hanem azért, mert ahogy Nassim Nicholas Taleb is írta: „…if something stupid works (and makes money), it cannot be stupid…”. Persze ettől még hamis korrelációkat fogunk bemutatni ebben az írásban, amikre támaszkodni veszélyes. Mindazonáltal ezek a megfigyelések itt vannak, a mindennapi életünk, sőt egyes esetekben talán döntési mechanizmusaink részei is. Az egyik legnépszerűbb a „sell in may and go away”, azaz adj el mindent májusban, és menj szabadságra. Mivel nyáron mindenki a megérdemelt pihenését tölti, ezért alacsony a piacokon a forgalom, és így nem érdemes semmit sem csinálni, és a legtöbb nyári kereskedési szezon emiatt inkább negatív eredményt szokott hozni. Vagy ott van például a Santa Claus rally, azaz a Mikulás rally, aminek következtében az év végi inkább pozitív lesz, lévén, hogy a befektetők, illetve menedzserek nem szeretnék a bónuszukat elúszva látni, így inkább megtartják a piacokat a magasban. Továbbá van, aki a nők által hordott szoknya és az indexek közötti összefüggést tanulmányozta, ez az úgynevezett Hemline index. Ennek megfelelően, ahogy javul a gazdaság (és emelkednek az indexek) a szoknyák hossza csökken, amikor a legrövidebb akkor kell shortolni, és amikor a leghosszabb, akkor kell venni. Hiánypótlóként 2010-ben született egy tudományos irat erről a megfigyelésről, ahol azt állapították meg az elemzők, hogy a gazdasági ciklus 3 évvel a szoknyák hosszának változása előtt jár, azaz a jó öreg megfigyelés nem igazán állja meg a helyét. Beszélhetünk még a januári hatásról is, amikor az év első hónapjában inkább emelkednek a részvényárfolyamok. Vagy azért, mert a decemberi hónapban csökkentek, hiszen a befektetők inkább az eladói oldalon vannak akkor az adóhatás miatt (persze ez ellent mond a Mikulás rallynak, de ezen most lépjünk túl, hiszen nem tudományos hatásokról értekezünk), vagy azért, mert a bónuszt januárban fektetik be azok, akik kaptak. De ott van David Leinweber – Nerds on Wall Street könyvében bemutatott, a bangladesh-i sajttermelés és az S&P500 éves hozama közötti korreláció, amely 99%-os értéket vett fel, azaz tökéletesen együtt mozgott, mégis, semmi értelme. A Hemline index chart Banglades chart Mivel közeledik február, ezért talán nem lesz meglepő, hogy a Super Bowl indikátort tárgyaljuk kicsit hosszabban. A Super Bowl az amerikai profit futballbajnokság, az NFL utolsó, mindent eldöntő mérkőzése, ahol a két konferencia nyertese csap össze. A döntőn alapuló analógia, mint a legtöbb esetben, ahogy fentebb is láttuk, roppant egyszerű. Ha olyan csapat nyer, amelyik a régi American Football Conferenc, azaz az AFC tagja volt (régebben AFL), akkor medve piac lesz, ha viszont olyan csapat nyer, amelyik a régi National Football Conference, azaz az NFC tagja volt (régebben NFL), akkor emelkedni fog a piac az év hátralévő részében. (Annak, hogy régi AFC vagy NFC tag-e a győztes csapat azért van jelentősége, mert bizonyos csapatok az évek során konferenciát váltottak, és ezt figyelembe kell venni). Az amerikai futball ugyanis 2 szálon futott a történelemben. 1920-ban alapították az NFL-t. Az évek során azonban több rivális liga is szerveződött, de ezeket az NFL könnyen elsöpörte a színről, majd a legerősebb rivális szövetség az AFL lett. Az új liga népszerűségének növekedése ellen már nem tudott mit tenni az NFL, így a két liga egyesült, 1967-ben, (véglegesen 1970-ben) és az NFL nevet tartották meg. A bajnokságban (NFL) két konferencia van az AFC és az NFC 16-16 csapattal, és a szezon végén ennek a két konferenciának a legjobbja mérkőzik meg egymással, ahogy már említettük. Super Bowl-t 1967 óta játszanak, az egyesülés óta, de ezt a nevet csak 1970-ben kapta meg a legnagyobb döntő.

