Európa csak önmaga árnyéka?

Az elmúlt időszakban kitüntetett figyelem kísérte az öreg kontinens irányából is az amerikai folyamatokat. Ugyanakkor ez az év Európában is bővelkedett a nem várt fordulatokban és a belső feszültségekben. Alábbi blogbejegyzésben röviden áttekintem Európa jelenleg három legkritikusabb problémáját.

Koronavírus-járvány és Európa

Az 2008-as válság után Európa nehezen talált magára és a világátlag alatti gazdasági növekedést mutatott (alábbi ábra). Ráadásul régiónk külgazdasági nyitottsága is jelentős: a World Bank adatai alapján a külgazdasági nyitottság az Európai Unióban átlagosan 90%, míg a világátlag mindössze 60%, azaz az EU gazdasági folyamatait döntően a világ többi részének tendenciái befolyásolják. A turizmus szintén kiemelten fontos szektor Európa számára, nem egy államban a GDP 10%-át is meghaladó arányt képvisel (alább a térkép). Ezen körülmények között nem meglepő, hogy a koronavírus-járvány és annak nyomán hozott intézkedések nagymértékben visszavetették az európai növekedést.

Az európai jóléti államok jelen válságra megpróbáltak bőkezű intézkedéscsomagokkal reagálni. Ugyanakkor a növekvő eladósodás és a kieső állami bevételek mellett kérdés, hogy az európai jóléti államok jövője hogyan alakul? Képesek lesznek-e fenntartani az Európára jellemző, kiterjedt társadalmi ellátó rendszereket? Miként fogják tudni újra fenntartható pályára állítani az elszálló adósságot és költségvetési hiányokat?

Az európai és amerikai gazdasági modellek között jelentős választóvonal, hogy mekkora tere van a piacnak és az állami beavatkozás mennyire befolyásolja a gazdaság fejlődését. Így azok az ágazatok, amelyek a járvány hatására szinte teljesen megálltak (különösen a turizmus), a jövőben visszatérnek-e a korábban megszokott szintre. Vajon a vírus elleni vakcina visszahozza-e a bizalmat az utazás iránt? Egy év távlatából érdemes-e az államnak a meglévő és jelenleg kihasználatlan kapacitásokat támogatni?

Esetleg az ágazat szereplőinek és az államnak érdemes már a megváltozott jövőbeli gazdasági szerkezetbe való beilleszkedésüket vizsgálni? Ahogy korábban írtunk róla, a szolgáltató szektor egy része már az idei évben alkalmazkodott az új kihívásokhoz pl. a digitalizáció beépítésével a mindennapi tevékenységbe (online szolgáltatások) és a szociális távolság betartásával (elviteles rendszerre átálló éttermek, illetve a tavasszal a szabadtéri vendéglátás). Vagy az ágazati szereplőinek új iparágak felé kell nyitniuk?

Vita a közös 2021-2027-es költségvetésről

Felmerülhet a kérdés, hogy az Európai Unió költségvetése miért fontos? A közös, hét évre szóló büdzsé az egész közösség által elfogadott célokhoz és fejlődési úthoz társít anyagi forrást. A fejlődési út nem csupán közösségi szinten, de az egyes tagországok számára is meghatározó, mivel a források elköltése tagállami szinten történik. A források pedig szelektíven érintik az egyes gazdasági ágazatokat (például: agrártámogatás, vidékfejlesztésben résztvevő építőipar) és fejlődési irányokat (digitalizáció, zöldgazdaság) .

Alig több, mint egy hónap van hátra az idei évből, és még nem sikerült tető alá hozni az európai uniós megállapodást a következő hét év költségvetéséről. A főbb irányvonalakban már kialakult a kompromisszum (alábbi ábra). 2020 nyarán az uniós kormányfőknek sikerült megállapodni a szokásos költségvetés mellett egy a koronavírus-járvány utáni helyreállítást célzó csomagról is (Next Generation EU), nagy hangsúlyt fektetve a digitalizációra és a fenntartható fejlődésre.

Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy a megállapodást több tényező is nehezítette. A fent említett borús gazdasági kilátásokkal mellett számos érdekellentéttel, illetve az egységes jövőkép hiányával is meg kell küzdenie Európának.