A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció, avagy milyen hozam érhető el 2020-ban. II. rész

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   
Ahogy előző publikációmban megígértem, most a Super Bowl-indikátort mutatom be. A Super Bowl az amerikai profit futballbajnokság, az NFL utolsó, mindent eldöntő mérkőzése, ahol a két liga nyertese csap össze. A döntő kimenetelén alapuló analógia, mint a legtöbb esetben és… Tovább olvasom »A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció, avagy milyen hozam érhető el 2020-ban. II. rész
Venni vagy eladni? A legfontosabb kérdés a tőzsdei szereplők körében. Mindenki keresi a választ és mindenki találhat hozzá megfelelő eszközt, hogy a saját igazát alátámassza - legyen az tudományos, féltudományos vagy nem tudományos. Én az utolsóra fókuszálok. Nem azért, mert nem érteném a komolyabbat; hanem azért, mert ahogy Nassim Nicholas Taleb is írta: „…if something stupid works (and makes money), it cannot be stupid…” Nassim Nicholas Taleb (2018): Skin in the Game - Hidden Asymmetries in Daily Life A publikációmban olyan hamis korrelációkat mutatok be, amelyekre támaszkodni veszélyes. Mindazonáltal ezek a megfigyelések léteznek, a mindennapi életünk, sőt bizonyos esetekben talán döntési mechanizmusaink részei is. Az egyik legnépszerűbb a „sell in may and go away”, azaz adj el mindent májusban és menj szabadságra gondolat. Ez azon a megfigyelésen alapszik, hogy nyáron mindenki a megérdemelt pihenését tölti, ezért alacsony a piacokon a forgalom és így nem érdemes semmit sem csinálni; a legtöbb nyári kereskedési szezon emiatt inkább negatív eredményt szokott hozni. Vagy ott van például a Santa Claus rali, azaz a Mikulás rali, aminek következtében az év végi árfolyammozgás inkább pozitív lesz, lévén a befektetők, illetve menedzserek nem szeretnék a bónuszukat elúszva látni, így inkább kitartanak a befektetéseik mellett. Továbbá van, aki a nők által hordott szoknya és a részvényindexek közötti összefüggést tanulmányozta, ez az úgynevezett Hemline-index. Ahogy javul a gazdaság (és emelkednek az indexek) a szoknyák hossza csökken: amikor a legrövidebb akkor kell shortolni, és amikor a leghosszabb, akkor kell venni. Hiánypótlóként 2010-ben született egy tudományos irat erről a megfigyelésről, ahol azt állapították meg az elemzők, hogy a gazdasági ciklus három évvel a szoknyák hosszának változása előtt jár, azaz a megfigyelés valójában nem állja meg a helyét. Beszélhetünk még a januári hatásról is, amely szerint az év első hónapjában inkább emelkednek a részvényárfolyamok. Vagy azért, mert a decemberi hónapban csökkentek, hiszen a befektetők inkább az eladói oldalon vannak az adóhatás miatt (persze ez ellentmond a Mikulás ralinak, de ezen most lépjünk túl, hiszen nem tudományos hatásokról értekezünk), vagy azért, mert a bónuszt januárban fektetik be azok, akik kaptak.

A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció; avagy milyen hozam érhető el 2020-ban? I. rész

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 5 perc   
Venni vagy eladni? A legfontosabb kérdés a tőzsdei szereplők körében. Mindenki keresi a választ és mindenki találhat hozzá megfelelő eszközt, hogy a saját igazát alátámassza – legyen az tudományos, féltudományos vagy nem tudományos. Én most az utolsóra fókuszálok. Nem azért,… Tovább olvasom »A tojáslabda, a piacok és a hamis korreláció; avagy milyen hozam érhető el 2020-ban? I. rész
Tőke nélküli kapitalizmus „So much of long-term success is based on intangibles. Beliefs and ideas. Invisible concepts.” A fenti idézetet Isadore Sharp a Four Season hotellánc alapítója és igazgatója fogalmazta meg. Érdekes meglátás egy olyan cég vezérétől, amely; gondolnánk; fizikai eszközökkel rendelkezik, nevezetesen 117 hotelként funkcionáló ingatlannal a világ legdrágább helyein, jól diverzifikáltan. A társaság 47 országban van ugyanis jelen. A Four Seasonnak azonban egy hotelje sincs. A cég „csak” üzemelteti a szállodákat, viszont azok kialakítástól kezdve szinte mindenben a cég dönt. Ha egy épületben Four Season nyílik, akkor itt tolonganak az ingatlanfejlesztők, hitelezők és a többi bérlők, gyakorlatilag a név miatt. De miért érdekes ez? Azért, mert az elmúlt évtizedekben az immateriális javakba történő befektetések egyre inkább meghaladták a fizikai eszközökét. Baruch Lev és Feng Gu - The end of accounting című könyvében látható az alábbi ábra: az 1990-es évek közepétől a fizikai eszközökbe (gyárak, gépek, ingatlanok stb.) való befektetés egyre inkább alulmarad az immateriális javakkal szemben, mint például a brand-ek, márkanevek, vállalati folyamatok, IT, védjegyek, gyártási folyamatok, design, belső oktatások csak hogy néhányat említsünk.

Tőke nélküli kapitalizmus

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 6 perc   
„So much of long-term success is based on intangibles. Beliefs and ideas. Invisible concepts.” Isadore Sharp A fenti idézetet Isadore Sharp, a Four Seasons hotellánc alapítója és igazgatója fogalmazta meg. Érdekes meglátás egy olyan cég vezérétől, amelyről azt gondolnánk, hogy… Tovább olvasom »Tőke nélküli kapitalizmus
A december szinte évek óta a megszokott menetrendben telik számomra. Nem a ház feldíszítéséről van szó, azt meghagyom a család lány tagjainak. Sokkal inkább arról, hogy ilyenkor kezdem el azokat a könyvcímeket begyűjteni, melyeket a következő évben el szeretnék olvasni. Ilyenkor mindig valami új célt tűzök ki magam elé, például, hogy minden hónapban elolvasok bizonyos számú könyvet, vagy csak egy bizonyos témában olvasok. Az év ebben a részében jönnek a szokásos kérdések a családtól: mit szeretnél karácsonyra? Így általában van válaszom a kérdésre. Aztán ezt a stratégiát az élet általában felülírja, és jobb esetben valamikor tavasz végén, rosszabb esetben már februárban borul minden. De 2019 kiemelkedő volt, mert számos olyan könyv akadt a kezembe, ami érdekes volt, és még a menetrendet is tudtam tartani. Előre le szeretném szögezni, hogy nem szándékozom Bill Gates (link) nyomába lépni, aki minden év decemberében közzéteszi azt az öt könyvet, amit elolvasott és ami nagy hatással volt rá. Természetesen a világ leggazdagabb emberének listáját én is át szoktam futni, de inkább számos más forrásból szoktam inkább informálódni. A fentiekből valószínűleg már mindenki számára világossá vált, hogy ez könyvajánló lesz a teljesség igénye nélkül.

“Minél többet olvasol, annál butább lesz az ellenséged”