Az európai uniós döntéshozatali mechanizmus útvesztői miatt az állami vezetők megállapodása mellett az Európai Parlament jóváhagyása is szükséges az uniós költségvetésnél. Utóbbi esetben azonban elutasítás történt. A vita az un. jogállami kritérium körül bontakozott ki. E kérdéskör az integráció jövőjének egyik évtizedekkel ezelőtt megfogalmazódott alapkérdését foglalja magába: az államok feletti szint (a nemzetközi szervezet, vagyis az uniós intézmények) vagy a nemzetállam (egyes tagállamok) váljon meghatározóbbá.

Számos forgatókönyv van arra vonatkozóan, hogy mi lesz az új költségvetés elfogadásával vagy anélkül. Ugyanakkor közös érdek a megállapodás tető alá hozása. Így a vállalkozásoknak a jövőbeli pályázatok, illetve fejlődési irányok kijelölésénél már érdemes szemügyre venni az új költségvetés által támogatott gazdasági területeket.

Nyakunkon a Brexit

Az idei év egyik, egész Európát és Európa nemzetközi szerepét is érintő kérdése a Brexit. A Brexitet lezáró tárgyalásokra az év végi hajrában kerülhet sor, ahogyan ez a 2020 január végi megállapodás esetében is történt. 2020 végéig átmeneti időszak van. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság idén már nem tagállam, de még a korábbi szabályozások érvényesek rá. Ugyanakkor az idei évben ki kell(ett) alakítani azt a keretrendszert, amelyben a két fél között (Egyesült Királyság és az Európai Unió) kapcsolatait a jövőben szabályozza. Ennek kiemelt területe a szabadkereskedelem. Jelenleg a megegyezést akadályozó kérdések két téma körül rajzolódnak ki: a versenyjog és a halászati zónák.

Még mindig eldöntetlen kérdés, hogy kinek fájhat (jobban) a Brexit a komplex kapcsolatrendszer miatt. Az Egyesült Királyság külkereskedelme az EU irányába 42%, fordított viszonylatban 52%. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy az EU-ba irányuló brit export 15 évvel ezelőtt még 54% volt, vagyis jelentősen csökkent annak mértéke. Az import esetében kisebb mértékű csökkenés történt (2006-ban 58% volt az Európából érkező import aránya).

Emellett ágazatokra lebontott következménye is lehet brit szempontból az áruszállításra, járműiparra, élelmiszeriparra, gyógyszeriparara, a halászatra, vagy a pénzügyi szolgáltatásokra nézve. Az Egyesült Királyság legfontosabb európai exporttermékei: üzemagyag, petrolkémiai termékek és járművek. Az Európából importált főbb termékek: járművek, gyógyászati eszközök, gyógyszerkészítmények és különféle kategóriába tartozó gépek. Emellett fontos kérdés volt a munkaerő szabad áramlása is, ami lényegében deklarált célja volt a brit kilépésnek. Továbbá a britek 2060-ig bizonyos közös EU-s programok finanszírozásához továbbra is hozzájáruljanak.

Megjegyzendő, hogy a most kialakuló féllábas, azaz se veled, se nélküled viszonyra van más példa. Hasonló szoros együttműködésben van az EU Norvégiával. Ez utóbbi eset egy (kevésbé viharos előzményekre visszatekintő) jól működő kapcsolatrendszert tükröz.

Miért fontos ez a hazai gazdasági szereplők szempontjából?

A hazai vállalkozások szempontjából fontos figyelemmel kísérni az európai folyamatokat, részben külpiaci érdekeltségeik miatt, részben a közös európai politikaformálás (fejlődési irányok kijelölése) miatt. Ugyanakkor Európa tartósan alacsony növekedési kilátása a hazai gazdaság jövőbeli növekedését is érdemben korlátozza. Korábban már írtunk arról, hogy a bizonytalan gazdasági környezetben érdemes-e beruházni, illetve az üzleti tervet megalkotni. Emellett a bizonytalanság a piaci hangulatra is kihatással van, ahogy erről korábban szintén írtunk.