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 12 perc   
A december szinte évek óta a megszokott menetrendben telik számomra. Nem a ház feldíszítéséről van szó, azt meghagyom a család lánytagjainak. Sokkal inkább arról, hogy ilyenkor kezdem el azokat a könyvcímeket begyűjteni, melyeket a következő évben el szeretnék olvasni. Ilyenkor… Tovább olvasom »“Minél többet olvasol, annál butább lesz az ellenséged”
Ötezer dollár. Ekkora büntetést kapott a kosárlabda legenda, Michael Jordan, 1984-ben, minden egyes alkalommal, amikor a pályára lépett. A kosárlabda legenda ugyanis olyan cipőt hordott, amely szembement az NBA (Észak-Amerikai Profi Kosárlabda Bajnokság) öltözködési irányelveivel, amely szerint a cipőnek minimum 51%-ban fehér színt kell tartalmaznia, a maradéknak pedig összhangban kell lennie a csapat színeivel. Ezt a szabályt később, a 2000-es évek végén eltörölték. A Nike Air Ship-re keresztelt kosárlabda cipő, a Jordan I. prototípusa volt. A következő évben pedig a cég nagyot dobbantott, és 1985 áprilisában a nagyközönség számára is elérhetővé tette az akkor már Jordan I. nevű lábbelit. Elindult a sikersztori, amit ma Air Jordan-nek nevezünk. A botrányt a Nike természetesen kihasználta, hiszen a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Így a Jordan I. marketingje arra épült, hogy azt betiltották, és hogy a Nike átvállalata a meccsenkénti 5 ezer dolláros, azaz egész évben 410 ezer dollárra rúgó büntetés összegét is. De igazából Jordan sohasem használta hivatalos meccsen a Nike által marketingolt fekete/piros Jordan I.-est ezt, a bárki számára megvehető modellt. Mindehhez persze szerencse is kellett. Jordan ugyanis a Convers-zel (ma már ez is a Nike-hoz tartozik) szeretett volna szerződést kötni, de az a cég már több nagyobb nevű sztárt szponzorált, mint például Magic Johnsont. Aztán Jordan az Adidasban gondolkozott, de ott meg épp menedzsment váltás volt. A Nike adott először ajánlatot Jordannek. Ezzel ő felkereste az Adidast is, hogy adjanak valami közelítő ajánlatot, de nem kapott, így maradt a Nike. Lehet „urban legend”, de az Adidas szerint azért utasították vissza, mert nem volt minimum 210 centiméter magas, pedig állítólag kétszer annyit adtak volna neki, mint a Nike. Hogy Jordan mennyiért szerződött le a Nike-kal kérdéses. Ahány nyilatkozat, annyi összeg. Phil Knight a Nike alapítója éves 250 ezer dollárra emlékszik, mások 500 ezret mondanak, amely öt évre szólt évente. De van olyan riport is, amely öt évre 7 milliót állít. Mindenesetre bármelyik legyen az igaz, mindegyik magas összegnek számított, hiszen akkor az egyik legnagyobb deal a New Balance és James Worhty (kosárlabda) között jött létre, amely összege 150 ezer dollár volt és nyolc évre szólt. Az biztos, hogy a Nike belecsempészett még egy plusz dolgot a szerződésbe, Jordan a bevétel bizonyos százalékát megkapja, és ha a cipő értékesítése nem éri el három év alatt a hárommillió dollárt, akkor kiléphet a szerződésből

5000 dollárból 3 milliárdig – Michael Jordan cipőinek megdöbbentő sztorija

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 8 perc   
5000 dollár. Ekkora büntetést kapott a legendás kosárlabdázó, Michael Jordan 1985-ben minden egyes alkalommal, amikor a pályára lépett. A kosárlabda legenda ugyanis olyan cipőt hordott, amely szembement az NBA (Észak-Amerikai Profi Kosárlabda Bajnokság) öltözködési irányelveivel, amely szerint a cipőnek minimum… Tovább olvasom »5000 dollárból 3 milliárdig – Michael Jordan cipőinek megdöbbentő sztorija

Fokozódó verseny a telekommunikációs piacon – mi lesz veled Telenor?

  • Cifra Gergő Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 4 perc   
Előző cikkemben írtam a magyarországi TV-piac helyzetéről és ehhez kapcsolódóan úgy gondolom, érdemes szót ejteni a telekommunikációs piac egészéről. Nagyon mozgalmas időszakot él át az ágazat, hiszen az 5G technológia és így a frekvenciaárverések közelsége már önmagában is elég érdekességet… Tovább olvasom »Fokozódó verseny a telekommunikációs piacon – mi lesz veled Telenor?
Mi most nem dobjuk ki az üzleti hírek oldalát, már csak azért sem, mert az esetünkben arról szól, hogy a Hasbro megvette a Peppa malacot is birtokló Entertainment One céget, 4 milliárd dollárért. Előző két bejegyzésemben arról volt szó, hogy hogyan futottak zátonyra a vétel időpontjában nagyon is kecsegtető jövőképpel rendelkező felvásárlások. Most pedig egy olyan tranzakciót vizsgálunk meg, amely a napokban zárult. A játékok esetében, még ha speciálisan kisgyermekek számára is készül(t), nem lehet elmenni amellett, hogy a világ változik, és ma már kevesebbeket érdekel önmagában például a Barbie, amely 60 éve van a piacon (igaz a termék értékesítése újra növekszik). A tabletek, okoseszközök, a digitális világ itt is átvette az uralmat. A Mattel egyik problémája éppen az volt, hogy elmaradt a digitális, média tartalom a játékok mellől, illetve legnagyobb versenytársa a Hasbro sokkal agresszívabban használta ezt ki. Így a cég új vezetője (Ynon Kreiz) változtatni akar, és a játékgyár figuráit a digitális eszközökre (tv, film, sorozat, alkalmazások) viszi. Meg is alapították a Mattel Creations-t, a cégen belüli filmstúdiót. A legtöbb elemző szerint ezt 10 éve kellett volna ezt meglépni… Továbbá az sem segítette a céget, hogy értékesítésének 8%-a a Toys ’R’ Us játékkiskereskedőhöz köthető, amely 2017-ben csődbe ment. Ráadásul évekkel ezelőtt a Disney hercegnők gyártója a volt a cég, amit aztán átengedett a Hasbronak

Peppa malac: a 12 milliárd forintos rajzfilmfigura

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   
–          Van egy ötletem. Szerencsére elhoztam az újságomat. Egy lap elég is lesz (a papírhajóhoz). Melyik nélkülözhető? A hírek? A sport? A divat! –          Ne a divat oldalt! –          Jó, legyen az üzleti hírek. /Peppa malac, 2. évad 11. rész/… Tovább olvasom »Peppa malac: a 12 milliárd forintos rajzfilmfigura
A 2019 második negyedéves gyorsjelentési szezon történéseit olvasgatva akadt meg a szemem azon, hogy a Procter and Gamble, bár ismét jó eredményt szállított, de csak akkor, ha kivesszük belőle az egyedi tételeket, amelyek között felbukkant egy leírás is. Innen kezdett érdekessé válni a dolog, hiszen a PG olyan márkákat birtokol, mint a: Pampers, Oral-B, Ariel, Always, Head & Shoulders vagy éppen a Gillette, csak hogy néhányat említsünk. Mégis hol lehet ekkora mértékű az átértékelés, hiszen a ruha állandóan koszos lesz, fogat mindig kell mosni és a szőr is folyamatosan nő. A leírás pedig nem volt kevés, több, mint 8 milliárd dollár és az érintett szegmens a Gillette. Pedig ez a cég mindent megér, vallotta anno Warren Buffett. Buffett 1989-ben fektetett a cégbe 600 millió dollárt, akkor az a részvények 11%-át jelentette. Jól látta helyzetet, akkor majdnem minden amerikai háztartásban volt Gillette penge (de a cég nem csak ezt gyártotta, hanem tollat, papírt, izzadásgátlót, később a Duracell és a Braun, valamint az Oral-B is a céghez tartozott). 1996-ban Buffett a befektetőkhöz írt levelében azt fejtegette, hogy a Gillette (és például a Coca Cola) esetében, még a versenytársaknak is el kell ismerniük, ha józan fejjel gondolkoznak, hogy ezek a cégek a piacukat az egész világon dominálni fogják szinte végtelenül hosszú távon. Ekkor a Gillette piaci részesedése 70% volt, de 15 évvel később már csak 54%.

“Jobb venni egy nagyszerű céget korrekt áron, mint egy korrekt céget nagyszerű áron.”

  • Debreczeni Csaba Szerző:
  • Közzétéve:
     Olvasási idő: 7 perc   
–Tíz, tizenöt, húsz. Na, meg az orgona! Te ez tuti dolog, ez egy tuti dolog! Figyelj, figyelj! Keresel valakit, valakit, aki lagziban játszik. Annak ez mindent megér, mindent. –Mennyit? –Ötven, vagy nyolcvanat, vagy akármennyit, vagy akármennyit. Vagy még többet! Mennyit,… Tovább olvasom »“Jobb venni egy nagyszerű céget korrekt áron, mint egy korrekt céget nagyszerű áron.”